Trump politikai kézbe venné a kutatási pénzeket

Donald Trump amerikai elnök olyan végrehajtási rendelet előkészítését kérte, amely a Fehér Ház politikai kinevezettjeinek közvetlen beleszólást adna az Egyesült Államok legfontosabb egészségügyi kutatási támogatásainak elosztásába. A vasárnap hajnalban nyilvánosságra került terv szerint új testület dönthetne arról, mely pályázatok kapjanak pénzt a Nemzeti Egészségügyi Intézetektől, az NIH-tól. Ha a javaslat megvalósul, alapvetően átalakíthatja az amerikai orvosbiológiai kutatás évtizedek óta működő finanszírozási rendszerét.

A Politico által ismertetett, majd más hírügynökségek által is idézett információk szerint Trump Russell Vought költségvetési igazgatót bízta meg a rendelet kidolgozásával. Az új testületben Vought mellett Jay Bhattacharya, az NIH igazgatója is helyet kapna. A támogatási döntésekhez egyhangú jóváhagyásra lenne szükség, ami a gyakorlatban vétójogot adhatna a Fehér Ház költségvetési apparátusának tudományos pályázatok fölött.

Az NIH a világ egyik legnagyobb orvosbiológiai kutatásfinanszírozó intézménye. Szövetségi forrásokból egyetemek, kórházak, kutatóintézetek és laboratóriumok ezrei kapnak támogatást rák-, Alzheimer-, fertőző betegségekkel, genetikával, gyógyszerfejlesztéssel és számos más területtel kapcsolatos programokra. Az amerikai rendszer sajátossága, hogy a pályázatok szakmai értékelésében független kutatók vesznek részt, és a politikai vezetés hagyományosan csak korlátozottan avatkozik az egyedi támogatási döntésekbe.

A Trump-kormány ezt a modellt már korábban is bírálta. A Fehér Ház szerint a szövetségi kutatási pénzek elosztásában évtizedek alatt olyan prioritások alakultak ki, amelyek nem mindig tükrözik az adófizetők érdekeit vagy a kormányzat tudománypolitikai céljait. A kabinet több egyetem finanszírozását felülvizsgálta, egyes programokat befagyasztott, más támogatások feltételeit pedig átírta.

A mostani terv azonban minőségi változást jelentene, mert nem egy-egy költségvetési tételt vagy kutatási programot érintene, hanem a pályázati rendszer végső döntési pontjára telepítene politikai ellenőrzést. Az Office of Management and Budget, vagyis a Fehér Ház költségvetési hivatala közvetlen szerepet kaphatna olyan pénzek elosztásában, amelyeket a Kongresszus kifejezetten az NIH kutatási feladataira szavazott meg.

Ez alkotmányos és intézményi vitát is kiválthat. Az amerikai költségvetési rendszerben a Kongresszus rendelkezik az állami kiadások fölötti alapvető hatalommal. A végrehajtó ág feladata a megszavazott pénzek felhasználása, de a Trump-kormány többször került konfliktusba törvényhozókkal amiatt, hogy mennyire alakíthatja át saját prioritásai szerint a kongresszusi előirányzatokat. Ha az új testület politikai okból tart vissza vagy irányít át kutatási támogatásokat, a kérdés bíróság elé is kerülhet.

A tudományos közösség számára a legnagyobb kockázat a szakmai bírálat függetlenségének gyengülése. Az NIH pályázatait szakterületi kutatók értékelik, akik módszertani minőség, újdonság, megvalósíthatóság és várható tudományos haszon alapján pontozzák a terveket. A rendszer nem mentes a hibáktól és a belső érdekviszonyoktól, de célja éppen az, hogy egy rákterápiáról vagy idegtudományi programról ne politikusok döntsenek szakmai szempontok helyett.

A Fehér Ház várható érve ezzel szemben az elszámoltathatóság lesz. A szövetségi kutatási költségvetés közpénz, ezért a kormányzat szerint a választott politikai vezetésnek joga és kötelessége meghatározni a nagy stratégiai prioritásokat. Ilyen prioritás lehet például bizonyos krónikus betegségek, járványügyi fenyegetések vagy az amerikai biotechnológiai versenyképesség támogatása.

A határ azonban a stratégiai irányítás és az egyedi pályázatok politikai ellenőrzése között húzódik. Az egészségügyi kutatásban gyakran évekkel vagy évtizedekkel később derül ki, mely alapkutatási eredményből lesz gyógyszer vagy diagnosztikai áttörés. Ha a finanszírozás rövid távú politikai célokhoz igazodik, a kutatók szerint könnyen háttérbe szorulhatnak azok a területek, amelyeknek nincs azonnali kommunikációs vagy gazdasági hasznuk.

Trump második elnöksége alatt az amerikai tudománypolitika már több fronton átalakult. A kormányzat csökkenteni próbálta az egyetemek által elszámolható közvetett költségeket, vitába került vezető felsőoktatási intézményekkel, és egyes támogatásokat ideológiai vagy polgárjogi feltételekhez kötött. Ezek közül több intézkedést bíróság támadott meg vagy ideiglenesen leállított.

Az NIH körüli vita különösen érzékeny, mert az intézmény finanszírozása közvetlenül kapcsolódik az amerikai gyógyszer- és biotechnológiai iparhoz. A magáncégek gyakran olyan alapkutatási eredményekre építenek, amelyeket korábban szövetségi pénzből egyetemeken vagy állami laboratóriumokban értek el. A támogatási rendszer bizonytalansága ezért nem áll meg az akadémiai világ határán: befolyásolhatja a gyógyszerfejlesztési csővezetékeket, a klinikai vizsgálatokat és a befektetői döntéseket is.

A nemzetközi hatás ugyancsak jelentős. Az Egyesült Államok hosszú ideje a világ egyik legvonzóbb célpontja orvosbiológiai kutatók számára, részben a nagy és viszonylag kiszámítható NIH-források miatt. Ha a finanszírozás politikailag kiszámíthatatlanabbá válik, európai és ázsiai kutatóközpontok könnyebben csábíthatnak el laborokat és szakembereket. Kína különösen nagy összegeket fordít biotechnológiára, ezért Washington tudománypolitikai döntései geopolitikai versenyképességi kérdéssé is válnak.

A terv személyi összetétele is sokatmondó. Russell Vought a Trump-kormány egyik legbefolyásosabb költségvetési ideológusa, aki a szövetségi apparátus erőteljesebb elnöki ellenőrzését támogatja. Jay Bhattacharya orvos és közgazdász a járványkezelésről folytatott korábbi vitákban vált országosan ismertté, majd az NIH élére került. Kettejük egyhangú döntési joga a tudományos és a költségvetési-politikai szempontokat egy szűk testületben egyesítené.

A Fehér Ház, az OMB és az egészségügyi minisztérium a hír megjelenésekor még nem ismertette részletesen a tervet. Ezért több kulcskérdés nyitott: minden NIH-támogatás a testület elé kerülne-e, csak a nagy összegű vagy politikailag érzékeny pályázatok, illetve milyen jogorvoslat állna a kutatók rendelkezésére. Az is döntő lesz, hogy a rendelet miként viszonyul a Kongresszus által meghatározott finanszírozási kategóriákhoz.

Az ügy politikai súlyát növeli a félidős választási kampány. Trump támogatói a szövetségi bürokrácia feletti demokratikus ellenőrzés példájaként mutathatják be a tervet, ellenfelei viszont a tudomány átpolitizálását látják benne. Az egészségügyi kutatás ritkán kerül ilyen közvetlenül a hatalmi ágak közötti konfliktus középpontjába, pedig az eredmény dollármilliárdok és több ezer kutatócsoport jövőjét határozhatja meg.

Ha a rendelet elkészül és életbe lép, az első támogatási döntések mutatják majd meg, mennyire változik meg a gyakorlat. A döntő jel az lesz, hogy a politikai testület pusztán stratégiai ellenőrzést gyakorol-e, vagy szakmailag magasra értékelt pályázatokat is felülír. Ettől függ, hogy az átalakítás adminisztratív reformként vagy az amerikai tudományfinanszírozás történetének egyik legnagyobb politikai fordulataként marad meg.