A tisztelt ország – Magyarország Mikszáth Kálmán szemével

Mennyire volt valóság az a Magyarország, amelyet Mikszáth Kálmán regényeiből, novelláiból és parlamenti karcolataiból ismerünk? Valóban mindenütt elszegényedett dzsentrik, kortesek, szolgabírók, protekcióért folyamodó hivatalnokok és múltjukhoz ragaszkodó különc urak népesítették be az országot, vagy a nagy mesélő irodalmi eszközökkel felnagyította korának leglátványosabb jelenségeit?

A tisztelt ország – Magyarország Mikszáth Kálmán szemével erre a kérdésre keresi a választ. Nem hagyományos íróéletrajz, és nem is egyszerű műelemzés. Mikszáth szövegeit történeti forrásként használja, de mindvégig különválasztja az irodalmi konstrukciót attól, amit a dualizmus kori Magyarországról történeti kutatások, korabeli jogszabályok, statisztikák és sajtóforrások alapján tudhatunk.

A történet Szklabonyán kezdődik. Mikszáth gyermekkorának Nógrádja magyar és szlovák nyelvű közösségek, kisnemesek, parasztok, hivatalnokok és falusi történetek világa volt. Innen ered az a különleges látásmód, amely később egész Magyarországot személyes kapcsolatok, családi történetek és emberi gyengeségek hálózataként mutatta meg.

A könyv közelről vizsgálja A jó palócok társadalmát, majd belép a vármegye világába, ahol törvény, hivatal, rokonság és protekció gyakran ugyanabban a rendszerben működött. Bemutatja, mit jelentett a nemesi rang azután, hogy gazdasági alapja meggyengült, hogyan alakult ki a dzsentri jellegzetes életformája, és miért vált a hivatal vagy a megfelelő házasság egy család fennmaradásának eszközévé.

Külön fejezetek foglalkoznak A Noszty fiú esete Tóth Marival társadalmi hátterével. A Nosztyak régi neve és Tóth Mihály új vagyona két eltérő Magyarország találkozása. A regényen keresztül kirajzolódik a házasság gazdasági szerepe, a hozomány, a családi stratégia és az a lassú változás, amelynek során az egyéni választás egyre nagyobb súlyt kapott.

Mikszáth országa azonban nem ér véget a vármegye határán. A kötet eljut Budapestre és a szerkesztőségekbe, ahol megszületett a modern magyar tömegsajtó, majd a Tisztelt Házba, ahol Mikszáth újságíróként és képviselőként is megfigyelhette a politikai életet. Kortesek, választások, pártfegyelem, Tisza Kálmán rendszere, politikai kapcsolatok és korrupció kérdései egyaránt részei ennek a világnak.

A könyv külön vizsgálja a nemzetiségek és a zsidóság helyzetét is. Mikszáth felvidéki háttere különösen érdekes nézőpontot kínál a magyar–szlovák együttéléshez, miközben a tiszaeszlári perről készült tudósításai azt mutatják meg, hogyan találkozott jog, politika, sajtó és antiszemita előítélet a XIX. század egyik legsúlyosabb magyarországi közéleti ügyében.

A történelmi regények újabb kérdést vetnek fel. A Beszterce ostroma azt mutatja meg, mi történik, ha valaki nem hajlandó tudomásul venni, hogy saját társadalmi világa elmúlt. A Különös házasság esetében viszont már azt kell vizsgálni, milyen messzire kerülhet egymástól történeti tény és irodalmi igazság. A fekete város pedig a régi Magyarország intézményeihez, a városi autonómiához és a nemesi vármegye világához vezet vissza.

A kötet végül azt mérlegeli, mennyire bízhatunk Mikszáth országképében. Az író nem készített társadalomtörténeti leltárt: sűrített, válogatott, ironizált, és mindig a jó történetet kereste. Mégis rendkívüli pontossággal érzékelte a régi rang és az új pénz konfliktusát, a kapcsolatok hatalmát, a modern intézmények mögött tovább élő régi reflexeket és azt a hosszú átmenetet, amelyben Magyarország modern országgá próbált válni.

A tisztelt ország ezért egyszerre irodalmi és történelmi nyomozás. Mikszáth művei mögött megkeresi azt az országot, amelyből a történetek megszülettek – és megmutatja, mi volt benne irodalmi túlzás, mi volt társadalmi tapasztalat, és miért érezzük több mint száz évvel később is olyan elevennek ezt a világot.