Trump katonai alkut kötött Grönland jövőjéről
Washington tartós katonai hozzáférést kap az északi szigethez, miközben Koppenhága és Nuuk megőrzi a szuverenitást. A megállapodás lezárhatja a NATO-t hónapok óta terhelő vitát, és kizárná az orosz, illetve kínai biztonsági jelenlétet.
Donald Trump amerikai elnök és Dánia hónapokig tartó, a NATO-n belül is komoly feszültséget okozó vita után megállapodásra jutott Grönland biztonságáról. Az egyezmény alapján az Egyesült Államok tartós katonai hozzáférést, bázis- és átrepülési jogokat kap az autonóm dán területen, miközben Grönland szuverenitása nem változik. A megállapodást várhatóan a jövő héten, az ENSZ-közgyűlés New York-i ülésszakának idején írják alá, majd a dán és a grönlandi parlamentnek is jóvá kell hagynia.
Trump a saját közösségi oldalán ennél jóval szélesebb értelmű győzelemként mutatta be az alkut. Azt írta, Washington „állandó ellenőrzést” kap Grönland biztonsága és más amerikai szükségletek felett, és az Egyesült Államok mindent megtehet, amit a sziget védelméhez szükségesnek tart. A dán és a grönlandi vezetés óvatosabban fogalmazott. Mette Frederiksen dán miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a dokumentum elismeri a Dán Királyság területi épségét és Grönland önrendelkezési jogát. Jens-Frederik Nielsen grönlandi kormányfő szerint az alku egyszerre erősíti Grönland, Dánia, az Egyesült Államok és a nyugati szövetség biztonságát.
A különbség a megfogalmazások között fontos. Trump 2025-ös visszatérése óta többször beszélt arról, hogy az Egyesült Államoknak meg kell szereznie Grönlandot, és időnként azt sem zárta ki, hogy gazdasági vagy katonai nyomást alkalmazzon. Koppenhága és Nuuk ezt minden alkalommal elutasította. A mostani konstrukció lehetővé teszi, hogy Washington elérje legfontosabb katonai céljait anélkül, hogy a tulajdonjog vagy az állami hovatartozás megváltozna.
Az Egyesült Államok jelenleg is rendelkezik katonai jelenléttel a szigeten. Az északnyugat-grönlandi Pituffik Space Base, korábbi nevén Thule légibázis a rakéta-előrejelző rendszer, az űrmegfigyelés és az észak-amerikai légvédelem egyik kulcspontja. A földrajzi helyzet miatt a sarkvidéken át vezet a legrövidebb légi és rakétaútvonal Oroszország, illetve Észak-Amerika között. Az amerikai stratégiai tervezésben ezért Grönland évtizedek óta jóval fontosabb annál, mint amit a ritka lakosság vagy a gazdaság mérete indokolna.
A mostani megállapodás a meglévő jogokat kiterjesztheti. Washington új katonai létesítményeket hozhat létre, nagyobb erőket állomásoztathat a szigeten, és szélesebb körű átrepülési, logisztikai és megfigyelési lehetőségeket kaphat. A részletek egy része még nem nyilvános, és a dán fél szerint az új bázisokról Grönlanddal és Dániával egyeztetni kell. Az amerikai fél ugyanakkor azt állítja, hogy a biztonsági döntésekben nagy mozgástérhez jut.
Az alku egyik világosan megfogalmazott célja, hogy Oroszország és Kína ne szerezhessen katonai vagy stratégiai jelentőségű pozíciót Grönlandon. Trump szerint amerikai jóváhagyás nélkül egyetlen ellenséges állam sem létesíthet bázist, katonai jelenlétet vagy érzékeny beruházást a szigeten. Ez elsősorban Pekingnek szól. Kínai vállalatok korábban érdeklődtek grönlandi repülőtéri, bányászati és infrastrukturális projektek iránt, Washington pedig attól tartott, hogy gazdasági befektetéseken keresztül hosszabb távon politikai és biztonsági befolyás épülhet ki.
Oroszország más jellegű kihívást jelent. Moszkva az elmúlt másfél évtizedben újranyitott és korszerűsített számos északi katonai létesítményt, légvédelmi és radarhálózatot fejlesztett, miközben az Északi Flotta továbbra is az orosz nukleáris elrettentés fontos része. A jég olvadásával az északi tengeri útvonalak hosszabb időszakra válnak hajózhatóvá, ami a katonai verseny mellett kereskedelmi jelentőséget is ad a térségnek.
Grönland ásványkincsei szintén növelik a tétet. A szigeten ritkaföldfémek, urán, cink, vasérc és más nyersanyagok találhatók. A kitermelés sok helyen nehéz és drága, de az Egyesült Államok és az Európai Unió egyaránt csökkenteni szeretné kínai függőségét a stratégiai ásványok területén. A biztonsági megállapodás önmagában nem ad Washingtonnak tulajdonjogot ezek felett, viszont várhatóan megkönnyíti az amerikai beruházások politikai és biztonsági hátterének kialakítását.
Az elmúlt hónapok konfliktusa komoly károkat okozott a transzatlanti bizalomnak. Trump többször úgy beszélt Grönlandról, mintha egy stratégiai ingatlan lenne, amelynek megszerzése alkukérdés. Dániában és más európai NATO-tagállamokban ezt úgy értelmezték, hogy az Egyesült Államok egy szövetséges területi épségét kérdőjelezi meg. A vita azért volt különösen érzékeny, mert a NATO alapja éppen a tagállamok kölcsönös biztonsági garanciája.
Frederiksen most azt mondja, az új megállapodás jó a NATO-nak és Európának. Koppenhága szempontjából a legfontosabb eredmény, hogy az amerikai katonai igényeket sikerült elválasztani a szuverenitás kérdésétől. Nuuk számára pedig az önrendelkezés elismerése alapvető. Grönland széles körű autonómiával rendelkezik, és a helyi politikában hosszú távú célként rendszeresen felmerül a teljes függetlenség. Az egyezmény a hírek szerint akkor is érvényben maradhat, ha a sziget egyszer elszakad Dániától.
Ez utóbbi rész különösen érdekes. Az Egyesült Államok ezzel olyan biztonsági pozíciót próbál rögzíteni, amely túléli Grönland esetleges alkotmányos átalakulását. Washington számára így kisebb jelentősége lenne annak, hogy a sziget a Dán Királyság része marad-e vagy önálló állammá válik. Az amerikai katonai jelenlét folytonossága mindkét esetben biztosítható lenne.
Az alku európai biztonságpolitikai következményei is jelentősek. Az EU az utóbbi években egyre több figyelmet fordít az Északi-sarkvidékre, és szeptember elején Ursula von der Leyen bizottsági elnök is Grönlandra látogatott. Az európai vezetők Oroszország katonai aktivitását, Kína gazdasági terjeszkedését és a kritikus infrastruktúra védelmét egyaránt fontosnak tartják. A nagyobb amerikai jelenlét erősítheti a NATO északi védelmét, feltéve, hogy az együttműködés nem éleszti újjá a szuverenitási vitát.
A megállapodás ratifikációja még tartogathat politikai vitákat. A dán parlamentben várhatóan részletesen vizsgálják majd, pontosan milyen döntési jogokat kap Washington, és marad-e valódi vétójoga Koppenhágának és Nuuknak új létesítmények esetén. Grönlandon még érzékenyebb lehet a kérdés, mert a helyi közvélemény egyszerre tart fontosnak nagyobb gazdasági lehetőségeket, biztonsági garanciákat és a külső hatalmak befolyásának korlátozását.
Trump számára az egyezmény belpolitikai siker is. A novemberi félidős választás előtt úgy mutathatja be, hogy kemény tárgyalási módszerével olyan stratégiai jogokat szerzett, amelyekről elődei csak beszéltek. A Fehér Ház azt hangsúlyozza, hogy az alku közvetlen területszerzés nélkül is biztosítja az amerikai érdekeket. Az ellenfelek viszont emlékeztethetnek arra, hogy a hónapokig tartó fenyegető retorika fölöslegesen terhelte meg a szövetségesi kapcsolatokat.
A végső mérleg a szerződés részleteitől függ. Ha a dán és grönlandi parlament elfogadja, az Egyesült Államok évtizedekre megerősítheti pozícióját az északi térségben. Dánia megőrzi a formális szuverenitást, Grönland pedig az önrendelkezés jogát. A vita így területi konfliktusból klasszikus biztonsági alkuba fordulhat át, miközben az Északi-sarkvidék nagyhatalmi versenye tovább erősödik.