Carney Strasbourgban felelt Trump vámfenyegetésére
A kanadai kormányfő az Európai Parlamentben üdvözölte Brüsszel ajánlatát, amely szerint Ottawa lehetne az unió első társult tagja. A javaslat dühítette az amerikai elnököt, aki cserébe új vámokkal fenyegette meg az európaiakat.
Mark Carney kanadai miniszterelnök Strasbourgban lépett az Európai Parlament strasbourgi üléstermének pulpitusára, hogy választ adjon arra a vitára, amelyet saját kormánya és az Európai Bizottság robbantott ki néhány nappal korábban. Beszédében leszögezte: "Kanada és Európa nem jóidőben szövetségesek", ezzel is jelezve, hogy a Brüsszellel kiépítendő szorosabb kapcsolat nem alkalmi taktikai lépés, hanem hosszú távú stratégiai fordulat. Carney a felszólalásban üdvözölte az unió "ambícióját", amellyel egy eddig nem létező jogi kategóriát, a társult tagság intézményét ajánlotta fel Kanadának, ugyanakkor tartózkodott a konkrét részletek és határidők megnevezésétől, ami több elemző szerint is arra utal, hogy Ottawa egyelőre inkább taktikai nyomásgyakorlásra, mintsem azonnali szerződéskötésre használja a brüsszeli közeledést.
A javaslat előzménye Ursula von der Leyen bizottsági elnök az Unió helyzetéről szóló beszéde volt, amelyben bejelentette, hogy Kanadát szeretné az Európai Unió történetének első társult tagjává tenni. Von der Leyen a pulpituson Carney felé fordulva fogalmazott: "Mindenekelőtt, kedves Mark, Európa és Kanada hisz a demokráciában." A tervezett együttműködés az elképzelések szerint kiterjedne a fejlett gyártásra, a védelmi iparra, a technológiai szektorra, az Északi-sarkvidék ügyeire, az energetikára, a kritikus nyersanyagokra, az akkumulátorgyártásra, a mesterséges intelligenciára, a kvantumszámítástechnikára, a kiberbiztonságra és a gazdasági biztonság kérdéseire is. Amikor von der Leyen a színpadon kezet fogott Carney-val, a teremben ülő képviselők nagy része felállva tapsolt.
A javaslat éppen azért robbant be ekkora erővel a transzatlanti kapcsolatokba, mert szoros összefüggésben áll az amerikai elnök, Donald Trump és Kanada közötti, már másfél éve tartó feszültséggel. Trump 2025 januári hivatalba lépése óta rendszeresen fenyegette meg déli szomszédját vámokkal, sőt többször felvetette, hogy Kanadának egyenesen az Egyesült Államok "ötvenegyedik államává" kellene válnia. Az akkor még ellenzékben lévő Carney 2025 áprilisában éppen a Trump-fenyegetésekkel szemben folytatott kampánnyal nyerte meg a kanadai választásokat, majd miniszterelnökként egy Fehér Házban tartott találkozón a szeme közé mondta az amerikai elnöknek, hogy Kanada "nem eladó". Az azóta eltelt hónapokban a két ország kölcsönösen több milliárd dollár értékben vetett ki vámokat egymás termékeire, szeptember elején pedig Carney nyilvánosan bírálta azokat az amerikai tisztviselőket, akik online gúnyolódtak Kanadán.
Trump a hét elején, még a von der Leyen-beszéd előestéjén nyilvánosságra hozott egy elnöki emlékeztetőt, amellyel kizárta a kanadai termékeket a szövetségi közbeszerzésekből, majd a társult tagsági javaslatot hallva "nevetségesnek" nevezte az elképzelést, és Kanadát "szörnyű kereskedelmi partnernek" minősítette. Szavai szerint, ha a lépés mögött "jó szándék" áll, azt elfogadhatónak tartja, "ha viszont rossz szándék, akkor nagyon súlyos vámokat vetünk ki Európára". Az amerikai elnök arra is utalt, hogy bizonyos ágazatokban akár teljesen leállíthatja a kereskedelmet az európai partnerekkel, amennyiben a lépést Washington ellen irányuló "ellenséges cselekedetnek" ítéli meg.
Ottawa hivatalos válasza ehhez képest visszafogottabb volt. Jonathan Wilkinson, Kanada uniós nagykövetjelöltje leszögezte, hogy az ország nem teljes jogú uniós tagságra törekszik, hiszen az szuverenitásának feladásával járna, helyette olyan pozíciót szeretnének, amely "amennyire csak lehetséges, közel visz" az unióhoz, méghozzá úgy, hogy az a kanadai szuverenitást erősítse, ne gyengítse. A kanadai kormányfő hivatala is megerősítette, hogy üdvözlik von der Leyen javaslatát, de nem kívánnak elhamarkodott lépéseket tenni.
A háttérben komoly gazdasági logika húzódik. Kanada exportjának mintegy hetven százaléka jelenleg az Egyesült Államokba irányul, ez a kiszolgáltatottság pedig az elmúlt év vámháborúi után egyre nagyobb kockázatnak számít Ottawa szemében. Egy szorosabb európai gazdasági integráció, amely új energiaexport-útvonalakat, közös adatközpont-, felhő- és műholdas projekteket, illetve tengeralatti kábelfejlesztéseket is magában foglalna, érdemben csökkenthetné ezt a függőséget. Kanada egyébként már korábban is lépett ebbe az irányba: csatlakozott az unió közös védelmi beszerzési programjához, és tárgyalások folynak az Erasmus+ diákcsere-programban való részvételéről is.
A társult tagság jogi kategóriája jelenleg nem létezik az uniós szerződésekben, ezért annak létrehozása önmagában is hosszú tárgyalási folyamatot igényelne, amelyhez valamennyi tagállam hozzájárulására szükség lenne. Több brüsszeli elemző szerint a javaslat inkább politikai üzenetnek tekinthető: azt hivatott jelezni Washingtonnak, hogy az Európai Unió kész alternatív szövetségeseket keresni, ha az amerikai kereskedelempolitika továbbra is kiszámíthatatlan marad. Nathalie Tocci EU-szakértő szerint a formátum már önmagában bizalomépítő szerepet tölthet be a felek között, még akkor is, ha a döntéshozatalhoz szükséges egyhangúság komoly korlátot jelent.
A strasbourgi beszéd után megjelent elemzések vegyes képet festenek Carney fellépéséről. A Globe and Mail kommentárja szerint a kanadai kormányfő szándékosan visszafogott, "türelmet kérő" hangnemet ütött meg, és nem adott konkrét választ arra, meddig hajlandó elmenni az európai közeledésben, míg a kanadai közmédia elemzése úgy fogalmazott, hogy egy Trump miatt megrázkódtatott kontinensen Carney biztosan hálás közönségre talál. Az bizonyos, hogy a vita még hetekig, hónapokig elhúzódhat, és a végeredmény jelentősen átalakíthatja a transzatlanti szövetségi rendszer eddig megszokott szerkezetét, amelyben Kanada mindig egyértelműen az amerikai érdekszférához tartozott.
India helyzete a vitában külön figyelmet érdemel, hiszen az Egyesült Államok Kongresszusa ugyanezekben a napokban szavazott meg egy új, Oroszország elleni szankciós csomagot, amely száz százalékos vámmal fenyegeti azokat az országokat, amelyek orosz energiahordozókat vásárolnak. A két ügy – a Kanadával szembeni feszültség és az orosz szankciók – együttesen azt mutatja, hogy Trump kereskedelempolitikája egyre inkább globális nyomásgyakorlási eszközzé válik, amelynek hatását immár Európa is közvetlenül érzékeli.