Váratlan fordulat a német védelmi kedv alakulásában
Sokkoló adatok láttak napvilágot a német állampolgárok harci hajlandóságáról, ám az átfogó felmérés kimutatta, hogy a mélyben meghúzódó civil és katonai védelmi potenciál messze meghaladja a korábbi várakozásokat.
Németország szövetségi fegyveres erői, a Bundeswehr küszöbén évtizedek óta nem látott létszámhiány és szerkezeti kihívás tornyosul, miközben a berlini védelmi tárca gőzerővel keresi azokat a fiatalokat, akik hajlandóak egyenruhát ölteni a nemzetbiztonsági kötelezettségek teljesítése érdekében. Boris Pistorius védelmi miniszter az új, önkéntes alapú sorkatonai modell bevezetésével próbálja megadni a szükséges lendületet a hadsereg létszámfejlesztésének, ám a politikai és társadalmi viták árnyékában mindmáig tisztázatlan maradt, hogy a lakosság mekkora hányada állna ki aktívan az ország védelmében egy esetleges katonai konfliktus kirobbanásakor. A Bundeswehr Hadtörténeti és Társadalomtudományi Központja (ZMSBw) által közzétett legfrissebb reprezentatív felmérés alapjaiban rajzolja át a német társadalom védelmi hajlandóságáról alkotott képet. Az Ipsos piackutató intézet által több mint 2200, 16 évnél idősebb állampolgár bevonásával végzett kutatás azt jelzi, hogy a köztudatban élő szkeptikus vélekedésekkel ellentétben a német polgárok lényegesen nyitottabbak a fegyveres és civil helytállásra, mint ahogyan azt a nyilvános politikai adok-kapok sugallja.
A felmérés adatai szerint az ötven év alatti megkérdezettek 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egy éles katonai támadás esetén készen állna fegyvert ragadni Németország védelmében. Ez a mutató két százalékpontos csökkenést jelent az előző évi mérésekhez képest, ám a részletes lebontás rendkívül éles különbségeket tár fel a nemek között. A férfiak körében az arány eléri az 53 százalékot, míg a nőknél mindössze 15 százalék jelezte a fegyveres harcban való részvételi szándékát. Amennyiben a tisztán demográfiai adatokat a húsz és negyven év közötti korosztályra vetítjük le, az elvi szinten fegyveres védekezésre vállalkozók köre mintegy 5 000 000 000 férfit és megközelítőleg 2 000 000 nőt jelentene a szövetségi köztársaságban. A kutatók ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy ezek a számok csupán az elvi védelmi potenciált mutatják meg, és nem képeznek közvetlen előrejelzést a ténylegesen harcba küldhető állomány nagyságáról, hiszen az egészségügyi alkalmasság, a családi kötelezettségek vagy egy tényleges hadiállapot pszichológiai nyomása drasztikusan módosíthatja a végső elhatározást.
A pártpreferenciák mentén végzett elemzés meglepő és váratlan eloszlási mintázatot tár fel a német választókörzetekben. A védelmi hajlandóság a kormányzó szociáldemokraták (SPD) ötven év alatti szavazói körében a legmagasabb, ahol a megkérdezettek 52 százaléka vállalná a fegyveres szolgálatot. Őket követik az ellenzéki jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) támogatói 47 százalékkal, valamint a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztény-szociális Unió (CDU/CSU) választói 46 százalékos aránnyal. Ezzel éles ellentétben áll az Ukrajna katonai támogatását leghangosabban szorgalmazó Zöldek szavazótábora, akiknél mindössze 21 százalék a fegyveres védekezésre hajlandók aránya, míg a Balpárt (Die Linke) esetében ez az érték a legalacsonyabb szintre, 16 százalékra süllyed. A területi eltérések szintén figyelmet érdemelnek, bár nem a megszokott kelet-nyugati törésvonalat követik. Kelet-Németországban minden harmadik polgár ragadna fegyvert, a nyugati Észak-Rajna-Vesztfália, Rajna-Pfalz, Hessen és Saar-vidék tartományokban negyven százalék az arány, míg a déli tartományokban, Bajorországban és Baden-Württembergben mérik az országos mélypontot, mindössze 27 százalékos vállalási kedvvel.
A NATO keretein belüli szövetségi kötelezettségvállalás megítélésében nem tapasztalható érdemi szakadék az egykori keleti és nyugati tartományok lakossága között. Egy keleti szövetséges államot érő orosz katonai támadás esetén a keletnémet válaszadók 54 százaléka, míg a nyugatnémet polgárok 59 százaléka támogatná a Bundeswehr fegyveres bevetését a szövetségesi katonai segítségnyújtás keretében. A német lakosság túlnyomó többsége, mintegy 76 százaléka továbbra is elengedhetetlennek tartja az ország NATO-tagságát, és 65 százalékuk közvetlen katonai fenyegetésként tekinti Oroszországot Németország biztonságára nézve. Az általános szövetségi hűség ellenére a lakosság visszalépést mutat a NATO keleti szárnyának közvetlen katonai megerősítését illetően, ahol az északkeleti jelenlét kiterjesztésének támogatottsága érezhetően elmarad a korábbi évek magas értékeitől.
A baltikumi államok védelméhez nyújtott német katonai segítségnyújtást a megkérdezettek 44 százaléka pártolja, ami hat százalékpontos csökkenést jelent az előző esztendőhöz képest. A teljes keleti NATO-szárny biztonságát szolgáló fokozott német katonai jelenlétet a lakosság 38 százaléka támogatja, ami kilenc százalékpontos visszaesést jelez. A Litvániában állomásozó állandó német dandár misszióját a válaszadók 43 százaléka értékeli pozitívan. A személyes harci feladatok vállalásának korlátai mellett ugyanakkor szembetűnő a Bundeswehr iránti átfogó társadalmi bizalom megerősödése. A megkérdezettek 87 százaléka teljes mértékben megbízik a fegyveres erőkben mint intézményben, míg 83 százalékuk a mindennapi társadalmi élet természetes és szerves részeként tekint a katonaságra. A lakosság többsége határozottan kiáll a haderő fejlesztése mellett: 64 százalékuk a katonai létszám bővítését, 58 százalékuk pedig a védelmi költségvetés emelését szorgalmazza.
A felmérés legfrissebb és legújabb eleme, hogy az orosz fenyegetés árnyékában a kutatók most első alkalommal térképezték fel a lakossági hozzájárulás egyéb, nem fegyveres formáit is. Az adatokból kiderül, hogy a német társadalom széles rétegei nyitottak arra, hogy válsághelyzetben fegyver nélküli feladatok ellátásával segítse a honvédelmet. A megkérdezettek 49 százaléka vállalna szerepet a polgári védelemben, míg 44 százalékuk a mentőszolgálat vagy az egészségügyi ellátórendszer munkáját támogatná aktívan. Ez a hátországi felajánlás azt bizonyítja, hogy a társadalmi ellenállóképesség nem merül ki a fegyveres szolgálatban. A szövetségi védelmi minisztérium számára a legnagyobb feladatot az jelenti, hogy a társadalomban meglévő civil és katonai készenlétet miként tudja becsatornázni a gyakorlati haderőfejlesztési és toborzási stratégiákba, biztosítva az ország valós védelmi képességeit a megváltozott biztonsági környezetben.