Szöul engedményekkel fagyasztaná be Kim atomprogramját

Alapvető változást sürget a Dél-Korea és Észak-Korea közötti nukleáris patthelyzet kezelésében I Dzsemjong dél-koreai elnök. A kedd hajnalban ismertté vált álláspontja szerint az Egyesült Államoknak késznek kellene lennie a Phenjan elleni szankciók enyhítésére, amennyiben Kim Dzsongun rezsimje cserébe befagyasztja atomfegyver-programjának további bővítését. Szöul ezzel a korábbi „leszerelés előbb, jutalom utána” megközelítéstől egy fokozatos, kölcsönös engedményekre épülő politika felé mozdulna.

I szerint a jelenlegi szankciós rendszer önmagában nem érte el célját. Észak-Korea az elmúlt években folytatta a nukleáris robbanófejekhez szükséges hasadóanyag előállítását, új rakétákat fejlesztett, és katonai együttműködését Oroszországgal is elmélyítette. A dél-koreai hírszerzés becslése szerint Phenjan már évente tíz-húsz új atomfegyverhez elegendő anyagot állíthat elő. Ha ez a folyamat változatlanul folytatódik, néhány év alatt lényegesen nagyobb és sokszínűbb arzenál jöhet létre.

A dél-koreai elnök ezért első lépésként a termelés befagyasztását tartja reális célnak. Ez messze elmaradna a Koreai-félsziget teljes atomfegyver-mentesítésétől, amelyet Washington és Szöul évtizedeken át hivatalos végcélnak tekintett. I érvelése szerint azonban egy ellenőrizhető befagyasztás megakadályozná, hogy a fenyegetés évről évre nagyobb legyen, és időt teremtene egy szélesebb politikai rendezéshez.

A javaslat legkényesebb része a szankciók enyhítése. Észak-Koreát az ENSZ Biztonsági Tanácsának több határozata korlátozza, emellett az Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán és más országok saját büntetőintézkedéseket is alkalmaznak. Ezek az exportot, a pénzügyi tranzakciókat, a fegyverkereskedelmet és számos ipari terméket érintenek. A rendszer részleges feloldásához ezért Washington döntése mellett bizonyos esetekben nemzetközi megállapodásra is szükség lenne.

Phenjan régóta azt állítja, hogy az atomfegyverekről nem hajlandó lemondani. Kim Dzsongun alkotmányos és politikai szinten is igyekezett visszafordíthatatlanná tenni az ország nukleáris státuszát. A rezsim az amerikai katonai jelenlétet, a dél-koreai–amerikai hadgyakorlatokat és Washington „ellenséges politikáját” használja indokként. Az észak-koreai vezetés szemében az atomarzenál a rendszer túlélésének biztosítéka és egyben tárgyalási eszköz.

I Dzsemjong megközelítése ebből indul ki. A dél-koreai kormány egyre kevésbé tartja valószínűnek, hogy Phenjan előzetes biztonsági és gazdasági ellenszolgáltatás nélkül leszerel. A „béke előbb” politika ezért a feszültség csökkentésére, a kommunikáció helyreállítására és kisebb, ellenőrizhető megállapodásokra építene. A végső cél továbbra is a nukleáris fenyegetés megszüntetése, az odavezető út azonban lépcsőzetes lenne.

Donald Trump számára a javaslat különösen érdekes lehet. Az amerikai elnök első ciklusában háromszor találkozott Kim Dzsongunnal, és személyes diplomáciáját történelmi áttörésként mutatta be, noha tartós leszerelési megállapodás nem született. Második elnöksége alatt Trump ismét jelezte, hogy kész lenne találkozni az észak-koreai vezetővel. Szöul most olyan köztes ajánlatot kínálhat Washingtonnak, amely lehetővé tenné egy új csúcs előkészítését anélkül, hogy azonnal a teljes leszerelésről kellene megállapodni.

Az amerikai kormányon belül azonban erős ellenállás várható minden olyan megoldással szemben, amely de facto elfogadná Észak-Koreát nukleáris hatalomként. A kritikusok attól tartanak, hogy a szankciók enyhítése után Phenjan megtarthatná meglévő fegyvereit, miközben gazdasági előnyökhöz jutna. Egy befagyasztási egyezmény ellenőrzése is rendkívül nehéz lenne, mert az ország több titkos vagy részben ismert nukleáris létesítménnyel rendelkezik.

A dél-koreai elnök ennél is súlyosabb veszélyre figyelmeztet: ha Észak-Korea egyre több robbanófejet állít elő, idővel akár nukleáris technológiát vagy kész fegyvert is exportálhat pénzért. Phenjan korábban rakétatechnológiát és hagyományos fegyvereket is értékesített külföldön. A nukleáris proliferáció lehetősége ezért Washington, Tokió és Európa számára is közvetlen biztonsági kockázat.

Az orosz kapcsolat tovább bonyolítja a helyzetet. Észak-Korea az ukrajnai háború során lőszert, rakétákat és katonai támogatást nyújtott Moszkvának, cserébe pedig technológiai és gazdasági segítséghez juthatott. Nyugati és dél-koreai elemzők szerint az együttműködés Phenjan rakéta- és felderítési képességeit is javíthatja. Emiatt a korábbi szankciós egység megbomlott: Oroszország és Kína ma sokkal kevésbé hajlandó új ENSZ-intézkedéseket támogatni.

Dél-Koreában I politikája belpolitikai kockázatot is hordoz. A konzervatív ellenzék hagyományosan keményebb fellépést követel Észak-Koreával szemben, és attól tart, hogy a gazdasági engedmények csak újabb forrásokat biztosítanak a rezsimnek. A progresszív tábor ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a maximális nyomás évei alatt Phenjan arzenálja folyamatosan nőtt, miközben a két Korea közötti kapcsolatok történelmi mélypontra kerültek.

Kim Dzsongun az utóbbi időben Dél-Koreát már nem az újraegyesítés partnerének, hanem ellenséges államnak nevezte. A határ mentén megerősítették a katonai létesítményeket, a közvetlen kommunikáció jelentős része megszakadt. Ebben a környezetben már az is eredmény lenne, ha a felek újra rendszeres tárgyalási csatornákat nyitnának.

I Dzsemjong az ENSZ-közgyűlés hetében készül részletesebben bemutatni békekoncepcióját. A helyszín tudatos választás: Szöul azt szeretné, ha a kezdeményezés nem kizárólag amerikai–észak-koreai alku lenne, hanem szélesebb nemzetközi támogatást kapna. A következő napokban az derülhet ki, Washington mennyire nyitott arra, hogy a teljes atomfegyver-mentesítés távoli célja mellett egy korlátozott, azonnal mérhető megállapodást is elfogadjon.