Trump akarata ellenére kamatot emelt a Fed

Az amerikai jegybank három év után először emelte meg az irányadó kamatot, és ezzel nyíltan szembement Donald Trump elnök hónapok óta hangoztatott követelésével. A Federal Reserve szerdai döntése 0,25 százalékponttal, 3,75 és 4 százalék közötti sávba emelte a rátát. A lépést a tartósan magas inflációval, az energiaárak megugrásával és azzal indokolták, hogy az amerikai gazdaság a vártnál ellenállóbb maradt a közel-keleti háború okozta bizonytalanság ellenére.

A döntés különös politikai súlyt kapott, mert a Fedet május óta Kevin Warsh vezeti, akit maga Trump jelölt a posztra. Az elnök a kinevezéskor világossá tette, hogy lazább monetáris politikát szeretne, és élesen bírálta Warsh elődjét, Jerome Powellt a szerinte túl magas kamatok miatt. A mostani szigorítás azt mutatja, hogy az új jegybankelnök hivatalba lépve a központi bank inflációs mandátumát helyezte előtérbe a Fehér Ház politikai elvárásaival szemben.

A Fed által kiemelten figyelt személyes fogyasztási kiadások árindexe júniusban és júliusban egyaránt 3,7 százalékos éves drágulást jelzett. Ez jóval meghaladja a jegybank kétszázalékos célját. A helyzetet az iráni háború tovább rontotta: a közel-keleti szállítási kockázatok miatt az olaj és az üzemanyag ára ismét megugrott, ami közvetlenül emeli a háztartások kiadásait és közvetve a fuvarozás, az élelmiszeripar és a szolgáltatások költségeit is.

Warsh a döntés után hangsúlyozta, hogy a Fed nem egyetlen havi adat alapján reagál. A jegybank azt látja, hogy az inflációs nyomás több területen tartós, miközben a fogyasztás és a vállalati beruházások sem estek vissza olyan mértékben, amely indokolná a kamatcsökkentést. Különösen erős maradt a mesterséges intelligenciához, adatközpontokhoz és energetikai infrastruktúrához kapcsolódó beruházási hullám.

A kamatemelés klasszikus jegybanki válasz az inflációra: drágítja a hitelt, visszafogja a keresletet, és vonzóbbá teszi a megtakarítást. Ugyanakkor politikailag fájdalmas lehet, mert magasabban tartja a lakáshitelek, autóhitelek és vállalati kölcsönök költségét. A félidős választások előtt a republikánusok számára ez különösen kellemetlen, mivel Trump gazdaságpolitikájának egyik központi ígérete az amerikai háztartások terheinek csökkentése.

Az elnök régóta azt állítja, hogy a magas kamatok indokolatlanul fékezik a növekedést, és megdrágítják az államadósság finanszírozását. Az Egyesült Államok hatalmas költségvetési hiánya miatt minden tartósan magasabb kamatszint gyorsan növeli a szövetségi költségvetés kamatkiadásait. A Fehér Ház ezért gazdasági és politikai okból is olcsóbb pénzt szeretne.

A jegybank számára azonban a hitelesség a legfontosabb tőke. Ha a piacok azt hinnék, hogy a Fed politikai nyomásra hagyja tartósan magas szinten az inflációt, az inflációs várakozások is megemelkedhetnének. Ez hosszabb távon még magasabb kamatokat követelne. Warsh ezért olyan helyzetbe került, amelyben a Trump iránti korábbi politikai közelsége éppen a függetlenség látványos bizonyítását teszi szükségessé.

A döntés előzménye, hogy az Európai Központi Bank alig egy héttel korábban szintén kamatot emelt. Az euróövezetben az iráni háborúhoz kötődő energiaár-emelkedés szintén új inflációs hullámot indított el. A két nagy jegybank párhuzamos szigorítása arra utal, hogy a világgazdaság ismét olyan helyzetbe került, amelyben a geopolitikai sokk egyszerre fékezi a növekedést és emeli az árakat.

Ez a kombináció különösen nehéz a monetáris politika számára. Ha a jegybank túl gyorsan emel, recessziót kockáztat; ha túl lassan reagál, az infláció beépülhet a bérekbe és az árképzésbe. A Fed jelenlegi értékelése szerint az amerikai gazdaság elég erős ahhoz, hogy elviseljen egy mérsékelt szigorítást. A munkaerőpiac ugyan lassult a korábbi évekhez képest, de nem omlott össze, a fogyasztás pedig továbbra is jelentős.

A piacok számára a legfontosabb üzenet az volt, hogy az emelés valószínűleg nem egyszeri lépés. A jegybanki előrejelzések alapján az év végéig további szigorítás is elképzelhető, ha az infláció nem indul egyértelműen lefelé. Ez a dollár árfolyamára, az amerikai állampapírhozamokra és a globális tőkepiaci mozgásokra is hatással lehet.

A magasabb amerikai kamat rendszerint erősíti a dollárt, mert vonzóbb hozamot kínál a befektetőknek. Ez a feltörekvő országok számára kellemetlen lehet, különösen ott, ahol jelentős a dollárban fennálló adósság vagy az energiaimport. A drágább dollár és a magas olajár együtt kettős nyomást gyakorolhat az importáló gazdaságokra.

Európában a Fed döntését azért is figyelik, mert az amerikai és európai kamatpálya közötti különbség erősen befolyásolja az euró–dollár árfolyamot. Ha mindkét jegybank szigorít, a hatás kiegyensúlyozottabb lehet, de a befektetők azt mérlegelik, melyik gazdaság bírja jobban a magasabb kamatszintet. Az Egyesült Államok növekedése eddig erősebbnek bizonyult, ami nagyobb mozgásteret adhat a Fednek.

Magyarország számára a döntés közvetetten, de gyorsan érezhető. A dollár erősödése drágíthatja a dollárban jegyzett nyersanyagokat, köztük az olajat. A magasabb globális hozamok pedig növelhetik a feltörekvő piaci állampapírok kockázati felárát. A Magyar Nemzeti Bank ezért akkor is kénytelen figyelembe venni a Fed pályáját, ha a hazai inflációs és növekedési helyzet önmagában más irányú döntést indokolna.

A politikai konfliktus közben valószínűleg folytatódik. Trump korábban többször személyesen támadta a jegybank vezetőit, amikor azok nem követték az általa kívánt kamatpolitikát. Warsh kinevezése után a Fehér Ház abban reménykedett, hogy a kapcsolat kevésbé lesz feszült. A szerdai döntés viszont azt jelzi, hogy az intézményi logika erősebb lehet a személyes politikai kapcsolatoknál.

A helyzetet tovább élezi, hogy a választási kampányban a megélhetési költségek az egyik legfontosabb témává váltak. A benzin drágulása, a lakhatási költségek és a hitelkamatok közvetlenül érintik a választókat. Trump az iráni háború költségeit nemzetbiztonsági szükségszerűségként védi, ellenfelei viszont azt állítják, hogy a külpolitikai döntések árát az amerikai családok fizetik meg.

A Fed számára a következő hónapok kulcskérdése az lesz, hogy az energiaár-sokk átmeneti marad-e. Ha az olajpiac stabilizálódik, az infláció gyorsabban enyhülhet, és a jegybank megállhat az emelésekkel. Ha a közel-keleti konfliktus tovább szélesedik, újabb üzemanyag- és szállítási drágulás jöhet, ami hosszabb ideig tarthatja magas szinten a kamatokat.

Warsh első igazán nagy próbatétele így egyszerre gazdasági és politikai. A jegybankelnöknek meg kell győznie a piacokat arról, hogy képes megfékezni az inflációt, miközben a Fehér Ház azt várja tőle, hogy ne akadályozza a növekedést a választások előtt. A szerdai emelés alapján egyelőre az árstabilitást választotta, még akkor is, ha ezzel konfliktust vállal azzal az elnökkel, aki néhány hónapja kinevezte.