Négyből egy feltételt sem teljesít a magyar euró

A Tisza-kormány májusi hivatalba lépése óta az euró bevezetése ismét a gazdaságpolitikai viták középpontjába került, a kabinet 2030-at jelölte meg célévként, a friss konvergenciajelentés adatai azonban azt mutatják, hogy Magyarország jelenleg egyetlen maastrichti kritériumnak sem felel meg. Az infláció 3,3 százalékon áll a megengedett 3 százalék alatti szint helyett, a költségvetési hiány 4,7 százalékos a 3 százalékos korlát helyett, a hosszú lejáratú állampapírhozamok meghaladják az Európai Központi Bank által megszabott referenciaértéket, az államadósság pedig a GDP mintegy 77 százalékát teszi ki. A kormány szakértői ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a cél nem irreális, csak a jelenlegi tempónál gyorsabb konszolidációt igényel.

A Pénzügyminisztérium gazdaságpolitikáért felelős államtitkára, Barabás Gyula a 64. Közgazdász-vándorgyűlés kerekasztal-beszélgetésén amellett érvelt, hogy a jelenlegi bizonytalan világgazdasági környezetben költséges és kockázatos vállalkozás kimaradni az eurózónából. Szavai szerint a közös fizetőeszköz egyfajta biztosításnak tekinthető a váratlan sokkokkal szemben, legyen szó akár a Hormuzi-szoros térségében kialakult olajválságról, akár a korábbi gazdaságpolitikai vezetés örökségéről. Az államtitkár azt is közölte, hogy felmérések szerint a magyarok mintegy négyötöde támogatja az euró bevezetését, elsősorban a stabilitás és a kiszámíthatóság ígérete miatt, miközben a forint alapú finanszírozás magasabb kamatterhet és nagyobb inflációs kitettséget jelent, mint az eurózónán belüli tagság.

Az MNB alelnöke, Banai Péter Benő higgadtabb hangot ütött meg ugyanezen a fórumon. Emlékeztetett, hogy az elmúlt huszonöt év tapasztalatai nem igazolják azt a feltételezést, mely szerint az eurózónás tagság automatikusan és önmagában életszínvonal-emelkedést hozna. Megítélése szerint a közös valuta legfeljebb lehetőséget teremt a felzárkózásra, ezt a lehetőséget azonban strukturális reformokkal, elsősorban a termelékenység javításával kell kihasználni. Halmai Péter, a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitikai Szakosztályának képviselője szerint nyitott, kis gazdaságban a monetáris politikai önállóság eleve korlátozott, ezért a csatlakozás elvi haszna korlátozottabb, mint azt sokan gondolják. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a 2030-as céldátum nagyon ambiciózus, és jelentős fiskális konszolidációt feltételez, a csatlakozási szándékot azonban semmilyen körülmények között nem szabad feladni. Navracsics Tibor korábbi tárca nélküli miniszter szerint az euró önmagában nem garantálja a sikert, csupán támogatni képes egy amúgy is növekvő pályán lévő gazdaságot, vagyis a hazai teljesítmény javítása nélkül a közös pénz bevezetése kevés érdemi előnnyel járna.

A makrogazdasági adatok vegyes képet mutatnak. Az idei első félévben a bruttó hazai termék 1,7 százalékkal bővült, ez a évesített ütem az MBH Elemzési Centrum szerint 2026 egészére 1,8 százalékra gyorsulhat, majd 2027-ben 2,5, 2028-ban pedig 3 százalék körül alakulhat. A növekedést elsősorban a háztartások fogyasztása húzza: a tényleges fogyasztás 4,1, a fogyasztási kiadások pedig 4,5 százalékkal nőttek egy év alatt. Ezzel szemben a beruházások volumene 6,3 százalékkal esett vissza, ami arra utal, hogy a vállalati szektor egyelőre kivár, és a bizonytalanság miatt halasztja a nagyobb fejlesztéseket. Az infláció júliusban 1,2 százalékra süllyedt, ami közel tízéves mélypontot jelent, az idei éves átlag 1,8 százalék körül várható, 2027-re azonban 2,5-3 százalékra emelkedhet, részben az energiaárak, részben a dohánytermékek jövedéki adójának tervezett emelése miatt.

A költségvetés helyzete a legérzékenyebb pont. Az új kormány a GDP 8,3 százalékának megfelelő hiányt örökölt elődjétől, ezt sikerült az év végéig várhatóan 7,2 százalékra mérsékelni, ami így is jóval meghaladja az uniós 3 százalékos küszöböt. Az euróhoz szükséges további konszolidáció elemzői becslések szerint 2027 és 2028 között évi néhány tizedszázalékponttal fékezheti a gazdasági növekedést, cserébe viszont csökkentheti az ország kockázati felárát és hosszú távon mérsékelheti a finanszírozási költségeket. A jövő évi költségvetés ezért minden szereplő szerint komoly próbatétel lesz: abból derül majd ki, hogy a kabinet valóban képes-e tartani a bejelentett irányt, vagy a választási ígéretek és a fiskális fegyelem között kell majd választania.

A forint nyáron 350 alá erősödött az euróval szemben, amit az elemzők többsége már túlzottnak, a valós gazdasági fundamentumoktól elszakadtnak ítélt. Az MBH Elemzési Centrum ennek nyomán 370 forintra emelte az év végi euróárfolyam-előrejelzését, ami gyengülést jelentene a nyári szinthez képest, ugyanakkor még mindig erősebb pályát vetít előre, mint amit a korábbi évek átlaga mutatott. A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa az alapkamatot 5,5 százalékon tartja, és a jelek szerint ezen a szinten is marad az év hátralévő részében, mielőtt jövőre fokozatos csökkentésbe kezdene, 2027 végére 5 százalék körüli szintet célozva. A kormány ehhez kapcsolódóan ősszel ismertetné azt a menetrendet, amely az inflációs célt fokozatosan a jelenlegi szintről a 2 százalékos uniós normához közelítené, ez ugyanis szintén feltétele lenne az eurócsatlakozásnak.

A nemzetközi környezet sem könnyíti meg a helyzetet. A közel-keleti olajárrobbanás, amely a Hormuzi-szoros térségében kialakult feszültségek nyomán bontakozott ki, az egész eurózónában megemelte az energiaköltségeket, és arra kényszerítette az Európai Központi Bankot, hogy szeptember elején újra kamatot emeljen. Egy kis, nyitott gazdaság számára, amely még nem tagja a közös valutaövezetnek, az ilyen külső sokkok különösen érzékenyen csapódnak le az árfolyamban és a finanszírozási költségekben, ez pedig önmagában is érv lehet a kormány kommunikációjában a mielőbbi csatlakozás mellett. A szakértők többsége ugyanakkor egyetért abban, hogy a dátum kevésbé fontos, mint a hozzá vezető út: a fenntartható hiánycsökkentés, a termelékenység javulása és a strukturális reformok nélkül 2030 éppúgy csak jelképes célpont maradhat, mint a korábbi, sokszor módosított csatlakozási időpontok.