Törökország kivonul egy vitatott észak-iraki bázisról
Ankara és Bagdad megállapodott a basikai támaszpont fokozatos átadásáról, miközben közösen szorítanák vissza a PKK-hoz kötődő fegyvereseket Szindzsárban. A lépés egy évtizedes szuverenitási vitát zárhat le, és új biztonsági alkut jelez a két szomszéd között.
Törökország fokozatosan átadja Iraknak a Moszul közelében fekvő basikai katonai támaszpontot, amelynek jelenléte több mint egy évtizeden át visszatérő konfliktust okozott Ankara és Bagdad között. A megállapodást Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Ali al-Zaidi iraki miniszterelnök New York-i találkozója után jelentették be az ENSZ Közgyűlésének ülésszakán. A két kormány egyben szorosabb biztonsági együttműködésről és a Szindzsár térségében működő, törvényen kívülinek minősített külföldi fegyveres csoportok felszámolásáról is megállapodott.
A basikai támaszpont ügye 2015 óta terhelte a két ország kapcsolatát. Törökország akkor telepített katonákat Moszul közelébe, amikor az Iszlám Állam még jelentős iraki területeket ellenőrzött. Ankara azzal indokolta jelenlétét, hogy iraki erőket, helyi szunnita arab, türkmén és kurd alakulatokat képez ki a dzsihadista szervezet elleni harcra. Bagdad azonban többször úgy ítélte meg, hogy a török csapatok engedély nélkül tartózkodnak iraki területen, ezért kivonásukat követelte.
Az Iszlám Állam területi kalifátusának felszámolása után a bázis eredeti indoklása fokozatosan háttérbe szorult, Törökország viszont egyre inkább a Kurdisztáni Munkáspárt, a PKK elleni műveletekre hivatkozott. A török hadsereg több támaszpontot és előretolt állást tart fenn Irak északi, hegyvidéki térségében. Ankara szerint ezek a létesítmények szükségesek ahhoz, hogy megakadályozzák a PKK törökországi támadásait.
A mostani megállapodás egyik kulcsa Szindzsár. A jazidi többségű térség 2014-ben az Iszlám Állam egyik legsúlyosabb tömeggyilkosságának helyszíne volt. A dzsihadisták visszaszorítása után több, egymással rivalizáló fegyveres szervezet maradt jelen. A PKK-hoz kötődő csoportok, helyi jazidi alakulatok, iraki biztonsági erők és Iránhoz közel álló milíciák egyaránt befolyást szereztek, ami megnehezítette Bagdad számára az állami ellenőrzés helyreállítását.
A török–iraki közlemény szerint a két fél teljes állami fennhatóságot akar létrehozni Szindzsárban, és meg akarja szüntetni a külföldi fegyveres csoportok jelenlétét. Ez közvetlenül illeszkedik Ankara új kurd politikájához. Törökországban hónapok óta zajlik egy politikai folyamat, amelynek célja a PKK lefegyverzése és a több évtizedes fegyveres konfliktus lezárása. Ha ez sikerrel jár, Ankara számára csökkenhet az észak-iraki katonai jelenlét fenntartásának szükségessége.
A basikai támaszpont átadása ezért jóval több egyetlen katonai létesítmény sorsánál. Bagdad számára a döntés szuverenitási siker, mert egy régóta vitatott külföldi katonai jelenlét megszüntetését jelentheti. Ankara pedig úgy vonulhat ki, hogy közben biztonsági együttműködést kap cserébe, és az iraki kormány vállalja a török biztonsági érdekeket fenyegető fegyveres csoportok visszaszorítását.
A pontos menetrendet hivatalosan nem részletezték. Egy, a tárgyalásokat ismerő iraki katonai forrás szerint a basikai és egy másik, kisebb Moszul környéki török állás kiürítése az év végéig befejeződhet. Ankara ezt a határidőt egyelőre nem erősítette meg. A közös nyilatkozat csak arról beszél, hogy az átadás az előre egyeztetett mechanizmus és időrend szerint, az iraki biztonsági intézkedések előrehaladásával párhuzamosan történik.
A két ország kapcsolatában az utóbbi időben a gazdaság is egyre nagyobb súlyt kapott. Irak Törökország egyik fontos közel-keleti kereskedelmi partnere, Ankara pedig szeretné erősíteni szerepét az iraki újjáépítésben, az infrastruktúrában és az energetikában. A felek New Yorkban a kereskedelem és a beruházások bővítéséről is tárgyaltak, és sürgették a korábban aláírt megállapodások végrehajtását.
Kiemelt projekt az úgynevezett Fejlesztési Út, amely a dél-iraki al-Fáv kikötőjét közúti és vasúti folyosóval kötné össze Törökországgal, majd onnan Európával. Bagdad azt reméli, hogy a több milliárd dolláros beruházás regionális logisztikai központtá teheti Irakot. Ankara számára a projekt új kereskedelmi útvonalat nyitna a Perzsa-öböl felé, és erősítené Törökország szerepét Ázsia és Európa között.
A biztonsági rendezésnek regionális következményei is lehetnek. Irán az elmúlt két évtizedben jelentős befolyást épített ki Irakban, különösen a síita politikai pártok és milíciák körében. Törökország ezzel párhuzamosan gazdasági, katonai és politikai eszközökkel növelte jelenlétét az ország északi részén. Bagdad érdeke, hogy a két szomszéd versengése helyett saját állami ellenőrzését erősítse.
A kurd autonóm régió helyzete különösen érzékeny. Ankara szoros gazdasági kapcsolatot tart fenn az erbíli kurd vezetéssel, miközben katonailag üldözi a PKK-t az iraki Kurdisztán hegyvidéki területein. A basikai kivonulás nem jelenti automatikusan az összes török állás felszámolását. Törökország továbbra is több katonai pontot tart fenn Irak északi részén, és világossá tette, hogy saját területének védelmét elsődleges biztonsági érdeknek tekinti.
Az iraki kormány számára ezért a következő lépés az lesz, hogy a basikai modell kiterjeszthető-e más vitatott területekre. Ha Bagdad valóban képes ellenőrzést szerezni Szindzsárban és megakadályozni, hogy a térségből Törökország elleni támadásokat készítsenek elő, Ankara könnyebben csökkentheti katonai jelenlétét. Ha az iraki állam nem tudja betölteni a biztonsági vákuumot, a török hadsereg várhatóan megtartja más észak-iraki pozícióit.
A New York-i megállapodás mindenesetre ritka kompromisszumot jelent egy olyan ügyben, amely évekig a kölcsönös vádaskodás jelképe volt. Irak visszakaphat egy vitatott katonai létesítményt, Törökország pedig biztonsági garanciákat és szorosabb együttműködést nyerhet. A megállapodás sikere azon múlik, hogy a politikai vállalásokból valóban működő iraki állami ellenőrzés és ellenőrizhető török csapatkivonás lesz-e.