Washington tagadja a vizsgálóbizottság súlyos vádjait

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Emberi Jogi Tanácsa által felállított független vizsgálóbizottság átfogó jelentést tett közzé, amelyben éles elhatárolódást és határozott politikai reakciókat váltott ki Washington részéről. A genfi székhelyű testület szakértői megállapították, hogy elegendő megalapozott bizonyíték áll rendelkezésre annak kijelentéséhez, hogy az amerikai fegyveres erők válogatás nélküli, polgári áldozatokat követelő csapásokat hajtottak végre iráni területen. Az Egyesült Államok kormányzata visszautasította a megállapításokat, hangsúlyozva, hogy a térségbeli fegyveres konfliktusban kizárólag a teheráni vezetés követtet el háborús bűncselekményeket, miközben az ENSZ-testület tevékenysége érdemben semmit sem tett a nemzetközi emberi jogok védelméért. A Pentagon szóvivője eközben jelezte, hogy a folyamatban lévő belső vizsgálatok lezárásáig nem adnak hivatalos tájékoztatást a konkrét hadműveleti részletekről.

A nemzetközi vizsgálóbizottság megállapításai nem bírnak közvetlen ítélkező vagy végrehajtó jogkörrel, ugyanakkor a feltárt tényanyagok alapul szolgálhatnak a nemzeti bíróságok vagy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság előtt induló eljárásokhoz. A jelentés részletesen elemzi az amerikai és izraelit erők által indított hadműveletek hatásait, valamint a teheráni rezsim válaszlépéseit a területén kibontakozott országos tiltakozási hullámokra. A diplomáciai feszültséget tovább növeli, hogy sem az Egyesült Államok, sem Izrael, sem pedig Irán nem tagja az ENSZ 47 államot számláló Emberi Jogi Tanácsának. A genfi iráni diplomáciai képviselet a dokumentum nyilvánosságra hozatalatalát követően nem reagált a megkeresésekre.

A jelentés egyik legösszetettebb fejezete a Dél-Iránban található Minab városában történt légicsapást vizsgálja, amelynek során egy Tomahawk típusú cirkálórakéta találta el a helyi általános iskolát. A független szakértők adatai alapján a támadásban több mint 150 ember vesztette életét, köztük mintegy 120 iskolás korú leánygyermek. A teheráni hatóságok által közölt hivatalos adatok ennél is magasabb áldozatszámról, megközelítőleg 200 halálos áldozatról szólnak. A vizsgálat kiemeli, hogy a tanintézmény épülete kívülről egyértelműen beazonosítható volt, és bár a létesítmény közvetlenül az Iszlám Forradalmi Gárda egyik tengerészeti támaszpontja mellett terült el, semmilyen bizonyíték nem utal arra, hogy az iskolát katonai célokra használták volna fel.

A genfi elemzés rámutat arra a tényre, hogy az amerikai haderő olyan hírszerzési információkra támaszkodott, amelyek szerint a helyszínen a Forradalmi Gárda egyik magas rangú parancsnoka tartózkodott. Ezeket az adatokat azonban a csapásmérés előtt nem ellenőrizték megfelelő alapossággal. A célpont-adatbázisok frissítésének elmaradása és a helyszíni ellenőrzés hiánya a vizsgálóbizottság megítélése szerint túlmutat az egyszerű gondatlanságon. Az amerikai erők úgy hajtották végre a rakétatámadást, hogy tisztában voltak a polgári létesítmény eltalálásának kockázatával, és ezt a lehetőséget gátlástalanul vállalták a hadműveleti célok elérése érdekében.

Donald Trump amerikai elnök korábban belső vizsgálatokra hivatkozva kijelentette, hogy a fegyveres erők részéről senki sem támadott szándékosan leányiskolát Iránban. Az elnök a csapásmérést követő első nyilatkozataiban Teheránt tette felelőssé a robbanásért. A Pentagon az ügy kivizsgálását felsőbb szintre helyezte, a hivatalos zárójelentés közzététele azonban továbbra is várat magára. Ezzel párhuzamosan a bizottság egy másik, Lamerd városa elleni támadást is górcső alá vett, ahol egy sportkomplexumot és a szomszédos lakónegyedet ért találat következtében 22 civil vesztette életét vagy szenvedett súlyos sérüléseket. Az amerikai központi parancsnokság tagadta, hogy az adott napon légi indítású csapásokat hajtott volna végre a térségben, hangsúlyozva a nemzetközi jog normáinak maradéktalan betartását.

A vizsgálati dokumentum másik súlyos fejezete az iráni belső politikai elnyomást és a lakossági tiltakozások letörését elemzi. A nemzetközi szakértők megállapítása szerint Teherán szisztematikus erőszakot alkalmazott a saját állampolgáraival szemben az országos demonstrációk kezdete óta. A dokumentált cselekmények között törvénytelen kivégzések, kínzások, önkényes letartóztatások és személyek kényszerű eltüntetése szerepelnek. A biztonsági erők éles lőszerrel, sok esetben az épületek tetőiről nyitottak tüzet a békés tüntetőkre, miközben az internet hálózati elérésének teljes lekapcsolása és a halálbüntetés kiterjesztése a hatalomgyakorlás és a megfélemlítés elsődleges eszközévé vált.

A jogvédő szervezetek értékelése szerint a mostani megtorláshullám a legsúlyosabb belső erőszak az 1979-es iszlám forradalom óta. Bár a genfi bizottság független forrásokból nem tudta minden esetben pontosan ellenőrizni a veszteségeket, a valós áldozatszámot lényegesen magasabbra teszik a teheráni hatóságok által elismert 3038 halottnál és mintegy 25 ezer sérültnél. A nemzetközi szervezetek adatai szerint a tüntetések letörése során legkevesebb 221 kiskorú veszítette életét. Az iráni kormányzat határozottan visszautasítja a rendszerszintű emberi jogi jogsértések vádját, a zavargások szításával pedig az Egyesült Államok és Izrael által támogatott fegyveres csoportokat vádolja.

A kialakult helyzetben az iráni civil lakosság két tűz közé került: egyszerre szenved el súlyos jogfosztást a saját kormánya részéről, miközben kiszolgáltatottá vált a külső katonai csapásoknak. A vizsgálóbizottság tagjai felhívással fordultak az Emberi Jogi Tanács tagállamaihoz, szorgalmazva a fegyveres konfliktus azonnali befejezését, a háborús bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását, valamint a menekülők számára nyújtandó nemzetközi oltalom biztosítását.

A genfi jelentés közzététele rávilágít a Közel-Keleten kialakult katonai helyzet törékenységére. A nemzetközi jogi szakértők figyelmeztetnek arra, hogy a polgári infrastruktúrákat ért károk és a civil áldozatok magas száma hosszabb távon akadályozza a diplomáciai megoldás megtalálását. Az Egyesült Államok és szövetségesei által végrehajtott precíziósnak szánt csapások pontatlansága komoly presztízsveszteséget jelent a nyugati hatalmak számára a globális dél országaiban, ahol a kettős mérce alkalmazásának vádja egyre erőteljesebben fogalmazódik meg. A teheráni vezetés ugyanakkor a külső katonai fenyegetést használja fel arra, hogy még keményebb eszközökkel lépjen fel a belső ellenzékkel és a jogvédő hálózatokkal szemben.

A konfliktus eszkalációja a nemzetközi energiapiacokra és a globális logisztikai útvonalakra is közvetlen hatást gyakorol. A Perzsa-öböl térségében zajló hadműveletek megnövelték a tengeri szállítmányozás kockázati prémiumait, ami a nyersolaj és a cseppfolyósított földgáz árának emelkedéséhez vezetett a világtőzsdéken. A geopolitikai bizonytalanság elhúzódása tovább növeli a nyomást a nemzetközi közösségen, hogy a diplomáciai csatornák újranyitásával próbálja megfékezni a katonai és szociális válság további mélyülését.