Trump követője felboríthatja a párizsi hatalmi egyensúlyt
Bírósági határozat tisztázta a jogi akadályokat a Nemzeti Tömörülés előtt, így a szélsőjobboldal egyértelmű esélyesként vág neki a francia elnökválasztási küzdelemnek.
Franciaországban a politikai közvélemény-kutatások egymást követő hullámai hónapok óta változatlan, egyértelmű mintázatot mutatnak. A felmérések szerint az Elysee-palotáért folyó versenyben Emmanuel Macron utódlására a Nemzeti Tömörülés vezetője rendelkezik a legbiztosabb támogatottsággal. Az első fordulóban a választók 33-36 százalékára számíthat, miközben a mérsékelt jobb- és baloldal egyelőre képtelen volt olyan ellenfelet kiállítani, aki a második fordulóban sikeresen fogná össze a szélsőjobboldallal szembeni szavazókat. A politikai paletta átalakulása mögött mélyreható társadalmi elégedetlenség húzódik meg, amely a francia vidéken és az egykori iparvidékeken vált a legmeghatározóbbá.
A felmérések tanúsága szerint a választópolgárok több mint hetven százaléka gyökeres társadalmi és politikai fordulatot vár a következő elnökválasztástól. Az utóbbi évtizedek kormányzati politikájával való szakítás iránti igény közvetlenül a jobboldali populista mozgalom vitorlájába hajtja a szelet. A Nemzeti Tömörülés az egyetlen olyan jelentős politikai erő, amely az elmúlt évtizedekben nem viselt kormányzati felelősséget, így a választók jelentős része mentesíti a jelenlegi gazdasági és szociális problémák miatti felelősségre vonás alól. Ez a pozíció különösen kedvező kiindulópontot teremt a kampányidőszakban.
A jogi háttér alakulása meghatározó mérföldkőnek bizonyult a kampány felvezetésében. Az Európai Parlament forrásainak felhasználásával kapcsolatos perben a Párizsi Ítélőtábla jogerős ítéletet hozott. Bár az elkövetett visszaélések tényét a bíróság megállapította, a kiszabott büntetés mértékét és a közügyektől való eltiltás időtartamát úgy módosította, hogy az nem akadályozza meg az elnökjelölt elindulását a választáson. A döntés nyomán elhárultak a közvetlen jogi akadályok az elnöki székért való negyedik nekifutás elől, ami komoly lendületet adott a párt szervezetének és szavazótáborának.
A politikai stratégia középpontjában a vásárlóerő védelme és a szociális biztonság növelése áll, amelyeket észak-franciaországi bázisukon, Hénin-Beaumont városában vázoltak fel a szimpatizánsok előtt. A szociális lakásokhoz való hozzáférés megkönnyítése, valamint a meglévő adminisztratív korlátok lebontása kiemelt eleme a programnak. Ezzel párhuzamosan a nemzeti preferencia elvének bevezetése képezi a javaslatok alapját, amely a hazai állampolgárok előnyben részesítését célozza a szociális juttatások és a munkavállalás terén. A nyugdíjkorhatár 62 évre történő visszaszállítása szintén a legnépszerűbb ígéretek közé tartozik a szavazók körében.
A kampányindító események sajátos dinamikát mutattak a pártvezetés belső viszonyaiban. A nagyszabású nyilvános fellépések során elmaradtak a korábban megszokott éles utcai tiltakozások, a belső erőviszonyok átalakulása viszont látható jeleket hagyott a párt elitjében. A pártelnök, Jordan Bardella helyzete láthatóan módosult a kampányszervezet szerkezetében. Bár a hivatalos kommunikáció továbbra is leendő miniszterelnökként hivatkozik rá egy esetleges választási győzelem esetén, a döntéshozatali centrum visszatért a szűkebb alapítói és családi kör ellenőrzése alá.
A kampány irányítását a korábbi évtizedekhez hasonlóan a közvetlen családi és bizalmi hálózat tagjai vették át. A kommunikációs és szervezési feladatok élén a tapasztalt pártos háttéremberek mellett a visszatérő szövetségesek kaptak kulcsszerepet. Marion Maréchal visszatérése a párt belső körébe jól jelzi az elnöki kampány körüli integrációs törekvéseket. A rivális jobboldali formációktól visszatért politikusok nyíltan deklarálták, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel az elnökjelölt győzelmét és a parlamenti többség megszerzését szolgálják a soron következő megmérettetéseken.
A gazdasági és szociális ígéretek megvalósíthatósága körül ugyanakkor komoly szakmai viták zajlanak a francia elemzői közösségben. A nemzeti preferencia jogi normává emelése jelentős alkotmányos akadályokba ütközhet, mivel a francia alkotmányos elvek és az európai uniós jogszabályok egyaránt tiltják az állampolgárság alapján történő diszkriminációt a szociális ellátórendszerben. A kötelezettségvállalások finanszírozási háttere szintén kérdéseket vet fel a költségvetési hiány csökkentését szorgalmazó uniós keretrendszer fényében.
A külpolitikai irányvonal átalakítása ugyancsak központi témája a választási előkészületeknek. A Nemzeti Tömörülés programja a szuverenitás megerősítését, az európai döntéshozatali mechanizmusok kritikus felülvizsgálatát és a tagállami hatáskörök visszavételét helyezi kilátásba. Ez a megközelítés gyökeres változást jelentene Franciaország eddigi Európa-politikájában, különösen a védelmi együttműködések és a közös uniós energiapolitika területén. A nemzetközi szövetségesek átrendeződése a francia diplomácia mozgásterét is alapjaiban alakítaná át.
A francia társadalom megosztottsága a választási küzdelem közeledtével tovább mélyül. A nagyvárosi lakosság és a vidéki régiók szavazási preferenciái közötti szakadék áthidalása komoly feladat elé állítja a mérsékelt politikai erőket. A közép- és baloldali pártok egyelőre nem találták meg az hatékony ellenszert a populista gazdasági üzenetekre és a nemzeti identitásra építő retorikára, ami növeli a jobboldali radikális áttörés valószínűségét a következő választási ciklusban.
A szavazók szociális elvárásai és a rendszerkritikus hangulat együttesen teremtették meg azt a környezetet, amelyben a Nemzeti Tömörülés a francia politika meghatározó erejévé lépett elő. Az előttünk álló kampányidőszak döntő kérdése az lesz, hogy a választási ígéretek és a belső szervezeti átalakulások képesek-e megtartani a felhalmozott szavazói támogatást a végső döntés napjáig, vagy a mérsékelt választói rétegek mobilizációja képes lesz még gátat szabni a jobboldali fordulatnak.