Szifilisz: a második szűrés csak az első lépés

Magyarországon 2026 első nyolc hónapjában már száz veleszületett szifiliszes esetet regisztráltak, többet, mint 2025 egészében. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ ezért országosan egységes új eljárásrendet vezetett be: a várandósság első trimeszterében végzett vizsgálat mellett a 24. és 28. hét között ismételt szűrésre van szükség, a gondozásból kimaradó vagy magas kockázatú nőknél pedig a szüléskor gyorstesztet kell végezni. A változtatás fontos, de a járványügyi adatok alapján önmagában aligha lesz elég.

A veleszületett szifilisz a modern egészségügy egyik különösen fájdalmas kudarcmutatója. A fertőzést baktérium okozza, megfelelő időben felismert anyai betegség esetén antibiotikummal jól kezelhető, és az anya–magzat átvitel kockázata nagymértékben csökkenthető. Amikor mégis fertőzött gyermek születik vagy magzati halál történik, az gyakran azt jelzi, hogy a szűrés, az eredmény továbbítása, a kezelés vagy az utánkövetés valamely pontján megszakadt az ellátási lánc.

A magyar számok gyors romlást mutatnak. Az NNGYK szerint 2025-ben 91 veleszületett esetet jelentettek, 2026 első nyolc hónapjában pedig már százat. A 2025-ös arány százezer élveszületésre 126 eset volt, miközben az Egészségügyi Világszervezet célértéke 50. A korábbi részletes hatósági adatok szerint 2025-ben 19 méhen belüli magzati és hét újszülött-halálozás kapcsolódott a veleszületett fertőzéshez.

A probléma nem egyik évről a másikra jelent meg. Magyarországon az összes bejelentett szifiliszes megbetegedés száma is jelentősen emelkedett: 2025-ben 2467 esetet regisztráltak. A növekedés illeszkedik az európai trendhez, de a veleszületett esetek magas aránya azt jelzi, hogy a hazai ellátórendszernek külön problémája is van. Egy felnőttkori fertőzés járványügyi kérdés; a magzatra átadott, időben felismerhető fertőzés már a várandósgondozás működéséről is árulkodik.

Az eddigi rendszerben az első trimeszterben kötelező volt a szifiliszszűrés. Ez azonban nem védi ki azt, ha valaki a negatív első teszt után fertőződik meg. A második, 24–28. hét közötti vizsgálat ezt a rést szűkíti. Az új előírás a szeptember 1-je előtt megkezdett várandósgondozásokra is vonatkozik, és ha a kismama már túl van ezen az időszakon, a következő gondozási alkalommal kell elvégezni a tesztet.

Az új protokoll másik fontos eleme a gyorsaság. Igazolt fertőzésnél a szükséges penicillinkezelést legfeljebb 72 órán belül el kell kezdeni, a szexuális partnerek azonosítását és értesítését pedig 48 órán belül meg kell indítani. Ez azért lényeges, mert hiába találják meg a fertőzött várandóst, ha a kezelés késik, vagy a kezeletlen partner rövid időn belül újrafertőzi.

A szabályozás legnehezebb része mégsem azokat érinti, akik rendszeresen megjelennek a várandósgondozáson. A korábbi hatósági és sajtóadatok szerint a tragikus kimenetelű esetek jelentős része olyan terhességekhez kapcsolódik, amelyekben az anya kimaradt a gondozásból vagy csak későn került az egészségügyi rendszer látókörébe. A második kötelező szűrés csak annak segít, aki eljut a második szűrésig.

Ez teszi társadalmi kérdéssé a járványt. A várandósgondozásból kimaradók között felülreprezentáltak lehetnek a mélyszegénységben élők, lakhatási bizonytalansággal küzdők, függőségi problémával élők, illetve azok, akik földrajzi vagy szociális okból nehezen férnek hozzá az ellátáshoz. A fertőzés terjedését ezért nem lehet pusztán egy új laborvizsgálattal megállítani. Védőnői, szociális és járványügyi terepmunkára is szükség van.

Az NNGYK ezt részben felismeri: az új eljárásrend a védőnők, háziorvosok, gyermekorvosok, szülész-nőgyógyászok, bőr- és nemibeteg-gondozók, fekvőbeteg-ellátók és neonatológusok összehangolt munkájára épül. A gyakorlatban azonban éppen az együttműködés a legnehezebb. Egy pozitív laboreredmény csak akkor vezet gyors kezeléshez, ha az információ eljut a megfelelő orvoshoz, a páciens elérhető, a gyógyszer rendelkezésre áll, és van, aki utánköveti a folyamatot.

Az adatkezelés korábban külön akadályt jelentett. A kormány nyáron módosította a szabályokat azért, hogy a kezelőorvosok hozzáférjenek azokhoz a szenzitív járványügyi adatokhoz, amelyekre a várandós és a magzat ellátásához szükségük van. Ez jó példa arra, hogy a probléma nem egyszerűen az volt: túl kevés tesztet végeztek. A rendszerben az információ útját is javítani kellett.

A partnerkutatás még érzékenyebb terület. A szifilisz szexuális úton terjedő fertőzés, ezért a járványügyi kontrollhoz nem elég a várandós kezelése. A partner vagy partnerek felkutatása nélkül fennmarad az újrafertőződés veszélye és tovább terjedhet a betegség. Ehhez diszkrét, bizalmat építő ellátás szükséges. Ha a beteg attól tart, hogy megbélyegzik vagy adatai illetéktelenekhez kerülnek, kisebb eséllyel ad pontos információt.

A stigma ezért maga is járványügyi kockázat. A „nemi betegség” kifejezéshez erős erkölcsi ítéletek társulnak, miközben az egészségügy számára a fertőzés útja és kezelése a fontos. A várandósok hibáztatása különösen káros: elriaszthatja azokat is a vizsgálattól, akiknél a gyors kezelés még megelőzhetné a magzati fertőzést. A kommunikációnak ezért azt kell hangsúlyoznia, hogy a szűrés rutin egészségügyi lépés, nem erkölcsi vizsga.

A földrajzi különbségeket is érdemes figyelni. A 2025-ös adatok alapján Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Bács-Kiskun vármegye adta a vidéki esetek több mint felét. Ez azt jelzi, hogy országos szabály mellett célzott helyi beavatkozásokra is szükség lehet. Több védőnő, mobil szűrés, szociális munkás és gyors elérési lehetőség többet érhet egy magas kockázatú térségben, mint ugyanannyi forrás egy alacsony fertőzöttségű körzetben.

A következő hónapokban az új protokoll hatását mérni kell. Nem elég azt közölni, hány második trimeszteri teszt készült. A fontos mutató az lesz, hány fertőzött várandóst találtak meg a második szűréssel, milyen gyorsan kaptak kezelést, hány partner jutott ellátáshoz, és csökkent-e a veleszületett esetek, illetve a magzati és újszülött-halálozások száma.

Az új szabály tehát jó irány, de a siker mércéje nem maga a rendelet vagy módszertani útmutató. A veleszületett szifilisz azért különleges betegség, mert a tragédiák jelentős része ma már orvosilag megelőzhető. Ha a száz esetből néhány év alatt ismét ritka esemény lesz, az azt jelenti, hogy a szűrés, kezelés és szociális elérés együtt működik. Ha a számok tovább nőnek, akkor világossá válik: a második vérvétel csak egy hiányzó láncszemet pótolt, miközben a rendszer más pontjain továbbra is kiesnek azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.