Történelmi nyomozó - Cvigun utolsó napja

1982. január 19-én meghalt Szemjon Kuzmics Cvigun hadseregtábornok, a szovjet állambiztonság egyik legmagasabb rangú vezetője. A hivatalos magyarázat szerint öngyilkos lett. A haláleset azonban szinte azonnal találgatásokat indított el. Súlyos rákbetegsége vitte rá a végső döntésre? A Brezsnyev család környezetét elérő korrupciós nyomozás sodorta reménytelen helyzetbe? Vagy a Jurij Andropov körül kibontakozó hatalmi harc egyik áldozata lett?

A Cvigun utolsó napja nem kész összeesküvés-elméletet kínál, hanem történelmi nyomozást. A könyv egymás mellé helyezi azokat a visszaemlékezéseket, korabeli értesüléseket és későbbi elemzéseket, amelyekből Cvigun utolsó éveinek története rekonstruálható. Vlagyimir Krjucskov és Filipp Bobkov súlyos, előrehaladott daganatos betegségről írnak, amely Cvigun munkaképességét is egyre erősebben korlátozta. Más szerzők viszont a halált a Brezsnyev család környezetében kibontakozó korrupciós ügyekkel hozták kapcsolatba. A politikai gyilkosság lehetőségét is többen felvetették, közvetlen bizonyíték azonban erre nem került elő.

A történet megértéséhez vissza kell térni 1967-be, amikor Jurij Andropov átvette a KGB vezetését, Cvigun pedig Brezsnyev támogatásával bekerült a moszkvai állambiztonsági vezetésbe. Ettől kezdve kétféle lojalitás között mozgott: hivatali főnöke Andropov volt, politikai patrónusa viszont Brezsnyev. Ez a kettősség sokáig kezelhető maradt. A hetvenes évek végére azonban a szovjet vezetés öregedése, a gazdasági gondok és a korrupciós ügyek miatt az erőviszonyok fokozatosan megváltoztak.

Különösen kényessé vált Galina Brezsnyeva környezete. A főtitkár lányának társaságában olyan emberek is megjelentek, akik ellen valutázás, vesztegetés, ékszerügyletek és más gazdasági bűncselekmények miatt indultak vizsgálatok. A későbbi „gyémántügy” több, részben összefüggő bűnügyi történetet kapcsolt egybe. Az egyik kulcsesemény Irina Bugrimova híres állatidomár értékes ékszereinek eltűnése volt 1981 végén. A nyomozás során olyan nevek kerültek elő, amelyek Galina Brezsnyeva társaságához vezettek.

A könyv részletesen vizsgálja azt is, hogy Cvigun valóban akadályozta-e a nyomozást. Egyes források szerint Brezsnyev családját próbálta védeni, mások szerint éppen a korrupció elleni fellépést támogatta. A Szuszlovval folytatott állítólagos utolsó találkozóról szintén egymásnak ellentmondó történetek maradtak fenn. Van olyan változat, amely szerint Cvigunt megdorgálták a nyomozás miatt, más beszámolók szerint ő maga próbálta leállíttatni az ügyet. Közvetlen jegyzőkönyv vagy hiteles résztvevői feljegyzés azonban nem ismert.

A halál körüli bizonytalanságot tovább növelte, hogy hat nappal Cvigun után Mihail Szuszlov is meghalt. Néhány hónappal később Andropov távozott a KGB éléről, és visszatért a párt központi apparátusába. Novemberben Brezsnyev is meghalt, két nappal később pedig Andropov lett az SZKP főtitkára. Utólag könnyű ebből egyetlen hatalmi forgatókönyvet felépíteni, a könyv azonban végig különválasztja az események sorrendjét az oksági bizonyítástól.

A Cvigun utolsó napja ezért nem azt állítja, hogy sikerült végleg megoldani a rejtélyt. A források alapján a súlyos betegségből következő öngyilkosság a legjobban dokumentált magyarázat. A politikai nyomás lehetséges kiegészítő tényező lehetett, de közvetlenül nem bizonyítható. A politikai gyilkosság verziója pedig jelenlegi ismereteink alapján hipotézis marad.

A könyv végül túlmutat egyetlen haláleseten. Cvigun történetén keresztül kirajzolódik a brezsnyevi korszak utolsó éveinek világa: a KGB növekvő politikai súlya, a pártállami klientúrák működése, az elit kiváltságai, a korrupció, az utódlási bizonytalanság és az a titkosság, amelyben a valós események és a politikai legendák könnyen összekeveredtek.