A mesterséges intelligencia korában a dél-koreai idősek

Amikor Lee Eun-hwa elkezdi az órát a Szöul keleti szélén található digitális oktatóközpontban, a jókedve szinte azonnal átragad a termemben ülőkre. A tanárnő lassan, kimérten beszél, miközben a mögötte lévő hatalmas kijelzőre mutat, amelyen a népszerű videómegosztó felülete látható. Hangsúlyozza a hivatkozások másolásának lépéseit, és hangosan magyarázza el a képernyőn látható ikonok jelentését a hallgatóságnak. A padsorokban ülő diákok kíváncsisága és motivációja felülmúlja a középiskolai osztályok átlagát, noha a legtöbben már kissé nehezen hallanak, többen pedig vastag lencséjű szemüveget viselnek. Az óra célja pontosan az, hogy az idősebb generáció tagjai megtanulják a digitális platformok és a mesterséges intelligencia magabiztos kezelését.

A tanárnő az óra végeztével kifejtette, hogy a társadalomban tapasztalható digitális szakadékot szeretné lebontani. Elsősorban azt igyekszik megtanítani a résztvevőknek, miként használhatják a legújabb technológiát a mindennapi életük színesítésére, hiszen a tanulásnak elsősorban örömöt kell szereznie. A 79 éves Yoon Bok-soon egyetért ezzel a megközelítéssel. A szépkorú nő hetente kétszer látogatja a központ kurzusait, és az elért eredményei magukért beszélnek. Korábban az online vásárlások vagy az adminisztratív lépések során folyamatosan a gyermekeire szorult, ma viszont teljesen önállóan intézi a dolgait.

A technológia iránti lelkesedése jóval túllép az alapvető ügyintézésen. A festészet és a zene mindig közel állt hozzá, a okostelefon segítségével pedig egy teljesen új hobbit talált magának. Büszkén mutatja a telefonja képernyőjét, ahol a saját videócsatornájának tartalmát lapozza. Kezdetben a saját képeit és virágkompozícióit töltötte fel a felületre, majd a mesterséges intelligencián alapuló programok segítségével kis videósorozatokat készített belőlük. Ma már könyveket elemzi a követőinek, saját költeményeket szaval, és mindezt generált vizuális elemekkel egészíti ki.

Dél-Koreában a Tudományos és Informatikai Minisztérium kiterjedt hálózatot működtet az ilyen jellegű digitális oktatóközpontokból. A tárca célja a központi intézmények számának folyamatos növelése, emellett a kihelyezett képzések bővítése. A minisztérium információtechnológiai igazgatója, Lee Do-gyu rámutatott arra, hogy a mesterséges intelligencia nem maradhat kizárólag a szakértők privilégiuma, annak minden társadalmi csoport, köztük az idősek életminőségét is érdemben kell javítania. A szöuli oktatóközpont épületében barangolva szürreális élményvilág tárul az ember szeme elé: az egyik sarokban virtuális valóságot biztosító szemüveget próbálnak ki az idős látogatók, pár lépéssel odébb egy robotkutyával lehet játszani, míg a bejáratnál egy digitális önkiszolgáló terminálon gyakorolják az ételrendelést.

A szórakoztató forma mögött komoly társadalmi kihívás húzódik meg. Dél-Korea a világ egyik leggyorsabban elöregedő társadalma, ahol a lakosság több mint egyötöde elmúlt 65 éves, és ez az arány a jövőben még tovább emelkedik. Ezzel párhuzván az ország a félvezetőiparnak és a fejlett infrastruktúrának köszönhetően a globális technológiai élvonalba tartozik. Ez a két párhuzamos folyamat a mindennapi életben komoly fennakadásokat okoz a megfelelő digitális készségekkel nem rendelkező idős lakosság számára.

Az országban az alapvető digitális kompetenciák nélkül szinte lehetetlen boldogulni a hétköznapokban. Az orvosi időpontok lefoglalása, a vonatjegyek megvásárlása vagy az éttermi rendelések lebonyolítása döntően okostelefonos alkalmazásokon és érintőképernyős gépeken keresztül történik. A 83 éves Seo Jong-hyun határozott fellépéssel mesél a tapasztalatairól. Elmondása szerint a kor nem számít a tanulási folyamatban. Kezdetben táblázatkezelést szeretett volna tanulni, de az nem kötötte le az érdeklődését, a mesterséges intelligenciát bemutató tanfolyam viszont azonnal magával ragadta. Az okostelefonja mára a személyi asszisztensévé vált, amely orvosi kérdésekben ad tájékoztatást, vagy segít a utazási tervek összeállításában. Saját csatornát indított, ahol az életmódbeli tanácsokat ad a kortársainak.

A technológiai átállás árnyoldalai szintén tisztán látszanak az ázsiai országban. Ott, ahol 15 évvel ezelőtt még nyüzsgő kisboltok működtek, ma sok helyen üres kirakatok állnak, mivel a vásárlási szokások átolvadtak a digitális térbe. A spontán szomszédossági beszélgetések a buszmegállókban vagy az irodaházak liftjeiben megritkultak, a legtöbb ember lehajtott fejjel, a képernyőt figyelve közlekedik az utcákon. A felgyorsult digitális átállás és a szociális elszigetelődés közötti összefüggést kutatások is igazolják, Dél-Koreában az idősebb korosztályt fokozottan sújtja a magány.

A hatóságok évente több ezer olyan esetet regisztrálnak, amikor az elhunyt idősek teljesen egyedül, rokonok vagy közeli ismerősök nélkül fejezik be az életüket. Ezekben az esetekben gyakran az állam vállalja magára a hagyományos temetési szertartások lebonyolítását. A lakosság körében mégsem figyelhető meg nosztalgikus visszavágyódás a múltba. A koreai háborút követő szegénységből az ország pár évtized alatt küzdötte fel magát a csúcstechnológia korszakába, így az idősebb generáció tagjai pragmatikusan tekintenek a változásokra. Elfogadják, hogy a fejlődés haladásával elkerülhetetlen a folyamatos tanulás.

A digitális átállás felgyorsulása miatt az állami szféra és a civil szervezetek összehangolt programokat indítottak a szépkorúak felzárkóztatására. A minisztérium által támogatott helyi központokban nem csupán az elméleti ismereteket oktatják, hanem a gyakorlati életben előforduló szituációkat is modellezik. Az oktatók személyre szabottan igyekeznek segíteni a jelentkezőknek, figyelembe véve a fizikai és kognitív képességeiket. A kurzusok során kiemelt figyelmet fordítanak a kiberbiztonsági kérdésekre, a csaló hívások felismerésére, valamint a személyes adatok védelmére, mivel a technológiát kevésbé ismerő idősek könnyen a digitális bűnözés áldozataivá válhatnak.

A technológia használata a családi kapcsolatok ápolásában is új dimenziókat nyitott meg. Sok idős ember a közösségi platformokon keresztül tartja a kapcsolatot a távol élő gyermekeivel és unokáival, fotókat és videókat megosztva a mindennapjairól. Ez a fajta kommunikáció segít csökkenteni a generációk közötti távolságot és enyhíti az elszigeteltség érzését. A résztvevők elmondása szerint a digitális eszközök elsajátítása növeli az önbecsülésüket, és visszaadja nekik a függetlenség érzését, amely a kor előrehaladtával gyakran csorbulna.

A technológiai vállalatok és az oktatási intézmények közötti együttműködés révén a legújabb generatív intelligencián alapuló megoldások is beépülnek a tananyagba. Az idősek megtanulják, miként tehetnek fel pontos kérdéseket a nyelvi modelleknek, hogyan fogalmazhatnak meg szövegeket, vagy miként generálhatnak képeket a saját elképzeléseik alapján. Ez a kreatív folyamat szellemi stimulációt nyújt a résztvevőknek, ami hozzájárul a kognitív képességek megőrzéséhez és a demencia megelőzéséhez.

Dél-Korea példája megmutatja, hogy a társadalom elöregedése és a technológiai fejlődés nem feltétlenül zárja ki egymást, amennyiben az állam megfelelő infrastruktúrát és képzési lehetőségeket biztosít az érintettek számára. A digitális felzárkóztató programok sikere arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy a jövőben még több forrást fordítsanak a szépkorúak oktatására és az intelligenseszközök akadálymentesítésére. Az idős diákok lelkesedése bizonyítja, hogy a tanulási vágy és a kíváncsiság semmilyen életkorban nem ér véget, az új technológiák pedig megfelelő támogatással a társadalmi integráció hatékony eszközeivé válhatnak.