Így elemzi Peking a háborúkat Tajvan megszállásához

A kínai hadiipar és a Kínai Kommunista Párt katonai vezérkara a globális konfliktusok legújabb tanulságait elemzi a saját geopolitikai törekvéseinek megvalósítása érdekében. A Peking előtt lebegő legfőbb stratégiai cél a demokratikusan kormányzott Tajvan átvétele, valamint az Egyesült Államok jelenlétének visszaszorítása a csendes-óceáni térségben. A tajvani védelmi minisztérium a kínai katonai erőforrásokról és stratégiáról kiadott éves jelentésében részletesen bemutatja, miként alakítja át a kínai Népi Felszabadító Hadsereg a műveleti terveit az ukrajnai és a közel-keleti harcok tapasztalatai alapján. A biztonsági helyzet az egész indó-csendes-óceáni régióban érezhetően feszültebbé vált, amit a fokozódó katonai modernizáció és a szigetre nehezedő állandó nyomás határoz meg. A tajvani partok közelében végrehajtott kínai hadgyakorlatok a mindennapi valóság részévé váltak, a kínai haderő hatósugara pedig elérte az első szigetláncot. Ez a földrajzi övezet alapvető geostratégiai védelmi vonalat jelent a nyugati szövetségi rendszer számára, mivel garantálja a szabad tengeri hajózást és korlátozza a kínai befolyás terjedését a nyílt óceánon.

A harcászati megfigyelések közül a drónok tömeges bevetése keltette fel leginkább a kínai stratégák figyelmét. A pilóta nélküli eszközök hatékony és költségtakarékos fegyvernek bizonyultak az európai és a közel-keleti harctereken, emiatt a Kínai Kommunista Párt prioritásként kezeli a saját drónarzenáljának átfogó bővítését. A fejlesztések fókuszában az összehangoltan mozgó drónrajok, valamint a speciális kamerával és adatátvitellel felszerelt, belső nézetes irányítású eszközök állnak. A kínai katonai tervezők alapos vizsgálat alá vetették az ukrán erők orosz hadihajók elleni fekete-tengeri támadásait is. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva korszerűsítik az kétéltű partraszállító hajók és a repülőgép-hordozók védelmi rendszereit, amelyek kiemelt szerepet kapnának egy esetleges Tajvan elleni tengeri műveletben. A szárazföldi erők, a légierő és a haditengerészet közös gyakorlatain egyre nagyobb teret nyernek a pilóta nélküli szisztémák. A kínai katonák a drónelhárító intézkedések mellett a csapatok gyors átcsoportosítását és a rejtőzési technikákat gyakorolják, míg a légierő a alacsonyan repülő eszközök elfogására készíti fel a pilótáit.

A közel-keleti konfliktusok és az Öböl-államok elleni rakétatámadások arról tanúskodnak, hogy a legkorszerűbb légvédelmi rendszerek is túlterhelhetők, miközben az amerikai elfogórakéta-készletek gyorsan apadnak a tartós igénybevétel során. A nemzetközi események rámutattak arra, mekkora kihívást jelent a támaszpontok, a kritikus infrastruktúra és a lakott területek egyidejű védelme, amit a kínai vezetés egy Tajvan elleni akció során a saját javára szándékozik fordítani. Az ukrajnai harcok elhúzódó jellege egyértelművé tette, hogy a több évig tartó katonai műveletekhez szilárd és megszakítás nélküli ellátási láncokra van szükség. Emiatt a kínai hadvezetés eltávolodott a korábbi, villámháborús elképzelésektől, és a tartós logisztikai támogatás kiépítésére helyezi a hangsúlyt.

A modern hadviselésben az információ feletti ellenőrzés óriási harcászati előnyt garantál a küzdő felek számára. Peking gyors ütemben fejleszti a felderítési kapacitásait, a valós idejű adatgyűjtő rendszereket és a műholdas megfigyelő hálózatot. Ezzel párhuzamosan a narratívák feletti kontroll megszerzésére törekszik, mivel a célpont pszichológiai destabilizálását és a delegitimálását tartja az egyik legfontosabb lépésnek. Emiatt a kínai információtechnológiai szervek mesterséges intelligenciával támogatott mélyhamisítványok gyártására szakosodnak. A hagyományos műveletek és a csúcstechnológiai eljárások ötvözése a kínai védelmi költségvetés szerkezetében is megmutatkozik. A világ második legnagyobb katonai büdzséjéből kiemelkedő összegeket fordítanak a mesterséges intelligenciára, a kvantumtechnológiára, az automatizált fegyverekre, a hiperszonikus eszközökre, valamint az űrbéli és kiberhadviselési képességekre. A pénzügyi források jelentős része emellett a lopakodó repülőgépek, az atommeghajtású tengeralattjárók és a repülőgép-hordozók fejlesztését szolgálja.

A tajvani stratégák az intenzív kínai fegyverkezés ellenére sem számítanak arra, hogy a kínai erők a közeli jövőben átfogó inváziót indítanának a sziget ellen. A tajvani védelmi tárca jelentése rámutat a kínai államvezetés és a haderő belső sebezhetőségére. A kínai gazdasági növekedés lelassulása, valamint a legfelsőbb hatalmi köröket érintő korrupció komoly belső feszültségeket okoz a Kínai Kommunista Pártban. A tisztogatási hullámok gyengítik a Népi Felszabadító Hadsereg tisztikarát és csökkentik a harci morált. A hadsereg élén lefolytatott átszervezések és a magas rangú tábornokok elmozdítása megroppantotta a parancsnoki láncot, ami növeli a döntéshozatali bizonytalanságot és a felelősségvállalástól való félelmet. A Központi Katonai Bizottság létszámának lecsökkenése felborította a korábbi döntéshozatali egyensúlyt.

A tajvani védelmi elemzők úgy látják, hogy Peking közvetlen katonai csapás helyett a sziget ellenálló képességének felmorzsolására törekszik. Ennek eszközei a politikai befolyásszerzés, a kiberfejlesztések, a célzott félrevezetés és a gazdasági nyomásgyakorlás. Kína jelenleg nem a szárazföldi partraszállást, hanem a sziget teljes tengeri és légi zárlatát készíti elő, amit a rendszeres hadgyakorlatok során nyíltan tesztel. A feltételezett forgatókönyvek szerint a kínai drónok és rakéták tömeges alkalmazása lekötné vagy megbénítaná a tajvani radarokat és légvédelmi ütegeket. Ezzel egy időben a kínai hadi- és kereskedelmi hajók lezárnák a főbb kikötőket, blokkolnák a tengeri kereskedelmet és tiltott zónákat alakítanának ki a nemzetközi vizeken.

A blokádot megelőzően indított kiberakciók és a félrevezető kommunikációs kampányok lelassíthatják a tajvani védelmi erők mozgósítását. Peking folyamatosan teszteli, hogy az energiaimporttól nagymértékben függő szigetlakók milyen mértékben lennének képesek ellenállni egy elhúzódó blokádnak. A kínai vezetés azt is próbálja felmérni, hogy az Egyesült Államok és a regionális szövetségesek, mint Japán, milyen feltételek mellett vállalnák a közvetlen katonai beavatkozást a sziget védelmében.

A felhalmozott harcászati tapasztalatok átültetése a gyakorlatba átalakítja a kínai haderő szerkezetét. A Népi Felszabadító Hadsereg a modern technológia vívmányait integrálja a hagyományos harceljárásokba, ami a szárazföldi és a tengeri egységek összehangoltabb működését eredményezi. A felderítési adatfolyamok közvetlen eljuttatása a végrehajtó egységekhez lerakja az alapjait egy hálózatalapú hadviselésnek, amely képes lehet ellensúlyozni a nyugati katonai technológia fölényét a Csendes-óceán nyugati medencéjében.

A tajvani haderő a fenyegetésekre válaszul átalakítja a saját védelmi hálózatát. A hangsúly az aszimmetrikus hadviselési eszközökre helyeződik át, amelyek segítségével egy jóval nagyobb támadó sereg is távol tartható a tengerparttól. A mobil rakétaindítók, a tengeri aknák és a kisméretű, gyors támadóhajók beszerzése prioritást élvez a tajvani katonai költségvetésben. A tajvani tisztikar tisztában van azzal, hogy egy felőrlő blokád esetén a sziget belső tartalékainak megőrzése és a lakosság ellátása jelenti a maradás zálogát.