Trump elnökségét fenyegeti az őszi amerikai választás
Ötven nappal a félidős voksolás előtt a demokraták számottevő előnyt halmoztak fel a közvélemény-kutatásokban, miközben a Legfelsőbb Bíróság döntései alapjaiban formálják át a harci terepet.
A hagyományos amerikai politikai kalendárium szerint a választási küzdelem érdemi szakasza a szeptember első hétfőjén ünnepelt Munka Ünnepével vesz rajtot. Bár a jelöltek és a stratégák már hónapokkal korábban elárasztják a médiát hirdetéseikkel, a választók figyelme döntően az őszi időszakban összpontosul a közeledő voksolásra. A novemberi első hétfőt követő kedd a félidős választások hivatalos napja az Egyesült Államokban. Ebben az időszakban a közvélemény-kutatások adatai már sokkal pontosabb képet festenek az erőviszonyokról, mint a nyár eleji felmérések, a pártok pedig az utolsó tartalékaikat mozgatják meg a bizonytalan szavazók megnyerésére.
A 2026-os félidős választások előtt ötven nappal a demokrata tábor bizakodva tekint a megmérettetés elé, míg a republikánusok komoly kihívásokkal néznek szembe. Az úgynevezett generikus választási felmérésekben, amelyek a pártok általános népszerűségét mérik az egyes egyéni jelöltektől függetlenül, a Demokraták átlagosan nyolc százalékpontos előnyt tudhatnak magukénak. Ez a különbség jelentősen meghaladja azt a három-négy százalékos küszöböt, amely a választókerületek célzatos átrajzolása, a gerrymandering ellenére is elegendő lehet a Képviselőház feletti ellenőrzés átvételéhez. A 435 képviselőházi hely mindegyikéért megindul a harc, és a jelenlegi adatok szerint a republikánusok többsége komoly veszélybe került.
Az elemzések és a biztosnak tűnő felmérések mögött azonban több súlyos bizonytalansági tényező húzódik meg. A jogi és alkotmányos csaták meghatározó szerepet játszanak a kampány utolsó szakaszában. Donald Trump elnök rendeletben próbálta meg drasztikusan szigorítani a levélben történő szavazás feltételeit, arra hivatkozva, hogy az eljárás lehetőséget ad a visszaélésekre. A szövetségi alsóbb fokú bíróságok sorra blokkolták az elnöki intézkedést, kiemelve, hogy a szövetségi kormánynak rendkívül korlátozott az alkotmányos mozgástere a tagállami hatáskörbe tartozó választási eljárások módosítására. A végleges döntés a washingtoni Legfelsőbb Bíróság kezében van, amelynek határozata közvetlenül befolyásolhatja a részvételi arányokat és a szavazási hajlandóságot.
A törvényhozás alsóháza mellett a Szenátusért folyó küzdelem alakulása okozza a legnagyobb meglepetést a politikai elemzők számára. A százfős felsőházban, ahol kétévente a mandátumok harmada frissül fel, jelenleg 53–47 arányú republikánus többség van érvényben. Mivel a Trump-adminisztrációba belépő Marco Rubio és J. D. Vance korábbi szenátorok helyét ideiglenes kinevezettek töltik be, idén kivételesen 35 szenátusi székért folyik a küzdelem. A felsőházi többség megszerzése a demokraták számára korábban szinte lehetetlen küldetésnek tűnt, hiszen a 35 érintett államból 23 olyan területen található, ahol Donald Trump győzedelmeskedett a 2024-es elnökválasztáson.
A korábbi várakozásokat alaposan átrendezte a republikánus előválasztások kimenetele és a demokraták célzott jelöltállítási stratégiája. A demokratáknak mindössze két saját államban, Georgia és Michigan területén kell megvédeniük meglévő pozícióikat, miközben a republikánusok csupán egyetlen olyan államban kényszerülnek védekezésre, amelyet 2024-ben Kamala Harris nyert meg: Maine-ben. Ennek ellenére a demokrata jelöltek három olyan konzervatív fellegvárban is vezetik a felméréseket, ahol jelenleg republikánus szenátor ül. Texas, Ohio és Észak-Karolina esetleges elhódítása 50 szenátusi helyet biztosítana a demokratáknak.
A Szenátusban a 50–50 arányú döntetlen önmagában még nem jelentene demokrata többséget, mivel szavazategyenlőség esetén az Egyesült Államok alelnöke, mint a Szenátus elnöke adja le a döntő vokst. A 2024-es elnökválasztás eredménye alapján az alelnöki szavazat a republikánus oldalra billentené a mérleget, így a demokratáknak legalább 51 mandátumot kell megszerezniük a tényleges irányításhoz. Ezért döntő jelentőségű, hogy a meglévő helyeiket meg tudják-e tartani. Georgia államban a népszerű demokrata szenátor, Jon Ossoff magabiztosan vezeti a közvélemény-kutatásokat, míg Michiganben szorosabb a küzdelem, ahol a párt baloldalához sorolt Abdul El-Sayed küzd a republikánus Mike Rogers ellen.
Amennyiben Michiganben a republikánusoknak sikerülne fordítaniuk, a demokraták Maine államban korrigálhatják a veszteséget. Maine-ben a hosszú évtizedek óta hivatalban lévő, mérsékelt republikánus Susan Collins pozíciója most sebezhetőbbnek látszik, mint korábban bármikor, ellenfele, a demokrata Troy Jackson pedig felzárkózott mellé. Amennyiben a demokraták Michiganben és Maine-ben egyaránt győzni tudnak, elérik az 51 fős többséget. Ennek elmaradása esetén Iowa vagy Alaszka áttörése adhatna számukra újabb esélyt, bár ezekben az államokban a konzervatív áttörés továbbra is komoly kihívást jelent.
A szövetségi törvényhozásért vívott csata mellett a tagállami kormányzói választások is kiemelt politikai jelentőséggel bírnak. Az 50 amerikai tagállamból 36-ban tartanak kormányzóválasztást idén ősszel. A jelenlegi közvélemény-kutatási trendek alapján a demokraták a jelenlegi 24 helyett akár 26 államban is átvehetik vagy megőrizhetik a végrehajtó hatalom irányítását. A tagállami kormányzók szerepe felértékelődött, hiszen ők dönthetnek a helyi választási törvények végrehajtásáról, a szociális és oktatási jogszabályokról, valamint a szövetségi politikával szembeni helyi ellenállás kereteiről.
A texasi szenátusi verseny a félidős kampány egyik legfontosabb szimbólumává vált. A Republikánus Párt a belső botrányoktól sújtott Ken Paxton szövetségi állami igazságügyi minisztert jelölte a székre. Ezzel szemben a demokraták James Talaricót indították harcba, aki vallásos meggyőződését progresszív és szociálisan érzékeny politikai üzenetek megfogalmazására használja fel. Talarico stratégiája a mérsékelt és vallásos szavazók megnyerésére épül, ami a hagyományosan mélyen konzervatív Texasban szokatlanul szoros eredményt ígér.
A gazdasági mutatók és a választók mindennapi megélhetési tapasztalatai szintén meghatározzák az őszi hangulatot. Az inflációs nyomás, a kamatlábak alakulása és az munkaerőpiaci folyamatok mind olyan tényezők, amelyeket mindkét politikai oldal a saját narratívájának igazolására használ. A republikánusok a kormányzati költekezést és a gazdasági bizonytalanságot kérik számon, míg a demokraták a munkahelyteremtési adatokat és a munkahelyi védelmeket emelik ki kampánygyűléseiken.