Szigorúbb szabályok jönnek a német segélyezésben

Németországban idén nyáron lezárult egy több hónapos átalakítási folyamat: 2026. július 1-jétől a korábbi bürgergeld helyét fokozatosan a grundsicherungsgeld, vagyis az új alapbiztosítási segély vette át. A névváltás mögött tartalmi szigorítás áll, a szövetségi kormány szerint a cél az volt, hogy a szociális ellátórendszer igazságosabb és célzottabb legyen, miközben megmarad a korábbi rendszer alapelve, a támogatás és az elvárás egyidejű érvényesítése.

A törvényt a Bundestag március 5-én fogadta el 320 igen, 268 nem szavazattal és két tartózkodás mellett, a Bundesrat pedig március 27-én hagyta jóvá a szükséges módosításokat. A gyakorlati bevezetés júliustól fokozatosan zajlott. A reform egyik legfontosabb eleme a közvetítési elsőbbség visszaállítása: a hatóságok elsősorban a közvetlen munkába állást szorgalmazzák, és csak ezután javasolnak képzési vagy átképzési programokat. Az egyedülállóknak főszabály szerint teljes munkaidőben kell dolgozniuk, ha ez számukra elvárható, a gyermeket nevelő szülőknek pedig jelentősen korábban, már a gyermek egyéves kora után vissza kell térniük a munkaerőpiacra, szemben a korábbi, három évig tartó mentesítéssel.

A legérzékenyebb változás a szankciórendszert érinti. Az első elmulasztott hivatali megjelenés még nem jár következménnyel, a második alkalommal azonban egy hónapra harminc százalékkal csökken az ellátás, a háromszori mulasztás pedig akár a teljes juttatás, a lakhatási költségek megvonásáig terjedő fokozatos eljárást is elindíthat. Aki kifejezetten megtagadja a felajánlott, számára elvárható munkát, annak akár egy-két hónapra teljesen megvonható az alapellátása. A vagyoni helyzet vizsgálata is szigorodott: megszűnt az addig érvényes egyéves türelmi idő a vagyon figyelembevételénél, a védett vagyon mértékét pedig ezentúl az életkorhoz kötik, a lakhatási költségek elismerhető felső határát pedig már a türelmi időszakban is korlátozzák.

A törvényhozási vitában élesen elváltak a pártok álláspontjai. A szociáldemokrata Jens Peick szerint a módosítás nem rendszerváltás, csupán a meglévő szabályok pontosítása, hangsúlyozva, hogy a segélyben részesülők 97 százalékát egyáltalán nem érintik a szankciók. A kereszténydemokrata Carsten Linnemann a reformot a támogatás és az elvárás elvének visszatéréseként értékelte, amely szerinte igazságosabbá teszi a rendszert az adófizetők és az álláskeresők számára egyaránt. A zöldpárti Timon Dzienus ezzel szemben szociálpolitikai tabudöntésről beszélt, szerinte az intézkedés elsősorban az egyedülálló édesanyákat sújtja, nem pedig a rendszerrel visszaélőket. A baloldali Sören Pellmann arra figyelmeztetett, hogy a szigorítás megtöri az ország biztonsági ígéretét, és fenyegető légkört teremt az alacsony bérből élők számára. Az ellenzéki jobboldal, az AfD képviselője, Gerrit Huy szerint a reform nem megy elég messzire, ő egy hathónapos várakozási idő után bevezetendő, heti tizenöt órás kötelező munkavégzési modellt szorgalmazott volna.

A munkaügyi tárcát vezető Bärbel Bas szociáldemokrata politikus végig kiállt a reform mellett, és a bizottsági szakaszban a tervezet tovább szigorodott: a munkaügyi központok már az első naptól kezdve elindíthatják az együttműködési terveket, az önfoglalkoztatók életképességének vizsgálata egy évre rövidült, a lelki egészségügyi problémára hivatkozó mulasztás esetén pedig orvosi igazolást is be lehet kérni.

A juttatások összege eközben nem emelkedett. A 2024 januárja óta érvényes tételek 2026-ban is változatlanok maradtak: az egyedülállók és egyedülálló szülők 563, a párban élők fejenként 506, az intézményben élő nagykorúak 451, a 14 és tizenhét év közötti fiatalok 471, a hat és tizenhárom év közötti gyerekek 390, az öt év alatti gyermekek pedig 357 eurót kapnak havonta. A kormány szerint a csökkenő infláció miatt a szigorú számítási képlet alapján akár 557 euróra, tehát az eddiginél alacsonyabb szintre csökkenhetett volna az egyedülállóknak járó összeg, ám az úgynevezett vagyonvédelmi szabály miatt az egyszer már megállapított összeg a következő években sem csökkenhet, így a tételek gyakorlatilag befagytak.

A gyakorlati végrehajtás sem zökkenőmentes. A munkaügyi központok dolgozói szerint a reform valóságos bürokratikus szörnyeteget hozott létre: a vagyonvizsgálatot immár egyedi ügyenként, az életkorhoz igazítva kell elvégezni, a lépcsőzetes szankciórendszer alkalmazásához részletes dokumentáció és jogkövetkezményekről szóló tájékoztatás szükséges, a fellebbezési határidők pedig szigorúan kötöttek: az elkésve benyújtott igazolásokat a hivatalok a szabályok szerint nem vehetik figyelembe. Mindeközben az informatikai rendszereket, a határozatsablonokat és a munkatársak képzését egyszerre kellett átalakítani, korlátozott létszám mellett. Több munkatárs attól tart, hogy a megnövekedett terhelés miatt több hiba történhet, ami közvetlenül az érintettek megélhetését veszélyeztetheti.

A reform hatásai így egyelőre kétarcúak: a kormány és a koalíció szerint a rendszer fenntarthatóbbá és igazságosabbá vált, a szakszervezetek, a szociális szervezetek és maguk a munkaügyi központok viszont arra figyelmeztetnek, hogy a szigorúbb elvárások és a befagyasztott összegek együttesen a legkiszolgáltatottabb rétegeket, köztük a kisgyermekes egyedülálló szülőket sújthatják leginkább.

Az új rendszer másik pillére az úgynevezett együttműködési terv, amelyben a hatóság minden érintett számára egyénre szabott támogatási ajánlatot dolgoz ki: ha valaki aktívan együttműködik, az ügyintézés a korábbinál kevésbé bürokratikus marad, ha viszont nem teljesíti a vállalt lépéseket, a megállapodást kötelező erejű, jogkövetkezményekre is figyelmeztető hivatalos határozat váltja fel. Az egészségügyi problémákkal küzdők és a bonyolultabb élethelyzetben lévő fiatalok célzottabb segítséget kapnak, a fiatalkorúaknak szóló pályaválasztási tanácsadó irodák szerepét pedig kifejezetten megerősítették. A szövetségi kormány mindezt azzal indokolja, hogy egy tartósan erős szociális államnak világos, betartatható szabályokra és minden munkaképes ember együttműködési készségére egyaránt szüksége van, miközben az ellenzéki indítványokat, a szigorítást tovább fokozó és az enyhítést sürgető javaslatokat egyaránt leszavazta a kormánykoalíció többsége a szavazáson.