Hetedszer omlott össze idén Kuba áramellátása

Kuba péntekről szombatra virradó éjszaka ismét teljes országos áramszünetbe süllyedt, idén már hetedik alkalommal omlott össze az elektromos hálózat. A mintegy 9,4 millió lakosú sziget állami áramszolgáltatója, az Unión Eléctrica közölte, hogy vizsgálják a rendszer leállásának közvetlen okát, és megkezdték az ellátás fokozatos helyreállítását. A mostani blackout egy olyan energiaválság újabb állomása, amelyben az elöregedett erőművek, az üzemanyaghiány, a devizaszűke és az amerikai gazdasági nyomás egyszerre terheli a rendszert.

Az ország számos térségében már a teljes összeomlás előtt is rendkívüli korlátozások voltak. Egyes településeken a lakosság napi húsz órát töltött villany nélkül. Az állami szolgáltató péntek estére mindössze körülbelül 1110 megawatt rendelkezésre álló teljesítménnyel számolt, miközben a csúcsidőszaki igény 3200 megawatt körül alakult. Vagyis a keresletnek csak nagyjából harmadát tudta volna kielégíteni akkor is, ha a hálózat működőképes marad.

A kubai energiarendszer évtizedek óta sérülékeny, de az utóbbi két évben a problémák látványosan felgyorsultak. A villamosenergia-termelés gerincét régi, nagyrészt szovjet vagy kelet-európai technológiára épülő hőerőművek adják. Sok blokk túl van tervezett élettartamán, a karbantartás rendszertelen, az alkatrészellátás nehézkes. Egyetlen nagyobb erőmű kiesése könnyen láncreakciót indíthat el, mert a hálózatban kevés a tartalék kapacitás.

Az üzemanyaghiány legalább ilyen súlyos. Kuba saját kőolajtermelése nem fedezi az ország szükségletét, ezért hosszú időn át kedvezményes venezuelai szállításokra támaszkodott. Ez a rendszer az utóbbi hónapokban gyakorlatilag összeomlott. Nicolás Maduro korábbi venezuelai elnök januári elfogása és a caracasi politikai átrendeződés után az olajszállítások erősen visszaestek. Washington eközben azokat az országokat is vámokkal fenyegette, amelyek továbbra is üzemanyagot küldenek Kubának.

Az amerikai politika célja, hogy növelje a havannai vezetés gazdasági nyomását. Donald Trump kormánya azzal érvel, hogy a kubai rendszer évtizedek óta elnyomja a politikai ellenzéket, korlátozza a sajtó- és gyülekezési szabadságot, és biztonsági kapcsolatokat tart fenn Washington ellenfeleivel. Havanna szerint viszont az amerikai embargó kollektíven bünteti a lakosságot, megnehezíti az energia, az élelmiszer, a gyógyszer és az ipari berendezések beszerzését.

Az áramválságban mindkét tényező szerepet játszik. A kubai rendszer strukturális problémái jóval az új amerikai intézkedések előtt kialakultak. Az állami gazdaság alacsony termelékenysége, a krónikus devizahiány és a karbantartások elmaradása évek óta rontja az infrastruktúra állapotát. Az üzemanyagimport további szűkülése azonban olyan rendszert ért el, amelyben már eleve alig maradt tartalék.

A lakosság számára az áramszünet messze nem kényelmetlenség. A trópusi klímában leállnak a ventilátorok és légkondicionálók, a hűtőkben megromolhat az élelmiszer, a vízellátás pedig sok helyen elektromos szivattyúktól függ. Az üzletek, pékségek, kisvállalkozások és műhelyek termelése leáll vagy drága generátorokra szorul. A mobilhálózatok és az internet is akadozhat, ha a tartalék akkumulátorok és dízelgenerátorok kimerülnek.

A kórházak és más kritikus intézmények elsőbbséget kapnak az üzemanyag-elosztásban, de a hosszan tartó válság ezeket is próbára teszi. A dízelgenerátorok folyamatos működtetéséhez állandó üzemanyag-utánpótlás kell, miközben éppen ebből van hiány. A gyógyszerek és vakcinák hűtési lánca, a műtéti berendezések, a laboratóriumok és az intenzív osztályok működése mind stabil áramellátást igényel.

Az energiaválság gazdasági következményei tovább rontják Kuba pénzügyi helyzetét. A turizmus, amely az ország egyik legfontosabb devizaforrása, nehezen működik kiszámíthatatlan közműszolgáltatások mellett. A nagy szállodák többnyire rendelkeznek saját generátorokkal, de az üzemanyag drága, és az ellátási problémák a vendéglátást, a közlekedést és a szolgáltatásokat is érintik. A látogatók száma már korábban is elmaradt a kormány várakozásaitól.

A lakossági elégedetlenség politikai kockázatot jelent a havannai vezetés számára. A 2021-es nagy kubai tüntetéssorozat egyik közvetlen kiváltó oka szintén az áruhiány és az áramkimaradás volt. Azóta kisebb helyi tiltakozások többször is kialakultak, amikor egy-egy városban hosszú időre megszűnt az ellátás. A hatóságok ilyenkor rendszerint a helyreállítás felgyorsítását ígérik, miközben az ellenzéki szervezetek a gazdasági modell átalakítását követelik.

A kormány az elmúlt években naperőművek telepítésével próbálta csökkenteni az olajfüggőséget. Kuba földrajzi adottságai kedvezőek a napenergia számára, és kínai támogatással több projekt indult. A megújuló kapacitás azonban egyelőre nem elegendő ahhoz, hogy kiváltsa a nagy hőerőműveket. A hálózat korszerűsítése, energiatárolók és szabályozható tartalék erőművek nélkül a gyors átállás technikailag is nehéz.

A probléma regionális dimenziója is megváltozott. Kuba korábban politikai szövetségeseire támaszkodhatott: Venezuela olajat, más országok hiteleket vagy kedvezményes kereskedelmi feltételeket biztosítottak. A venezuelai támogatás gyengülésével Havanna Oroszországtól, Mexikótól és más partnerektől próbált üzemanyagot szerezni, de a szállítás rendszertelen és költséges. Az amerikai másodlagos nyomás tovább szűkíti a potenciális beszállítók körét.

Washington számára ugyanakkor kockázatos stratégia, ha az energiaválság tovább mélyül. A gazdasági összeomlás új migrációs hullámot indíthat Florida és más amerikai célpontok felé. Az elmúlt években már több százezer kubai hagyta el a szigetet, részben az Egyesült Államok, részben Latin-Amerika és Európa irányába. Minél nehezebbé válik a mindennapi élet, annál erősebb lehet az elvándorlási nyomás.

A kubai vezetés az amerikai embargót teszi felelőssé a mostani helyzet jelentős részéért, Washington viszont azt hangsúlyozza, hogy az ország saját gazdaságpolitikája és a központilag irányított rendszer okozta a válságot. A két állítás nem zárja ki egymást. A hálózat műszaki leromlása, a rossz beruházási döntések és az alacsony hatékonyság belső eredetű problémák, miközben az import és finanszírozás korlátozása valóban drágítja a javítást és az üzemanyag beszerzését.

Az állami szolgáltató várhatóan úgynevezett szigetüzemek kialakításával próbálja fokozatosan újraindítani a hálózatot. Ilyenkor kisebb erőművi körzeteket kapcsolnak össze, majd lépésről lépésre növelik a terhelést. A folyamat érzékeny: ha túl gyorsan emelik a fogyasztást, újabb összeomlás következhet be. A korábbi országos blackoutok után a teljes helyreállítás több órát, esetenként egy-két napot vett igénybe.

A tartós megoldáshoz azonban jóval több kell az újraindításnál. Kubának erőművi felújításokra, stabil üzemanyag-ellátásra, hálózati beruházásokra és gyorsabb megújulóenergia-fejlesztésre lenne szüksége. Ehhez deviza, külföldi technológia és politikailag kiszámítható gazdasági környezet kellene. Jelenleg mindháromból hiány van.