Rekordközeli hozamok és politikai káosz Párizsban

Súlyos bizalmi válság bontakozott ki a nemzetközi pénzpiacokon Franciaországgal szemben, ahol a szárnyaló adósságteher, a növekvő kamatfizetési kötelezettségek és a közelgő elnökválasztás körüli politikai bizonytalanság törékeny helyzetet teremtett. Az állampapír-piacokon tapasztalható eladási hullám hatására a francia államkötvények hozamai drasztikusan megemelkedtek, miközben a párizsi tőzsdén a vezető részvényindexek folyamatos gyengülést mutatnak. A nemzetközi elemzők és a Marcard, Stein und Co elemzőháza szerint az euróövezetben jelenleg Franciaország számít a legfőbb kockázati tényezőnek. A szakértők kiemelik, hogy a párizsi kormánynak szinte semmilyen mozgástere nem maradt az állami bevételek további növelésére, így a pénzügyi egyensúly helyreállítása kizárólag a kiadások radikális csökkentésével lenne elérhető. Ennek a törvényhozási és társadalmi elfogadtatása viszont a jelenlegi parlamenti erőviszonyok mellett rendkívül nehéz feladatnak bizonyul.

Franciaország gazdasági teljesítménye lassuló pályára került, amit a legfrissebb növekedési adatok is egyértelműen alátámasztanak. A bruttó hazai termék bővülésére vonatkozó idei előrejelzést a korábbi 0,7 százalékról 0,5 százalékra módosították lefelé. A gazdasági növekedés megtorpanásával párhuzamosan a francia államháztartás szerkezeti mutatói gyors ütemben romlanak. A kormány által megrendelt független szakértői jelentés arra figyelmeztet, hogy az Európai Unió második legnagyobb gazdaságában a költségvetési hiány drámai mértékben növekedhet. A szakértői elemzés szerint a hazai össztermék arányában mért államháztartási hiány a jelenlegi 5 százalékról 2027-re megközelítheti a 7 százalékot, miközben a bruttó államadósság a GDP 118 százalékáról 130 százalék fölé emelkedhet. Összehasonlításképpen Németországban az államadósság szintje jelenleg a GDP 64,2 százalékának felel meg.

A pénzügyi piacok bizalmatlanságát jól szemléltetik az állampapír-piacon végbement folyamatok. A tízéves francia államkötvények hozama 4,5531 százalékig emelkedett, ami tizennyolc éves csúcsot jelent. Ezzel párhuzamosan olyan helyzet alakult ki, amelyre a közös európai valuta bevezetése óta nem volt példa: a befektetők magasabb hozamot követelnek a francia államkötvényekért, mint a korábban súlyos adósságválsággal küzdő Olaszország papírjaiért. Az olasz tízéves kötvények hozama ugyanebben az időszakban 4,4767 százalékon állt, ami szintén hároméves csúcs, mégis elmarad a francia szinttől. Még az egykor mentőcsomagokra szoruló Görögország is olcsóbban képes forráshoz jutni a nemzetközi piacokról, mint Franciaország.

A globális jegybanki kamatmelések és a szigorúbb monetáris politika az egész világon növelték a hozamokat, ám a francia állampapírok esetében egy egyértelműen beazonosítható, egyedi kockázati prémium alakult ki. A La Financière de l’Echiquier vagyonkezelő szakértői rámutatnak, hogy a francia eszközökkel szembeni befektetői fenntartások a közeli politikai döntések bizonytalanságát tükrözik. A piacon forgó papírok kockázati felára közvetlenül összefügg az előttük álló költségvetési szavazásokkal, valamint a közeledő elnökválasztási küzdelemmel. A francia tízéves államkötvények és a német referenciaértéknek számító Bund közötti hozamkülönbség elérte a 98 bázispontot, ami jelzi a Franciaországgal szembeni befektetői óvatosságot.

A belpolitikai helyzetet tovább bonyolítja, hogy Sébastien Lecornu miniszterelnök kisebbségi kormánya előtt áll a feladat, hogy meghatározza a következő évekre vonatkozó hiánycsökkentési pályát. A párizsi nemzetgyűlés erősen megosztott, a politikai frakciók közötti ellentétek elmélyültek, ami megnehezíti a megszorító intézkedések vagy a szerkezeti reformok törvénybe iktatását. A parlamenti patthelyzet miatt az államháztartás rendezése körüli viták elhúzódnak, ami tovább növeli a piac bizonytalanságát. Amennyiben a kötelezettségek finanszírozása drágul, a megnövekedett kamatterhek közvetlenül növelik a költségvetési hiányt, ami újabb állampapír-kibocsátást tesz szükségessé, tovább pörgetve az eladósodási spirált.

A gazdasági folyamatokat nehezíti az a tény is, hogy a francia ipar és a hazai termelés versenyképessége az elmúlt években folyamatosan csökkent a nemzetközi piacon. Az magas energiaárak, a szigorú munkajogi szabályozás és az állami bürokrácia terhei együttesen fékezik a magánszektor beruházási kedvét. Míg a korábbi évtizedekben a francia állam jelentős szociális transzferekkel és közvetlen támogatásokkal tudta pufferelni a gazdasági visszaeséseket, a jelenlegi eladósodottsági szint mellett ezek a kiegészítő eszközök már nem állnak rendelkezésre. A vállalati szektor gyengébb teljesítménye az adóbevételek elmaradásában is megmutatkozik, ami tovább mélyíti a költségvetési szakadékot.

Az elkövetkező hónapokban a francia kormánynak olyan egyensúlyozó politikát kell folytatnia, amely egyszerre próbálja megnyugtatni a nemzetközi hitelminősítőket és a nemzetközi befektetőket, miközben elkerüli a széles körű társadalmi elégedetlenséget és a sztrájkhullámokat. A szakszervezetek már jelzést adtak arról, hogy a közszférát érintő megszorítások vagy az állami támogatások megnyirbálása esetén országos munkabeszüntetésekre lehet számítani. A politikai megrázkódtatások és a szigorodó pénzügyi feltételek így együttesen határozzák meg Franciaország gazdasági kilátásait az euróövezeten belül.