Visszaeső átoltottság veszélyezteti Európa egészségét

Az európai egészségügyi rendszerek történetének egyik legnagyobb sikere forgott kockán az elmúlt években, amikor a gyermekkori védőoltások beadási aránya érezhetően megtorpant, több tagállamban pedig tartós csökkenésnek indult. A Lancet Regional Health-Europe szakfolyóiratban megjelent átfogó tudományos kutatás adatai szerint a korábban töretlenül emelkedő vagy magas szinten stagnáló oltási lefedettség az Európai Unió legtöbb országában kedvezőtlen fordulatot vett. Bár az abszolút számokat tekintve a kontinens jelentős részén az átoltottsági mutatók még mindig kilencven százalék felett járnak, a tendencia megváltozása egyértelmű figyelmeztetést jelent a népegészségügyi hatóságok számára. A szakemberek rámutatnak arra, hogy az immunitás legkisebb mértékű gyengülése is régen elfeledett, súlyos fertőző betegségek újbóli feltámadásához vezethet, veszélyeztetve az elmúlt évtizedekben elért eredményeket.

A kutatás részletesen elemzi hét kulcsfontosságú gyermekkori védőoltás beadási adatait az Európai Unió mind a 27 tagállamában az 1980 és 2024 közötti időszakban. Az eredmények azt mutatják, hogy a 2019-es évet követő időszakban a korábban tapasztalt emelkedő ív a legtöbb helyen megtört. A vizsgált hét oltóanyag esetében 16 tagállamban regisztráltak visszaesést a dózisok beadásának arányában. A felmérést készítő kutatók, Leonardo Villani és Luigi Russo kiemelik, hogy a megfigyelt folyamat nem a gyermekgyógyászati oltási rendszerek azonnali összeomlását jelenti, hanem olyan korai veszélyjelzést, amely sürgős állami és szakmai beavatkozást igényel. A magas abszolút átoltottsági mutatók nem vezethetnek kényelemérzethez, mert a lefedettség morzsolódása idővel súlyos védelmi réseket teremt a társadalomban.

A vizsgálat hat kötelező és ajánlott oltástípust vett górcső alá: a hepatitis B, a Haemophilus influenzae b típus, a kanyaró, a pneumococcus, a gyermekbénulás, a rózsahimlő, valamint a torokgyík, mumpsz és szamárköhögés elleni védőoltásokat. A tendenciák hátterében a szakértők összetett okrendszert azonosítottak. A 2019 és 2022 közötti időszakban tapasztalt csökkenés jelentős részben a koronavírus-járvány miatti egészségügyi fennakadásokra, a szűrővizsgálatok és a rutinszerű orvosi ellátások elhalasztására vezethető vissza. Ugyanakkor az ellátási rendszerek helyreállása után sem tért vissza mindenhol a korábbi oltási kedv, ami a téves információk terjedésével, az álhírekkel és a társadalmi bizalom megingásával magyarázható.

Az Európai Unió oltási térképe rendkívül sokszínű képet mutat. Egyes államokban, mint Spanyolországban, az abszolút lefedettségi mutatók továbbra is kiemelkedően magasak, 92 és 97 százalék között mozognak a különböző patogének esetében. Ennek ellenére a legújabb adatok itt is a növekedési ütem lassulását jelzik. Amikor egy adott népességben az átoltottsági arány egy-egy fertőző betegség esetében 85 vagy 90 százalék alá süllyed, a nyájimmunitás védőhálója bomlásnak indul. Ez azt jelenti, hogy a közösség már nem képes megvédeni azokat az újszülötteket vagy krónikus betegeket, akik orvosi javallat miatt nem kaphatnak védőoltást.

A legjelentősebb lefedettség-csökkenést a Haemophilus influenzae b típusú baktérium és a gyermekbénulás elleni háromdózisos oltások esetében mutatták ki a szakemberek. Húsz uniós tagállamban tapasztaltak lefele mutató trendet ezen vakcinák beadási arányánál. A hepatitis B elleni oltás esetében 18, míg a torokgyík, szamárköhögés és tetanusz elleni kombinált oltásnál tizenhét országban regisztráltak kedvezőtlen elmozdulást. A területi megoszlás alapján Bulgária, Ciprus és Csehország teljesítménye romlott a leginkább, ahol az összes vizsgált oltóanyag esetében negatív irányba mozdultak el a mutatók. Ezzel szemben Magyarországon, Dániában, Franciaországban, Portugáliában és Olaszországban a vizsgált vakcinák több mint felénél sikerült megőrizni vagy növelni a védelmi szintet.

Németországban és Spanyolországban a hételemű oltási listából öt esetében mutattak ki kedvezőtlen tendenciát az elemzők. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat során elsősorban az elmozdulás irányát és dinamikáját követték nyomon, nem pedig kizárólag a pillanatnyi statisztikai adatokat. A tendenciák előrejelzik, hogy merre halad egy adott ország egészségügyi védettsége a következő években. Azokban az államokban, ahol az átoltottság korábban hagyományosan magas volt, a kismértékű, de tartós csökkenés korai figyelmeztetésként szolgál arra, hogy a helyi oltási rendszerekben sérülékenységek keletkeztek, amelyeket mielőbb orvosolni kell a helyi járványkitörések megelőzése érdekében.

A vakcináció általános visszaesésének legnagyobb kockázata a kollektív védettség elvesztése. A nyájimmunitás lényege, hogy a kórokozó terjedése meghiúsul a közösségen belül, amennyiben a lakosság döntő többsége rendelkezik ellenanyaggal. Jaime Jesús Pérez Martín, a Spanyol Vakcinológiai Társaság elnöke a kutatás kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az adatok értelmezésekor figyelembe kell venni a regisztrációs rendszerek és a módszertan esetleges változásait is. Ugyanakkor megerősítette, hogy a statisztikák lefele mutató értékei mindenképpen intő jelként szolgálnak az egészségügyi hatóságok számára a folyamatos ellenőrzés és a lakossági tájékoztatás erősítésére.

Az oltási lefedettség globális és regionális csökkenése nem új keletű jelenség, a nemzetközi egészségügyi szervezetek már a korábbi években is jelezték a folyamat veszélyeit. A fejlődő régiókban az oltóanyagokhoz való korlátozott hozzáférés jelenti a fő problémát, míg a fejlett, magas jövedelmű országokban a társadalmi egyenlőtlenségek, az ellátórendszerhez való hozzáférés akadályai, valamint a vakcinaellenes mozgalmak által terjesztett téves információk szívják el a bizalmat. A populista politikai diskurzusok és az intézményellenes narratívák felerősödése közvetlen hatást gyakorol a szülők döntéseire, ami a gyermekkori oltási naptár betartásának elhalasztásához vagy megtagadásához vezet.

A vakcinákkal megelőzhető fertőző betegségek nem tűntek el véglegesen a világból, jelenlétük folyamatos fenyegetést jelent az immunhiányos és a védtelen lakossági csoportokra. Az egészségügyi szakértők egyöntetű álláspontja szerint az oltási rendszerek stabilitásának megőrzése, a transzparens lakossági kommunikáció és az egészségügyi alapellátás kapacitásainak megerősítése elengedhetetlen feltétele annak, hogy Európában elkerülhetők legyenek a kanyaró- vagy szamárköhögés-járványok.

A tagállami egészségügyi minisztériumok előtt álló feladatok közé tartozik az digitális oltási regiszterek modernizálása, a gyermekorvosi hálózatok fejlesztése és a lemaradó társadalmi csoportok célzott elérése. Az oktatási intézményekben és a védőnői hálózatban végzett felvilágosító munka kiemelt szerepet kap abban, hogy a szülők hiteles, tudományos tényeken alapuló tájékoztatást kapjanak az oltások biztonságosságáról és a megbetegedések súlyos szövődményeiről. Az európai egészségügyi hatóságok közötti szorosabb együttműködés és a közös adatgyűjtés szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a kedvezőtlen tendenciákat még a nagyobb közegészségügyi válságok kialakulása előtt megállítsák.