Zarándokként, nem államfőként érkezik XIV. Leó Párizsba
Négy napra Franciaországba utazik a pápa, ahol a Szentszék tudatosan lemondott az állami protokoll látványos elemeiről. A program fókuszában egy zarándokhely, egy katedrális és egy európai történelmi színhely áll, nem a diplomáciai fogadtatás.
18 évvel XVI. Benedek 2008-as útja után szeptember 25. és 28. között ismét pápa érkezik hivatalos látogatásra Franciaországba: XIV. Leó négy napot tölt Párizsban, Lourdes-ban és Metzben. A meghívást a köztársasági elnök, a francia egyházi vezetés és az UNESCO főigazgatója küldte együtt, az utazás mégis alapvetően lelkipásztori jellegű marad. A Szentszék már a program egyeztetésekor jelezte: nem államlátogatást akar tartani, hanem lelkipásztori utat, amelyben a diplomáciai mozzanatok másodlagosak a vallási eseményekhez képest.
Ezt a szándékot a részletek is alátámasztják. A Vatikán lemondott a Becsületrend nagykeresztjéről és az állami vacsoráról, és kérte, hogy a köztársasági gárda dobosai se vonuljanak fel a fogadás során. XIV. Leó az Élysée-palotában udvariassági látogatást tesz, majd találkozik a diplomáciai testülettel, de a négy nap súlypontja egyértelműen a templomokra, a szentélyekre és a hívek közösségeire esik. A Notre-Dame-ban nem elnöki eseményként, hanem Szent Péter utódjaként, imádkozni érkező főpapként jelenik meg – ahogyan a program kommentátorai fogalmaztak, a katedrálisba mint katolikus templomba lép be, nem díszletként használt épületbe.
Franciaország és a pápaság kapcsolata évszázados múltra tekint vissza. A párizsi egyházmegye nyilvántartása szerint a mostani a tizedik alkalom, hogy pápa érkezik a fővárosba: az első feljegyzett látogató II. István volt 754-ben, amikor Kis Pipin királlyá koronázását erősítette meg Saint-Denis-ben. Ezután évszázadokig nem járt Párizsban pápa, egészen VII. Pius 1804–1805-ös tartózkodásáig, amikor Napóleon koronázására érkezett. A modern korban II. János Pál kétszer is Franciaországban járt: 1980-ban az UNESCO székházában mondott beszédet, 1997-ben pedig az ifjúsági világtalálkozó alkalmából látogatott Párizsba. XVI. Benedek 2008-ban a lourdes-i jubileumi év kapcsán utazott az országba. XIV. Leó látogatása ebbe a hosszú, de ritkán ismétlődő sorba illeszkedik.
A négy nap programja sűrű. Péntek reggel Rómából indulva a pápa Párizsba érkezik, ahol az Élysée-palotában tesz udvariassági látogatást, majd az UNESCO székházában mond beszédet. Késő délután a Notre-Dame-ban vecsernyét tart a püspökökkel és papsággal, este pedig a Stade de France-ban fiatalokkal találkozik virrasztás keretében. Szombaton a Maison Bakhita szociális központot látogatja meg, találkozik a szinódusi közgyűlés tagjaival és az újonnan megkeresztelt hívekkel a Párizsi Katolikus Intézetben, majd a Concorde téren szabadtéri szentmisét mutat be. Ugyanaznap délután Lourdes-ba repül, ahol este imádkozik a Massabielle-barlangnál. Vasárnap a francia püspökökkel találkozik, a Prairie-mezőn misézik, meglátogatja a betegellátó közösséget, magánkihallgatáson fogadja a kármelita nővéreket, este pedig rózsafüzért imádkozik és részt vesz a hagyományos fáklyás körmeneten. Hétfőn Metzbe utazik, ahol vallásközi találkozót tart, előadást hallgat Európa gyökereiről, majd a Szent István-székesegyházban misézik, mielőtt visszatér Rómába.
A látogatás mottója – „hogy a világnak élete legyen” – bibliai idézetre épül, és a szervezők szerint burkolt üzenetet hordoz az emberi élet méltóságának védelméről. A választás nem független attól, hogy Franciaország az elmúlt években törvényt fogadott el az élet végén nyújtható orvosi segítségről, amely szemben áll a katolikus tanítással. Jean-Marc Aveline bíboros, a francia püspöki konferencia elnöke a látogatás előkészítése kapcsán „erős lelki szomjról” beszélt az országban, amelyet a szekularizáció évtizedei sem szüntettek meg. Ugyanakkor a szervezés minden korábbinál nagyobb logisztikai kihívást jelent: a becsült költség mintegy 27 millió euró, ebből eddig 5,5 millió gyűlt össze adományokból, és már most közel egymillióan regisztráltak valamelyik eseményre.
Az UNESCO-beszéd különösen sokatmondó mozzanat. Amikor II. János Pál 1980-ban ugyanott szólalt fel, a kultúra emberi méltóságban betöltött szerepéről beszélt, és szavai azóta is gyakran idézett hivatkozási pontot jelentenek az egyházi kultúrafelfogásban. XIV. Leó most ugyanabban a teremben, negyvenhat évvel később folytatja ezt a vonalat, abban a pillanatban, amikor a nemzetközi kulturális és oktatási intézmények szerepe és tekintélye sok vitát kavar. A pápai beszéd tehát nemcsak protokolláris gesztus, hanem annak jelzése is, hogy a Szentszék továbbra is fontosnak tartja a jelenlétet az ENSZ kulturális szervezetének színpadán.
Lourdes a látogatás lelki súlypontja. A Massabielle-barlangban 1858-ban, Bernadette Soubirous tanúsága szerint tizennyolc alkalommal jelent meg Szűz Mária, és a hely azóta a katolikus világ egyik legfontosabb zarándokhelye, különösen a betegek és szenvedők számára. XIV. Leó programjában ez a dimenzió kiemelt helyet kap: külön időt szán a betegellátásban dolgozókra, felkeresi a kármelita közösséget, és részt vesz a fáklyás körmeneten, amely évtizedek óta a lourdes-i zarándoklatok esti csúcspontja. A látogatás így a nagyvárosi tömegrendezvényeken túl a szenvedéssel és gyógyulással kapcsolatos hagyományos katolikus jámborságról is szól.
Metz a program legkevésbé látványos, ugyanakkor politikailag is sokatmondó állomása. A város szorosan kötődik Robert Schuman emlékéhez, aki az Európai Unió egyik alapító atyjaként ismert, és akinek boldoggá avatási eljárása is folyamatban van. Az „Európa gyökerei a békéért és egységért” című találkozó ehhez a hagyományhoz kapcsolódik: az egyház azt az üzenetet közvetíti, hogy a kontinens politikai egysége és a keresztény hagyomány között történelmi és szellemi kapcsolat áll fenn. A vallásközi találkozó ugyanezen a napon jelzi, hogy ez az üzenet nem kizárólagos, hanem más vallási közösségek felé is nyitott.
A program egyik legkényesebb, ugyanakkor legjelentősebb eleme egy nyilvánosan be nem harangozott, zárt körű találkozó az egyházon belüli visszaélések áldozataival. A szervezők közlése szerint az érintettek maguk is részt vesznek az esemény előkészítésében, a részletek pedig csak utólag válnak ismertté. Ez a mozzanat mutatja, hogy a francia egyház és a Szentszék nem kívánja megkerülni azt a témát, amely az elmúlt években mélyen megrázta a francia katolikus közvéleményt, miután egy független bizottság jelentése súlyos mulasztásokat tárt fel az egyházi vezetés korábbi gyakorlatában.
A látogatás tétje ezért jóval nagyobb, mint egyetlen esemény sikere. Franciaországban a templomba járók aránya évtizedek óta csökken, miközben – Aveline bíboros szavai szerint – a lelki érdeklődés más formákban tovább él. A négy nap alatt kilenc beszédet és négy homíliát mond a pápa, miközben olyan helyszíneken jelenik meg, amelyek egyszerre hordoznak vallási, történelmi és politikai jelentést: a köztársaság szimbolikus tere, a helyreállított középkori katedrális, a marianus zarándokhely és az európai egység szülővárosa. A francia egyház számára a kérdés az, mennyire tud ez a néhány nap tartós lendületet adni egy olyan időszakban, amikor a hitgyakorlás intézményes keretei sok helyen meggyengültek, a spirituális keresés jelei azonban – a szervezők állítása szerint – nem tűntek el.