AfD-előny és berlini baloldali fordulat Németországban

Két tartományi választás, két egészen eltérő politikai térkép, és egy közös következmény: a német pártrendszer további töredezése. Az ARD megbízásából dolgozó infratest dimap vasárnap 18 órakor közölt első prognózisa szerint Mecklenburg-Elő-Pomerániában az AfD 37,0 százalékkal az első helyen áll, szorosan mögötte az SPD 35,5 százalékkal. Berlinben ezzel párhuzamosan a Linke 24,5 százalékos eredménnyel került az élre, a CDU 20,0, az AfD 16,0, a Zöldek 15,0, az SPD pedig 12,0 százalékon állt. Ezek még nem végeredmények: az első prognózis a szavazóhelyiségekből kilépők megkérdezésére épül, és csak később váltják fel a ténylegesen megszámolt szavazatokból készülő részeredmények és Hochrechnungok. A kampány előtti közvélemény-kutatásoknál azonban jóval közelebb van a választás valós állapotához, ezért a két tartományban már most világosan kirajzolódnak a politikai erőviszonyok, miközben a küszöb környékén álló pártok sorsa még különösen bizonytalan.

Mecklenburg-Elő-Pomerániában az est legfontosabb száma nem is feltétlenül a két első helyezett közötti másfél százalékpontos különbség, hanem a CDU 5,5 százaléka. A kereszténydemokraták történelmi mélységbe kerültek: a párt a Német Szövetségi Köztársaság történetében még soha nem esett ki tartományi parlamentből, és a kampány utolsó napjaiban már a CDU saját vezetői is egzisztenciális küzdelemről beszéltek. Az első prognózis alapján ugyan bent lenne a Schwerinben ülésező tartományi gyűlésben, de mindössze fél százalékponttal a bejutási küszöb fölött. Ebben a helyzetben néhány tizedszázalékos elmozdulásnak is komoly következménye lehet a mandátumelosztásra és a koalíciós képletre.

Az AfD közben újabb tartományi választáson került az első hely közelébe, illetve az első prognózis szerint az első helyre. Két héttel korábban Szász-Anhaltban már olyan eredményt ért el, amely a kormányalakítás kérdését is teljesen új helyzetbe hozta. Mecklenburg-Elő-Pomerániában azonban más az aritmetika. Az első becslés szerint az AfD 27 mandátumot szerezne a 71 tagú Landtagban, miközben az SPD 26, a Linke 6, a CDU és a Zöldek 4-4, a BSW pedig szintén 4 helyhez jutna. A többséghez 36 mandátum kellene. Mivel az AfD-vel a többi parlamentbe jutó párt nem tervez koalíciót, az első hely önmagában itt nem jelent automatikus utat a miniszterelnöki poszthoz. Ez fontos különbség Szász-Anhalthoz képest, ahol az AfD sokkal közelebb került ahhoz, hogy a parlamenti aritmetika önmagában is kormányzati nyomást gyakoroljon a többi pártra.

Manuela Schwesig így akkor is a választás egyik kulcsszereplője marad, ha pártja végül nem végez az első helyen. Az SPD hónapokon keresztül jelentős hátrányban volt, az utolsó hetekben azonban látványosan felzárkózott. A kampányt szinte teljes egészében a miniszterelnök személyére építették. A „Die Frau gegen Blau”, vagyis „a nő a kékek ellen” jelszó egyértelműen arra törekedett, hogy a választást Schwesig és az AfD közötti közvetlen párharccá alakítsa. Ez a stratégia a jelek szerint működött abban az értelemben, hogy az SPD a korábbi felmérésekben mért jelentős lemaradását ledolgozta, ugyanakkor a politikai közép többi szereplőjét erősen kiszorította a kampányból. A CDU ennek egyik legnagyobb vesztese lett.

A Schwesig-hajrá erejét jól mutatja, hogy az utolsó ZDF-Politbarometer már az SPD 37 százalékos, az AfD 36 százalékos támogatottságát mérte. Az ARD korábbi felmérései még fordított sorrendet mutattak. A vasárnapi első prognózis ismét az AfD-t tette az élre, de az SPD 35,5 százaléka így is messze jobb annál, amit hónapokkal korábban valószínűnek tartottak. A végeredmény szempontjából a két párt közötti különbség továbbra is figyelmet érdemel, de a kormányalakítás szempontjából legalább ennyire fontos, hogy a kisebb pártok közül kik maradnak öt százalék fölött.

A Linke 7,5, a Zöldek 5,5, a BSW 5,0 százalékon álltak az első prognózisban. Ha ez a kép fennmarad, a Schwerinben kialakuló parlamentben többféle többségi konstrukció is elképzelhető az AfD nélkül. Az SPD, a Linke és a Zöldek együtt éppen elérnék a 36 mandátumos többséget. Az SPD, a Linke és a CDU szintén ugyanennyi helyet adna, de politikailag egészen más logikájú együttműködés lenne. A BSW bejutása vagy kiesése ugyancsak átrendezheti az arányokat. A következő órákban ezért az első és a második hely mellett legalább akkora jelentősége lesz annak, mi történik a CDU-val és a BSW-vel az ötszázalékos határ körül.

Berlinben más történet bontakozott ki. A Linke 24,5 százalékos első prognózisa 12,3 százalékpontos növekedést jelentene a 2023-as ismételt választáshoz képest, és ezzel a párt a főváros legerősebb politikai erejévé válna. A CDU 20 százaléka ezzel szemben 8,2 százalékpontos visszaesés, az SPD 12 százaléka pedig újabb súlyos veszteség. A Zöldek 15 százalékon, az AfD 16 százalékon álltak. A BSW pontosan 5 százalékot kapott az első becslésben, vagyis Berlinben is van egy küszöb körül mozgó párt, amelynek sorsa a mandátumelosztást is befolyásolhatja.

A berlini eredmény azért különösen fájdalmas a CDU-nak, mert itt nem egy eleve gyenge tartományi szervezetről van szó. A kereszténydemokraták 2023-ban 28,2 százalékkal nyerték meg az ismételt választást, és Kai Wegner lett a kormányzó polgármester. Wegner azonban 2026 nyarán visszalépett a listavezetői szereptől, miután a januári nagy áramszünet kezelésével és saját nyilatkozataival kapcsolatban egyre több bírálat érte. A CDU végül Stefan Evers pénzügyi szenátort állította csatasorba. Az új jelölt megállította a párt korábbi szabadesését, de az első prognózis szerint ez nem volt elég ahhoz, hogy megőrizze az első helyet.

A mandátumbecslés Berlinben 159 fős parlamenttel számol. A Linke 42 helyet szerezne, a CDU 34-et, az AfD 27-et, a Zöldek 26-ot, az SPD 21-et, a BSW pedig 9-et. A jelenlegi CDU–SPD-koalíció ezzel elveszítené többségét. Ugyanakkor több olyan hárompárti kombináció is adódik, amely elérheti a 80 mandátumos többségi küszöböt. A Linke, a Zöldek és az SPD együtt 89 mandátummal rendelkezne, a CDU, az SPD és a Zöldek pedig 81-gyel. A következő berlini kormány összetétele ezért nem vezethető le automatikusan abból, melyik párt végzett az első helyen: a koalíciós tárgyalások és a pártok közötti programkülönbségek legalább ilyen fontosak lesznek.

A két választás együtt viszont közvetlenül érinti Friedrich Merz helyzetét. A kancellár és CDU-elnök már a választás előtt is erős nyomás alatt állt. A Tagesschau elemzése szerint a párt vezetésében hónapok óta komoly nyugtalanság van, és a Mecklenburg-Elő-Pomerániában fenyegető történelmi vereséget, valamint a berlini kormányfői poszt elvesztésének lehetőségét sokan személyesen Merz politikai mérlegéhez kötik. A CDU miniszterelnökei a választás előtti napokban közös nyilatkozatban álltak ki a kancellár mellett, de a szövegben feltűnő módon nem említették név szerint. Ez önmagában nem jelent vezetőváltást, azt viszont mutatja, hogy a pártban a lojalitás és az elégedetlenség egyszerre van jelen.

Merz már a szász-anhalti kudarc után kijelentette, hogy számára a feladás nem opció. Vasárnap estére összehívta a CDU elnökségét, hétfőn a nagyobb pártvezetés, kedden pedig a Bundestag-frakció következik. A következő napokban ezért nem pusztán a két tartományi eredményt elemzik majd, hanem azt is, képes-e Merz ismét maga mögé rendezni a párt vezetőit. A CDU-ban egyelőre nincs olyan kihívó, aki nyíltan bejelentkezett volna a helyére. A német sajtó Hendrik Wüst észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök, Markus Söder bajor kormányfő és CSU-elnök, valamint Boris Rhein hesseni miniszterelnök nevét említi lehetséges alternatívaként. Alexander Dobrindt belügyminisztert inkább átmeneti megoldásként szokták felvetni. Mindegyik forgatókönyv politikai és személyi akadályokba ütközik, ezért az első prognózis önmagában még nem mondja meg, meddig marad Merz a helyén.

A CDU számára Mecklenburg-Elő-Pomeránia különösen érzékeny pont. Ha a párt végül öt százalék alatt maradna, olyan kudarc következne be, amelyre a háború utáni német párttörténetben nem volt példa egy országos néppárt esetében. Ha viszont kevéssel a küszöb fölött marad, az is minden korábbi tartományi CDU-eredménynél rosszabb teljesítmény lenne. Berlinben a második hely és a 20 százalék egy önmagában is jelentős visszaesést jelentene a 2023-as 28,2 százalékhoz képest. A két eredmény együtt ezért erősítheti azokat a hangokat, amelyek szerint a kancellár nem tudta megállítani a CDU támogatottságának erózióját, miközben a párt jobb oldalán az AfD egyre nagyobb teret foglal el.

A vasárnapi választás ugyanakkor az SPD számára sem egyszerű siker- vagy kudarctörténet. Mecklenburg-Elő-Pomerániában Schwesig személyes kampánya megmentette a pártot attól, hogy az AfD mögött messze leszakadjon, és az SPD továbbra is központi szereplő marad a kormányalakításban. Berlinben viszont a 12 százalék a szociáldemokraták hosszú távú gyengülését jelzi egy olyan városban, amelyet évtizedeken át saját politikai bázisuk egyikének tekintettek. A párt országos vezetésének ezért egyszerre kell majd Schwesig teljesítményét sikerként bemutatnia és magyarázatot találnia arra, miért zsugorodott tovább a berlini támogatottság.

Az AfD számára a mecklenburgi eredmény azt mutatja, hogy a párt keletnémet tartományokban továbbra is képes a politikai napirend középpontjába kerülni. A kormányalakítás azonban itt éppen azt szemlélteti, hogy az első hely és a tényleges hatalom között nagy különbség lehet. Ha a többi parlamenti párt fenntartja az együttműködés elutasítását, akkor az AfD legerősebb frakcióként is ellenzékben maradhat. Ez a helyzet alapvetően eltér attól a szász-anhalti képlettől, ahol a rendkívül magas AfD-támogatottság sokkal nagyobb nyomást helyezett a hagyományos pártokra a többségképzés során.

Berlin eközben azt jelzi, hogy a tiltakozó szavazatok nem egyetlen irányba mennek. A Linke több mint kétszeresére növelhette támogatottságát 2023-hoz képest, és a lakhatási válságra, a bérleti díjakra, a szociális kérdésekre és a városi szolgáltatások problémáira épített kampányával olyan választókat is meg tudott szólítani, akik korábban más pártokhoz kötődtek. Az AfD is erősödött, de a fővárosban az első prognózis szerint a Linke növekedése volt a legnagyobb. Így ugyanazon az estén két teljesen eltérő irányú politikai elmozdulás rajzolódott ki két német tartományban.

A végleges képhez még meg kell várni a megszámolt szavazatokból készülő Hochrechnungokat és később a hivatalos eredményt. A fő politikai kérdések azonban már az első prognózisból láthatók: Schwerinben az AfD és az SPD párharca, a CDU történelmi veszélyzónája és a koalíciós többség keresése; Berlinben a Linke előretörése, a CDU visszaesése és a jelenlegi kormánytöbbség elvesztése. Szövetségi szinten pedig az, hogy Friedrich Merz képes-e úgy értelmezni ezt a választási estét a saját pártja előtt, hogy abból ne azonnali vezetési válság következzen. Erre már nem az infratest dimap számai, hanem a CDU következő napokban tartott ülései adják majd meg az első választ.