Szijjártó gépei: mit kell bizonyítani a 4 milliárdból?

A Külügyminisztérium átvilágítása szerint Szijjártó Péter és delegációi 2022 és 2026 között rendszeresen bérelt magánrepülőgépekkel utaztak, és ezek az utak a tárca számítása szerint átlagosan 5,6-szer annyiba kerültek, mint a menetrend szerinti business osztály. Orbán Anita külügyminiszter szeptember 15-én közölte: a konzervatív becslés szerint a különbség mintegy négymilliárd forint, ezért hűtlen kezelés gyanújával feljelentést tett. A történet azonban csak most kezdődik, mert a négymilliárd forintos szám még nem azonos a büntetőjogilag bizonyított vagyoni hátránnyal.

A minisztérium állítása több okból súlyos. Az átvilágítás szerint voltak néhány száz kilométeres utak Pozsonyba, Bécsbe és Belgrádba is, amelyekhez külön repülőgépet béreltek, miközben autóval vagy vonattal is elérhető célpontokról van szó. Olyan esetet is találtak, amikor a gépbérlést az indulás előtti napon hagyták jóvá, és a tárca szerint volt olyan amerikai hazautazás, amelyet a volt miniszter választási kampányprogramjához igazítottak. Ha ezek a tények pontosak, nem pusztán kényelmi kiadásokról, hanem a hivatali és politikai célok határáról is vita nyílik.

Szijjártó Péter egyelőre nem adott részletes választ az állításokra. A Telexnek azt közölte, hogy már nem a politikában, hanem a nemzetközi vállalati szektorban dolgozik, és fontos közel-keleti tárgyalásokat folytat. A volt kormányoldal képviselői azt hangsúlyozzák, hogy a külügyi utazások szabályosak voltak, és a miniszteri munkarend indokolhatta a gyorsabb közlekedést. Ez fontos ellenérv: egy külügyminiszter útjának gazdaságosságát nem lehet kizárólag a repülőjegy árával mérni.

A hűtlen kezelés büntetőjogi kérdése ezért jóval összetettebb annál, hogy a magángép drágább volt-e a business osztálynál. A nyomozásnak azt kell vizsgálnia, kinek volt vagyonkezelési kötelezettsége, milyen belső szabályok vonatkoztak az utazások engedélyezésére, volt-e költség-összehasonlítás, és indokolta-e szolgálati érdek a magasabb kiadást. Ha egy külügyminiszternek egy nap alatt több országban kell tárgyalnia, a menetrend szerinti járat nem feltétlenül valós alternatíva. Ha viszont a külön gép csak kényelmi vagy kampányszempontot szolgált, más a jogi helyzet.

A négymilliárdos becslés módszertana ezért kulcskérdés. A minisztérium azt állítja, hogy nagyon konzervatív összehasonlítást végzett a business osztályú jegyárakkal, és ebbe a honvédségi gépek költségeit nem számította bele. A büntetőeljárásban azonban útvonalanként kell majd vizsgálni, hány fős volt a delegáció, milyen időpontban kellett utazni, volt-e megfelelő kereskedelmi járat, mennyibe került volna a szállás vagy a program átszervezése, és milyen egyéb költségek tartoztak a charterhez.

A magángépes utazás ráadásul nem előzmény nélküli ügy. Már a korábbi években is rendszeresen váltott ki kritikát, hogy a külügy vezetője bérelt repülőgépeket használ. Az átvilágítás újdonsága az, hogy a tárca most saját dokumentumai alapján próbálja számszerűsíteni a teljes időszak többletköltségét. Ez fontos különbség a politikai bírálat és a büntetőfeljelentés között: az utóbbihoz konkrét iratok, engedélyek, számlák és belső szabályzatok rendelhetők.

Az egyik legérzékenyebb állítás a kampányprogramhoz igazított hazautazás. A miniszter természetesen politikus is, ezért önmagában nem jogellenes, ha egy hivatalos út után pártrendezvényen jelenik meg. A kérdés az, hogy a közpénzből fizetett út költsége megnőtt-e emiatt, és ha igen, ezt milyen jogcímen vállalta át az állam. Ha a charter kizárólag azért lett drágább, hogy a miniszter időben elérjen egy pártpolitikai eseményt, felmerülhet a párt- és állami finanszírozás összemosása.

A közeli fővárosokba tett utaknál más a mérce. Bécs, Pozsony vagy Belgrád esetében valóban könnyű azt mondani, hogy az autó vagy vonat olcsóbb. A külügyi munkában azonban számít a biztonság, a program sűrűsége és az, hogy egy delegáció hány emberből áll. A nyomozóknak ezért nem politikai józan ésszel, hanem dokumentált alternatívák alapján kell megítélniük az egyes döntéseket. A takarékosság belső szabályzati elve önmagában nem jelenti azt, hogy mindig a legolcsóbb közlekedési módot kell választani.

A történet intézményi oldala legalább ilyen fontos. A külügyminiszter ritkán egyedül dönt repülőgép-bérlésről. A beszerzéshez költségvetési jóváhagyás, szerződés, közbeszerzési vagy beszerzési eljárás, pénzügyi ellenjegyzés és teljesítésigazolás kapcsolódhat. Ha a hatóság hűtlen kezelést vizsgál, fel kell térképeznie ezt a teljes döntési láncot. Lehetséges, hogy a politikai utasítás és a gazdasági végrehajtás felelőssége eltérő személyekhez kötődik.

A nemzetbiztonsági bizottság is meg akarja hallgatni Szijjártót a BYD-nál vállalt új pozíciója miatt, miközben a bizottsági titkárság és a volt miniszter között vita alakult ki arról, keresték-e őt. Ez külön ügy, de politikailag erősíti azt a képet, hogy a volt külügyminiszter hivatali tevékenységének és későbbi üzleti kapcsolatainak több elemét egyszerre vizsgálják. A két szálat jogilag nem szabad összemosni.

A feljelentés az új kormány elszámoltatási politikájának is próbája. Orbán Anita nem egyszerűen politikai ellenfeléről beszél, hanem elődjének minisztériumi gyakorlatáról. A tárca hitelességéhez ezért az is kell, hogy az átvilágítás teljes módszertanát és a releváns adatokat – a személyes vagy biztonsági információk védelme mellett – nyilvánosságra hozzák. Ha csak a négymilliárdos végösszeg marad a közbeszédben, a vita könnyen propaganda-versennyé válik.

A volt kormányoldalnak ugyanakkor érdemi válaszra lesz szüksége. Az, hogy az utak a korabeli szabályok szerint engedélyezettek voltak, még nem feltétlenül cáfolja a hűtlen kezelés gyanúját, ha a szabályokat a vagyonkezelési kötelezettséggel ellentétesen alkalmazták. De az sem bizonyít bűncselekményt, hogy utólag olcsóbb alternatívát lehet találni. A büntetőjogban a döntéskori körülmények számítanak.

A következő napokban az lesz az első kérdés, melyik hatóság vizsgálja a feljelentést, elrendelnek-e nyomozást, és pontosan milyen időszakra, utakra, szerződésekre terjed ki az eljárás. Ha büntetőeljárás indul, várhatóan bekérik a chartercégek szerződéseit, a minisztériumi engedélyeket, az útiterveket és a kereskedelmi alternatívákra vonatkozó adatokat. Ez már hónapokig tartó bizonyítás lehet.

Az ügy társadalmi visszhangja azért erős, mert a milliárdos nagyságrend könnyen összevethető közszolgáltatások költségeivel. A magyar Redditen már nyáron nagy aktivitású vita alakult ki a 2025-ös magángépes kiadásokról; a kommentek nem közvélemény-kutatás, de jól mutatják, hogy az embereket nemcsak a jogszerűség, hanem a közpénzes vezetői életmód arányossága is foglalkoztatja. A büntetőjogi vizsgálatnak ettől függetlenül kizárólag bizonyítékokra kell épülnie.

A négymilliárdos magángépügy tehát szeptember 16-án még nem lezárt botrány, hanem egy ellenőrizhető állításokkal megtöltendő feljelentés. A döntő kérdés nem az, luxusnak számít-e egy chartergép, hanem az, hogy a konkrét utaknál volt-e szolgálati indok a többletköltségre, ki döntött róla, és okozott-e ezzel büntetőjogilag értékelhető kárt az államnak. Ezt már nem Facebook-videók, hanem a nyomozati iratok fogják eldönteni.