Vasárnap eldőlhet a német kancellár politikai jövője
Rendkívüli pártvezetőségi ülést hívtak össze Berlinben, miután a kereszténydemokraták összeomlása és az AfD előretörése megingatta a szövetségi kormány stabilitását. Sok függ a hétvégi tartományi választásoktól.
Súlyos politikai hullámvasútra került a német szövetségi kormányzat, miután a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztény-Szociális Unió (CSU) alkotta pártszövetség folyamatos választási vereségekkel és történelmi mélypontra süllyedő népszerűségi mutatókkal szembesül. Friedrich Merz kancellár 16 hónapos országlása során a valaha volt legmagasabb elutasítottsági indexet halmozta fel a német kancellárok körében az elmúlt öt év viszonylatában. A párton belüli elégedetlenség és a koalíciós feszültségek közvetlen következményeként a kancellár kénytelen volt rendkívüli válságtanácskozást összehívni a CDU felsővezetésének részvételével, ahol a párt tartományi elnökei és parlamenti képviselői döntő lépéseket követelnek a kormányzati irányvonal korrekciójára. A politikai elemzők és a nyilvánosság egyre nyíltabban tárgyalja a kormányfő esetleges korai távozásának forgatókönyveit.
A választási megmérettetések sora drámai elmozdulást mutat a német választói magatartásban. A Szász-Anhalt tartományban megtartott helyi törvényhozási választásokon a CDU támogatottsága a 2021-es 37 százalékról 17 százalékra esett vissza. Ezzel párhuzamosan a jobboldali radikális Alternatíva Németországért (AfD) a szavazatok 43,7 százalékát szerezte meg, ami az első olyan történelmi helyzetet teremtette a második világháború óta, amikor a jobb szél közvetlen eséllyel indulhat egy tartományi kormányzat megalakításáért. A közvélemény-kutatások adatai a soron következő tartományi választásokon, így vasárnap Mecklenburg-Elő-Pomerániában is hasonló tendenciákat jeleznek, ahol a kereszténydemokraták a parlamenti bejutást jelentő 5 százalékos küszöb határán egyensúlyoznak. Szintén vasárnap Berlinben a Szenátus feletti ellenőrzés elvesztése fenyeget, mivel a mérések szerint a baloldali pártok szövetsége átveheti az irányítást a fővárosban.
A szövetségi szintű felmérések szintén a kormánypártok térvesztését támasztják alá. A YouGov közvélemény-kutató intézet adatai alapján egy most vasárnap tartandó szövetségi választáson a CDU/CSU pártszövetség mindössze a szavazatok 18,5 százalékát szerezné meg, miközben az AfD 29 százalékos támogatottsággal az ország legerősebb politikai formációjává lépne elő. A szociáldemokrata SPD 13 százalékon áll, míg a Zöldek 16 százalékos eredményükkel megelőzik a koalíciós partnert. A közvélemény-kutatók elemzései rávilágítanak arra, hogy a kancellár személyes népszerűtlensége közvetlen összefüggésben áll a jobb szél megerősödésével, ami a párton belüli elégedetlenségi hullám felerősödéséhez vezetett.
A CDU belső soraiban egyre határozottabban jelennek meg a vezetőváltást szorgalmazó hangok. Tino Schomann, a mecklenburg-elő-pomerániai szervezet alelnöke nyíltan megkérdőjelezte a kancellár alkalmasságát, kiemelve az empátia, a hitelesség és a társadalmi kohézió megteremtésére való képesség hiányát. Hasonló aggályokat fogalmazott meg Sebastian Lechner, a alsószászországi CDU elnöke is, aki a szövetségi kormányzat szavahihetőségi válságára hívta fel a figyelmet. A sajtóban és a politikai folyosókon már megkezdődött az lehetséges utódok megnevezése: Markus Söder bayeri miniszterelnök és CSU-elnök, Hendrik Wüst észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök, Boris Rhein hesseni tartományi kormányfő, valamint Alexander Dobrindt belügyminiszter neve szerepel a leggyakrabban a lehetséges jelöltek között.
A kancellárra nehezedő nyomás hátterében elsősorban a lakosságot sújtó gazdasági nehézségek és az energiárak miatti elégedetlenség áll. A német szövetségi kormányzat a nagy európai gazdaságok többségétől eltérően nem különített el költségvetési támogatást a lakossági üzemanyagárak közvetlen csökkentésére. Ennek eredményeként Németországban a 95-ös oktánszámú benzin átlagára eléri a literenkénti 2,33 eurót, ami 28 százalékkal magasabb a spanyolországi árszintnél, míg a gázolaj esetében a különbség a 36 százalékot is eléri. A parlamenti frakció és a tartományi vezetők azonnali intézkedéseket, többek között az üzemanyagok állami támogatását és az energiaadók mérséklését követelik a kancellártól az inflációs nyomás enyhítése érdekében.
A német politikatörténetben korábban három alkalommal fordult elő, hogy a hivatali idejét töltő kancellár az időtartam lejárta előtt kényszerült távozni tisztségéből. Konrad Adenauer 14 évnyi kormányzás után, 87 évesen adta át a hatalmat a párt nyomására; utódja, Ludwig Erhard a koalíciós partnerekkel való nézeteltérések miatt mondott le a ciklus vége előtt; míg Willy Brandt a stábját érintő kémbotrány következtében távozott a tisztségből. Friedrich Merz esetleges lemondása a legrövidebb kancellári periódust eredményezné a modern Németország történetében.
A kancellár a nyilvános megszólalásaiban visszautasítja a lemondásra vonatkozó felvetéseket, és a háború utáni újjáépítés időszakához, Konrad Adenauer első kancellári ciklusához hasonlítja kormánya helyzetét. Érvelése szerint a népszerűtlen szerkezeti reformok és a szigorú gazdaságpolitika elengedhetetlenek az ország hosszú távú versenyképességének megőrzéséhez. A választási kudarcok és a párton belüli elégedetlenség nyomán összehívott rendkívüli vezetőségi ülésen a kancellár burkolt bizalmi szavazást kezdeményez a párt elnöksége előtt, próbálva megszilárdítani belső pozícióit.
A német belpolitikai válság közvetlen hatással van a szövetségi kormánykoalíció működésére és az európai uniós döntéshozatalra is. Berlin döntésképtelensége vagy a kormányzati struktúra átalakulása elhúzódó bizonytalanságot eredményezhet az európai gazdaságpolitikai és biztonsági egyeztetésekben. A gazdasági szektor képviselői a kiszámítható energiapolitika és a bürokratikus terhek csökkentése mellett emelnek szót, hangsúlyozva, hogy a belpolitikai csatározások elvonják a figyelmet az ipari versenyképesség megőrzéséről.
A közeledő tartományi és fővárosi szavazások eredményei döntő módon határozzák meg a kancellár és a kormánypártok jövőbeli mozgásterét. Amennyiben a kereszténydemokraták nem tudják megállítani a választói bázis morzsolódását és a radikális erők előretörését, a párton belüli kényszerpályák felgyorsíthatják a szövetségi szintű személyi változásokat. A német politikai rendszer stabilitása így a következő hetek belső egyeztetésein és a választási eredmények alakulásán múlik.
A gazdasági elégedetlenség mellett a migrációs politika és a belső biztonság kérdései is a politikai viták fókuszába kerültek. Az AfD előretörése nagymértékben köszönhető a választók biztonságérzetének csökkenésének és a határőrizeti szigorítások hiányával kapcsolatos kritikáknak. A CDU belső ellenzéke a szigorúbb migrációs eljárások bevezetését és a kiutasítások felgyorsítását szorgalmazza, hogy visszaszerezze a radikálisokhoz pártolt választókat. A kancellár számára a gazdasági stabilizáció és a biztonsági intézkedések közötti egyensúly megteremtése jelentheti az egyetlen utat a politikai túlélés felé.