Óriási szén-dioxid-temető nyílt az Északi-tengeren
Működésbe lépett a dániai Greensand elnevezésű projekt, amely az Európai Unió első nagyipari méretű szén-dioxid-tároló létesítményeként megkezdte az üvegházhatású gázok besajtolását a tengerfenék alatti kimerült szénhidrogénmezőkbe.
Hivatalosan is megkezdte a szén-dioxid ipari méretű besajtolását az Északi-tenger alatti geológiai rétegekbe a dániai Greensand projekt, amelyet az Ineos brit vegyipari és energiaipari óriáscég irányít. A dán partoktól mintegy 250 kilométerre található Nini West egykori kőolajkitermelő platform alatt kialakított tároló az Európai Unió első olyan működő létesítménye, amely nagy léptékben képes a légkört terhelő gázok tartós elkülönítésére. A projekt éles üzembe helyezése mérföldkövet jelent az európai klímapolitikában és a nehézipar széntelenítési törekvéseiben, mivel bizonyítja a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiájának gyakorlati megvalósíthatóságát commercial és ipari méretekben.
A Greensand projekt kezdeti szakasza évi 400 ezer tonna szén-dioxid gáz cseppfolyósítását és föld alá sajtolását teszi lehetővé. Az Ineos vállalati stratégiája szerint a kapacitásokat a következő években folyamatosan növelik, így 2030-ra a tervek szerint évente 4 és 8 millió tonna közötti mennyiségű szén-dioxidot tudnak majd biztonságosan elhelyezni a tengerfenék alatti homokkő-rétegekben. A besajtolt szén-dioxid jelentős része dániai biomagán- és biometán-termelő üzemekből származik, ahonnan a gázt cseppfolyósított állapotban, speciális tartályhajókkal szállítják a Dánia délnyugati részén fekvő Esbjerg kikötőjében felépített terminálhoz, majd onnan a tengeri platformhoz.
A technológia elterjedése döntő fontosságú azon ipari szektorok számára, amelyeknél a termelési folyamat sajátosságai miatt a kibocsátás csökkentése más módon nehezen kivitelezhető. A cementgyártás, az acélipar, a vegyipar és a hulladékégetők működése során keletkező szén-dioxid leválasztása és eltemetése az egyetlen reális opció arra, hogy ezen ágazatok elérjék a klímasemlegességi célokat. David Bucknall, az Ineos ügyvezető igazgatója az avatóünnepségen hangsúlyozta, hogy a Greensand elindulása szilárd alapot teremt a jövőbeli európai szén-dioxid-megkötési projektek számára, és bizonyítja a műszaki megoldások életképességét.
Dan Jørgensen, az Európai Unió energiaügyi biztosa az eseményen kiemelte, hogy a szén-dioxid-tárolás többé nem elméleti opció, hanem működő ipari valóság. Az európai iparpolitika szempontjából kulcsfontosságú, hogy a nehézipari vállalkozások úgy tudják folytatni az átállást a dunsztmentes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású termelésre, hogy közben megőrzik versenyképességüket, az beruházásokat és a munkahelyeket a kontinensen. A dán származású uniós biztos rámutatott arra, hogy az Európai Unió Net-Zero Industry Act nevű jogszabálya jogilag kötelező érvényű célként írja elő a tagállamok számára, hogy 2030-ra közösen érjék el a legalább évi 50 millió tonnás szén-dioxid-besajtolási kapacitást.
A szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiák magas beruházási és működtetési költségeik miatt korábban nehezen találtak fenntartható üzleti modellt a piacon. A szén-dioxid-kvóták árának emelkedése, a szigorodó uniós környezetvédelmi szabályozás és a közvetlen állami, valamint uniós támogatások azonban gyökeresen megváltoztatták a gazdasági számításokat. A vállalatok számára ma már olcsóbbá válik a kibocsátott gázok elfogása és eltemetése, mint a magas szén-dioxid-kvótaárak és a környezetvédelmi büntetések megfizetése.
Az európai tengeri szén-dioxid-tárolási piacon úttörő szerepet játszik a szomszédos Norvégia is. A norvég állam jelentős anyagi támogatásával megvalósított Northern Lights elnevezése projekt volt az első olyan kereskedelmi szén-dioxid-temető a régióban, amely 2025 nyarán kezdte meg működését. A norvég létesítmény jelenleg évi 1,5 millió tonna gáz befogadására képes, ám a folyamatban lévő infrastruktúra-fejlesztések révén a kapacitást az évtized végére évi 5 millió tonnára növelik. Az északi-tengeri államok közötti verseny és együttműködés felgyorsítja a határon átnyúló szén-dioxid-szállítási hálózatok kiépülését.
A szén-dioxid-tárolás biztonságossági kérdései továbbra is a szakmai és társadalmi viták fókuszában állnak. A geológusok és mérnökök számításai szerint a kimerült kőolaj- és földgázmezők, amelyek évmilliókon át biztonságosan tartották magukban a szénhidrogéneket, tökéletesen alkalmasak a cseppfolyósított szén-dioxid végleges elzárására. A tengerfenék alatt több mint ezer méteres mélységben található homokkő-rétegeket vastag agyagrétegek zárják le, megelőzve a gáz esetleges visszaszivárgását a légkörbe vagy a tengerbe. A dániai Greensand projekt keretében folyamatos szeizmikus és környezeti monitorozó rendszereket működtetnek a tengerfenéken a legkisebb szivárgás azonnali kiszűrésére.
A dán kormányzat határozott célja, hogy az országot Észak-Európa központi szén-dioxid-tároló csomópontjává alakítsa. A dán geológiai adottságok teszik lehetővé, hogy az ország ne csupán a saját ipari kibocsátását helyezze el a föld alatt, hanem más európai államok, például Németország vagy Belgium gyáraiból származó szén-dioxidot is fogadjon. Ez a stratégia új gazdasági ágazatot teremt Dániában, amely a zöld átállás logisztikai és technológiai kiszolgálására épül, összekapcsolva a kikötői infrastruktúrát a tengeri platformokkal.
A szén-dioxid-leválasztás terjedése ugyanakkor nem váltja ki a megújuló energiaforrásokra való átállást és az energiahatékonysági beruházásokat. A környezetvédelmi szervezetek arra hívják fel a figyelmet, hogy a tárolási technológiák alkalmazása nem adhat felmentést a vállalatoknak a tényleges kibocsátáscsökkentési kötelezettségek alól. A Greensand és a Northern Lights projektek sikere mindazonáltal elengedhetetlen ahhoz, hogy a nehézipari szektor megőrizze termelési kapacitásait az európai kontinensen, miközben az EU teljesíti a nemzetközi klímavédelmi egyezményekben vállalt kötelezettségeit.