A húszik újra Rijádot és szaúdi olajcélt támadtak

A jemeni húszik vasárnap hajnalban magukra vállalták a Szaúd-Arábia ellen végrehajtott újabb rakéta- és dróntámadásokat, amelyek Rijád térségét és a Vörös-tenger partján fekvő Janbu energetikai létesítményeit is érintették. A szaúdi főváros lakói robbanásokról számoltak be, a nemzetközi repülőtér közelében nagy füstoszlop emelkedett a magasba. A szaúdi hatóságok megerősítették a támadásokat, a károk teljes mérlegét azonban a hajnali órákban még nem közölték.

A húszik katonai szóvivője szerint a mozgalom több tucat ballisztikus rakétát és pilóta nélküli repülőeszközt indított szaúdi célpontok ellen. A közlés fontos célpontokat említett Rijádban, valamint a Saudi Aramco létesítményeit Janbuban. A fegyveres csoport azt állította, hogy több helyen nagy tüzek keletkeztek. A szaúdi fél a támadások tényét elismerte, de az ilyen helyzetekben megszokott módon óvatosabban nyilatkozott a találatokról és a veszteségekről.

Rijád elleni csapás önmagában is súlyos eszkaláció. A többmilliós főváros az ország politikai, pénzügyi és igazgatási központja, itt található a királyi udvar, számos minisztérium, katonai objektum és a King Khalid nemzetközi repülőtér. A repülőtér környékén észlelt füst ezért különösen érzékeny fejlemény, még akkor is, ha egyelőre nem ismert, pontosan melyik létesítményt érte találat.

Janbu stratégiai jelentősége még közvetlenebbül kapcsolódik a globális energiapiacokhoz. A Vörös-tenger partján fekvő kikötő a szaúdi olajexport egyik legfontosabb nyugati végpontja. Ide érkezik az ország keleti olajmezőit a nyugati parttal összekötő, mintegy 1200 kilométeres kelet–nyugati vezeték. A rendszer azért vált különösen fontossá, mert lehetőséget ad a Hormuzi-szoros megkerülésére.

A közel-keleti háború hónapjai alatt a Hormuzi-szoros forgalmának bizonytalansága miatt ez az alternatív útvonal felértékelődött. A Perzsa-öböl kijáratán békeidőben a világ tengeren szállított kőolajának jelentős része halad át. Amikor ott nő a katonai kockázat, a szaúdi vezeték és Janbu biztosítja, hogy legalább a királyság termelésének egy részét a Vörös-tenger felől lehessen piacra juttatni. Ha ezt az útvonalat is rendszeres támadások fenyegetik, a globális ellátás kockázati felára gyorsan emelkedhet.

A húszik az elmúlt években látványosan fejlesztették rakéta- és drónarzenáljukat. A mozgalom iráni támogatással jutott technológiához, alkatrészekhez és katonai know-how-hoz, miközben saját gyártási képességeket is kialakított. A szaúdi célpontok elleni korábbi támadások megmutatták, hogy több száz, sőt ezer kilométeres távolságban is képesek csapást mérni. Az olcsóbb drónok és a drágább elfogórakéták közötti költségkülönbség külön problémát jelent a védelemnek.

Szaúd-Arábia jelentős légvédelmi rendszereket telepített, köztük amerikai Patriot és más elfogóeszközöket. Ezek sok támadó fegyvert képesek megsemmisíteni, de teljes védelmet nem nyújtanak, különösen akkor, ha egyszerre nagy számú, eltérő repülési profilú eszköz érkezik. A húszik ezért gyakran kombinálják a drónokat és a ballisztikus vagy manőverező rakétákat, hogy túlterheljék a szenzorokat és az elfogórendszereket.

A mostani támadás politikai szempontból is nehéz helyzetbe hozza Mohammed bin Szalmán trónörököst. Rijád az elmúlt években arra törekedett, hogy csökkentse a jemeni háború közvetlen szaúdi költségeit, és tárgyalásos úton stabilizálja déli szomszédját. A húszik regionális szerepének erősödése és a közel-keleti konfliktus kiszélesedése azonban újra közvetlen fenyegetést hozott a királyság területére.

A szaúdi vezetés számára különösen érzékeny, hogy a Vision 2030 gazdasági program külföldi befektetőket, turistákat és nemzetközi rendezvényeket kíván az országba vonzani. A fővárost érő rakétatámadások ezzel ellentétes képet közvetítenek: azt, hogy a regionális háború a királyság legvédettebbnek gondolt központjait is elérheti. A biztonsági kockázat így gazdasági következményekkel is járhat.

Washington számára a helyzet ugyancsak kényes. Az Egyesült Államok Szaúd-Arábia legfontosabb biztonsági partnere, jelentős amerikai fegyverrendszerek védik az ország légterét és infrastruktúráját. Egy elhúzódó húszi támadási hullám újabb amerikai katonai segítség iránti igényt teremthet, miközben az Egyesült Államok már több közel-keleti fronton lekötött erőforrásokkal dolgozik.

A húszik saját narratívájukban a térségben zajló konfliktusokra adott válaszként mutatják be akcióikat. Ellenfeleik szerint a mozgalom Irán regionális stratégiájának egyik eszköze, amely a Vörös-tenger, a Bab el-Mandeb és immár ismét Szaúd-Arábia belső területe felől is nyomást gyakorol. Teherán tagadja, hogy közvetlenül irányítaná a húszi műveleteket, de a katonai és politikai kapcsolatok szorosak.

A Vörös-tengeri hajózás már korábban is súlyos zavarokat szenvedett a húszi támadások miatt. Számos hajózási vállalat a Szuezi-csatorna helyett a Jóreménység foka felé terelte járatait. Ez hetekkel hosszabb útvonalat, magasabb üzemanyagköltséget és nagyobb biztosítási díjakat jelent. Ha a szaúdi nyugati olajexport infrastruktúrája is tartós veszélybe kerül, a kereskedelmi és energetikai kockázatok egymást erősíthetik.

Európa számára ennek közvetlen ára lehet. A magasabb olajár gyorsan megjelenik az üzemanyagokban, a szállításban és az ipari költségekben. A Vörös-tenger forgalmának zavara pedig az Ázsia és Európa közötti áruszállítást drágítja. Magyarország ugyan csővezetéken kapja nyersolajának jelentős részét, de a hazai üzemanyagárakra a nemzetközi jegyzések és a finomítói piac változásai így is hatnak.

A következő órákban két kérdés lesz döntő. Az egyik, mekkora kár keletkezett Rijádban és Janbuban, illetve sérült-e olyan infrastruktúra, amelynek kiesése ténylegesen csökkenti a szaúdi exportkapacitást. A másik, hogyan válaszol Rijád. Egy nagyszabású megtorló művelet újabb húszi csapásokat válthat ki, a visszafogott reakció viszont azt a benyomást keltheti, hogy a mozgalom büntetlenül támadhat stratégiai célpontokat.

A vasárnap hajnali akció ezért újabb figyelmeztetés arra, mennyire összekapcsolódtak a Közel-Kelet katonai frontjai az energiapiaccal. Egy Rijád fölött felbukkanó drón vagy egy Janbuban becsapódó rakéta hatása gyorsan elérheti az európai benzinkutakat és a világ legnagyobb kikötőit. A konfliktus földrajza tovább szélesedik, miközben a biztonságos exportútvonalak száma egyre szűkül.