A G7 Teheránt okolja a húszik új támadásaiért

Közös fellépést sürgetett Iránnal és a jemeni húszikkal szemben a G7 hétfő este New Yorkban. Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán és az Egyesült Államok külügyminiszterei az ENSZ-közgyűlés hetében kiadott nyilatkozatukban felszólították Teheránt, hogy szüntesse meg a húszik felfegyverzését és támogatását. A hét ország szerint a jemeni mozgalom szaúdi célpontok és kereskedelmi hajók elleni támadásai elfogadhatatlan eszkalációt jelentenek, amely a világgazdaság működését is veszélyezteti.

A G7 nyilatkozata azután született, hogy a húszik az elmúlt hetekben jelentősen növelték katonai aktivitásukat. A jemeni fegyveres mozgalom támadásokat hajtott végre Szaúd-Arábia ellen, nyomás alatt tartja a Vörös-tenger déli bejáratát, és a kereskedelmi hajózás számára is növelte a kockázatot. A közel-keleti háború miatt a Hormuzi-szoros forgalma már hónapok óta erősen korlátozott, így a Bab el-Mandeb körüli bizonytalanság egy második létfontosságú tengeri útvonalat érint.

A külügyminiszterek szerint Irán támogatása hozzájárul egy veszélyes eszkalációs mintához. A G7 azt követeli, hogy a húszik állítsák le katonai műveleteiket, hagyjanak fel a civil hajózás támadásával, és térjenek vissza jóhiszeműen a politikai folyamathoz. A megfogalmazás arra utal, hogy a nyugati hatalmak a jemeni konfliktust ismét szélesebb regionális biztonsági kérdésként kezelik, nem pedig elszigetelt polgárháborúként.

A húszik, hivatalos nevükön Ansar Allah, Jemen északi és nyugati részének jelentős területeit ellenőrzik, köztük a fővárost, Szanaát. A mozgalom az elmúlt évtizedben Irán legfontosabb regionális partnerei közé került. Teherán politikai támogatást nyújt neki, a nyugati és arab kormányok pedig régóta azzal vádolják Iránt, hogy rakéta- és dróntechnológiával, fegyveralkatrészekkel, kiképzéssel és hírszerzési segítséggel támogatja a csoportot. Irán rendszerint tagadja, hogy közvetlenül irányítaná a húszik műveleteit.

A mostani helyzet azért veszélyesebb a korábbiaknál, mert a húszik katonai mozgástere a Vörös-tenger térségében nőtt. A Bab el-Mandeb a világ egyik legfontosabb tengeri szűkülete: ezen keresztül vezet az Ázsia és Európa közötti legrövidebb út a Szuezi-csatornához. Ha a hajótársaságok tartósan elkerülik a térséget, a Jóreménység foka felé kell kerülniük, ami napokkal vagy hetekkel hosszabbíthatja meg az utat és jelentősen növeli a költségeket.

A szaúdi támadások még közvetlenebbül érintik az energiapiacot. Rijád a Hormuzi-szoros korlátozása miatt egyre nagyobb mértékben támaszkodik a Vörös-tenger felé vezető kelet–nyugati olajvezetékre és Janbu kikötőjére. A húszik számára ezért a szaúdi energetikai infrastruktúra támadása kettős hatású: gazdasági kárt okozhat a királyságnak, és egyben tovább szűkítheti a világpiac alternatív ellátási útvonalait.

A G7 fellépése mögött az is áll, hogy a konfliktus már messze túlterjedt Jemen határain. A hajóbiztosítási díjak emelkedtek, a szállítási útvonalak megváltoztak, az olaj és a dízel ára pedig érzékenyen reagál minden újabb támadásra. Európa különösen sérülékeny, mert az Ázsiából érkező áruk és energiahordozók jelentős része a Szuezi-csatorna útvonalát használja. A kerülő fuvarok drágítják az importot, és az inflációt is növelhetik.

Washington számára a húszik kérdése katonai dilemmává vált. Az Egyesült Államok korábban többször hajtott végre légicsapásokat jemeni célpontok ellen, de ezek nem szüntették meg a mozgalom rakéta- és drónképességét. A szaúdi vezetés újabb amerikai támogatást kért, miközben Donald Trump kormánya igyekszik elkerülni, hogy az iráni háború mellett egy második nagyobb hadműveletbe is belesodródjon Jemenben.

A G7 ezért első körben politikai és gazdasági nyomással próbálkozik. A Teheránnak címzett felszólítás azt jelzi, hogy a hét ország szerint a húszik képességeinek csökkentéséhez az iráni utánpótlási hálózatot kell célba venni. Ez új szankciókat, tengeri ellenőrzést, fegyvercsempészeti útvonalak felderítését és az iráni pénzügyi kapcsolatok további korlátozását jelentheti. A végrehajtás azonban nehéz, mert a Vörös-tenger és az Arab-tenger hatalmas terület, a fegyveralkatrészek pedig kis szállítmányokban is mozgathatók.

A diplomáciai mozgásteret tovább szűkíti az iráni háború. Teherán a húszikat saját regionális elrettentő rendszerének részeként kezelheti, különösen akkor, amikor közvetlen katonai nyomás alatt áll. Minél erősebb a konfliktus az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, annál kisebb az ösztönzés arra, hogy Irán önként lemondjon egy olyan partner támogatásáról, amely képes nyomást gyakorolni Szaúd-Arábiára és a globális hajózásra.

Szaúd-Arábia helyzete szintén összetett. A királyság éveken át háborút folytatott a húszik ellen, majd tárgyalásokkal próbálta csökkenteni a határ menti fenyegetést. A mostani támadások azt mutatják, hogy a korábbi deeszkaláció törékeny volt. Rijádnak egyszerre kell védenie olajiparát, elkerülnie egy új teljes körű jemeni háborút és fenntartania kapcsolatát Washingtonnal.

A G7 nyilatkozata önmagában nem változtatja meg a katonai helyzetet, de politikai alapot teremthet újabb összehangolt intézkedésekhez. Az ENSZ-közgyűlés hete erre különösen alkalmas, mert a nyugati hatalmak az arab országokkal és más regionális szereplőkkel is közvetlenül egyeztethetnek. A következő napokban az lesz a fő kérdés, sikerül-e a felszólítást konkrét diplomáciai vagy szankciós lépésekké alakítani.

A magyar és európai olvasó számára a konfliktus földrajzilag távolinak tűnhet, gazdasági következményei azonban gyorsan megérkeznek. A Vörös-tenger és Hormuz egyidejű bizonytalansága az olajárban, a dízelben, a tengeri fuvardíjakban és végül a bolti árakban is megjelenhet. Ez magyarázza, miért került a húszik ügye a világ vezető ipari demokráciáinak külügyminiszteri napirendjére New Yorkban.