Trump aláírta a Moszkvát célzó kemény szankciós törvényt

Donald Trump pénteken aláírta az Egyesült Államok új, Oroszország és Irán elleni szankciós törvényét, amely a második elnöki ciklusának eddigi legerősebb gazdasági nyomásgyakorlását indíthatja el Moszkvával szemben. A csomag az orosz politikai és katonai vezetés mellett bankokat, az energiaágazatot, a hadiipari beszállítókat és a szankciók kijátszásában részt vevő úgynevezett árnyékflottát célozza. A legnagyobb hatású elem azonban az, hogy az elnök akár százszázalékos vámot is kivethet azokra az országokra, amelyek a legtöbb orosz olajat vagy földgázt vásárolják.

A jogszabály a júliusban elhunyt republikánus szenátor, Lindsey Graham nevét viseli. Graham évek óta a kemény oroszellenes fellépés egyik legfontosabb kongresszusi szószólója volt, és demokrata kollégájával, Richard Blumenthallal együtt dolgozott a tervezeten. A szenátus 86–11 arányban támogatta a csomagot, a képviselőház pedig 262–159 arányban fogadta el. A szokatlanul széles kétpárti támogatás azt mutatja, hogy a Kongresszusban továbbra is erős az igény az Ukrajnát támadó Oroszország gazdasági mozgásterének szűkítésére.

Trump sokáig óvatosabban kezelte az új szankciókat. Második ciklusának elején elsősorban tárgyalásos rendezést ígért, és többször jelezte, hogy közvetlen kapcsolatban akar maradni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A békekezdeményezések azonban nem hoztak áttörést. A frontvonal lényegében megmerevedett, az orosz rakéta- és dróntámadások folytatódtak, a területi kérdésekben pedig Moszkva és Kijev álláspontja továbbra is messze van egymástól.

A törvény ezért politikai irányváltást is jelez. Washington most ismét arra tesz kísérletet, hogy az orosz háborús gépezet finanszírozását az energiajövedelmek korlátozásával nehezítse meg. Oroszország költségvetése jelentős mértékben függ az olaj- és gázexportból származó bevételektől. A nyugati embargók és ársapkák után Moszkva az értékesítés súlypontját Ázsiába helyezte át, ahol Kína és India vált az orosz nyersolaj legfontosabb vásárlójává.

Az új amerikai szabályozás éppen ezt a rendszert próbálja megtörni. A törvény lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok magas vámokkal sújtsa a legnagyobb orosz energiaimportőröket. A rendelkezés nem automatikusan jelent százszázalékos tarifát minden érintett országgal szemben: Trump széles mérlegelési jogot kapott a mérték, az időzítés és az esetleges felmentések meghatározására. Ez diplomáciai eszközt ad a Fehér Ház kezébe, mert a vámfenyegetést kétoldalú tárgyalásokon is felhasználhatja.

India számára ez különösen érzékeny kérdés. Az ukrajnai háború kezdete óta az ország jelentősen növelte az orosz olaj vásárlását, részben azért, mert kedvezményes áron jutott hozzá. Az indiai finomítók az orosz nyersolaj egy részét feldolgozva a világpiacon értékesítik tovább. Washington eddig egyszerre próbálta erősíteni stratégiai kapcsolatát Újdelhivel és korlátozni Moszkva energia-bevételeit. A százszázalékos vám lehetősége ezt az egyensúlyt komoly próba elé állíthatja.

Kína esetében még nagyobb a tét. Peking Oroszország legfontosabb gazdasági partnere, jelentős mennyiségű olajat és gázt vásárol, miközben a két ország politikai kapcsolatai is szorosabbá váltak. Egy teljes körű amerikai vámháború ugyanakkor az Egyesült Államok gazdaságát is érintené, ezért valószínű, hogy Trump a rendelkezést tárgyalási nyomásként használja majd a Hszi Csin-ping kínai elnökkel folytatott egyeztetéseken.

A jogszabály másik fontos célpontja az orosz árnyékflotta. Ezt több száz, gyakran idős tanker alkotja, amelyek tulajdonosi szerkezete nehezen átlátható, zászlójukat rendszeresen változtatják, és sokszor olyan biztosítási vagy pénzügyi konstrukciókat használnak, amelyek kívül esnek a hagyományos nyugati rendszeren. A flottával Moszkva jelentős mennyiségű olajat tud exportálni úgy, hogy csökkenti a nyugati szankciók hatását.

Az amerikai intézkedések a hajók tulajdonosait, üzemeltetőit, menedzsereit, biztosítóit és más közreműködőit is célba vehetik. Ez azért fontos, mert egy tanker működéséhez kikötői szolgáltatásokra, finanszírozásra, biztosításra és nemzetközi fizetési kapcsolatokra van szükség. Ha ezek közül több csatornát egyszerre zárnak le, a szállítás költsége jelentősen nőhet.

A törvény az orosz bankrendszerrel szembeni intézkedéseket is kiterjeszti. Egyes pénzintézetek amerikai eszközeit befagyaszthatják, vezetőik beutazását megtilthatják, és szankciós kockázatot vállalhatnak azok a külföldi partnerek is, amelyek továbbra is üzletelnek velük. A cél a dollárhoz és a nyugati pénzügyi rendszerhez való hozzáférés további korlátozása.

Moszkva már a kongresszusi szavazás után ellenséges lépésnek nevezte a csomagot. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azt mondta, az új büntetőintézkedések megnehezítik az ukrajnai békerendezést. Az orosz vezetés évek óta azt állítja, hogy a szankciók nem változtatják meg stratégiai döntéseit, és a gazdaság alkalmazkodott a korlátozásokhoz. A valóság ennél árnyaltabb: Oroszország valóban új kereskedelmi útvonalakat épített ki, de a technológiai import, a finanszírozás és az energiaszállítás költségei emelkedtek.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök üdvözölte Trump döntését, és további nyomást sürgetett. Kijev régóta azt kéri a nyugati szövetségesektől, hogy az orosz olajexport bevételeit csökkentsék, mert ezek közvetve a hadsereg finanszírozását szolgálják. Az ukrán érvelés szerint a fronton nyújtott katonai támogatás mellett a gazdasági nyomás az a másik eszköz, amely képes lehet Moszkvát engedményekre kényszeríteni.

Az Európai Unió számára az amerikai törvény egyszerre segítség és kihívás. Brüsszel több szankciós csomagot fogadott el, és nagyrészt levált az orosz vezetékes gázról, de egyes tagállamok továbbra is vásárolnak orosz energiahordozókat. Az amerikai szabályozásban vannak kivételek: például a földgáz esetében kedvezőbb elbírálás lehetséges, ha egy ország részesedése az orosz exportból alacsony, és bizonyíthatóan csökkenti függőségét.

A csomag Iránra vonatkozó része meghosszabbítja és megerősíti a már meglévő amerikai korlátozásokat. Ez Trump számára fontos feltétel volt a jogszabály támogatásához. A Fehér Ház így egyetlen törvényben kapcsolta össze két olyan ország gazdasági elszigetelését, amelyek katonai és pénzügyi együttműködése az elmúlt években látványosan erősödött.

A legnagyobb bizonytalanság az elnöki mérlegelés körül marad. A Kongresszus kemény eszközöket adott Trump kezébe, de a törvény hatása attól függ, milyen gyorsan és milyen széles körben alkalmazza őket. Ha a százszázalékos vámfenyegetést valóban érvényesíti a nagy orosz energiaimportőrökkel szemben, az a globális kereskedelemre és az olajárra is komoly hatást gyakorolhat. Ha inkább tárgyalási eszközként használja, a jogszabály diplomáciai alkuerőt biztosít számára.

A pénteki aláírással mindenesetre lezárult az a vita, hogy Washington hajlandó-e új gazdasági frontot nyitni Moszkvával szemben. A válasz igen. A következő hetekben már az lesz meghatározó, hogy a Fehér Ház kik ellen, milyen ütemben és milyen erővel veti be a most megszerzett eszközöket.