Bizalmi válság terjed a német politikai rendszerben
Míg a német lakosság jelentős része mélyülő megosztottságot érzékel, a friss felmérések szerint az állampolgárok 42 százaléka gyökeres változásokat sürget a döntéshozatali struktúrákban.
Az Allensbach Közvéleménykutató Intézet szeptember közepén végzett felmérése szerint a német társadalom hangulata komoly aggodalmakról árulkodik, miközben az állampolgárok intézményekbe vetett bizalma meredeken zuhan. A felnőtt lakosság mindössze hét százaléka bízik abban, hogy a politikai vezetés képes hatékonyan kezelni a felhalmozódott gazdasági és biztonsági kihívásokat. Ezzel szemben 53 százalékuk csak korlátozott bizalommal viseltetik a kormányzati döntések iránt, egyharmaduk pedig nyíltan kifejezi bizalmatlanságát. Az adatok történeti összehasonlításban is figyelmeztetőek, hiszen öt évvel ezelőtt még mindössze 17 százalék volt a kormánnyal szkeptikusak aránya. A mostani közhangulat a kétezres évek elejének reformidőszakát idézi, amikor a szociáldemokrata és zöld koalíció idején a lakosság alig öt százaléka hitt a problémák sikeres megoldásában.
A lakosság mindennapjait jelenleg több megterhelő tényező egyidejű jelenléte nehezíti, ami a jövőbe vetett hitet is aláássa. A megkérdezettek 73 százaléka az áremelkedéseket és a megélhetési költségek növekedését jelölte meg a legfőbb aggodalmai között, míg hetven százalékuk az ukrajnai háború eszkalációjától tart. A válaszadók 67 százaléka a washingtoni vezetés kiszámíthatatlan lépéseitől és az amerikai külpolitikai irányváltástól szorong, 62 százalék pedig a német gazdaság gyengélkedése miatt aggódik. A modern biztonsági fenyegetések, köztük a drónincidensek és a kiberjárművek terjedése hatvan százalékos félelmet vált ki, míg Oroszország agresszív fellépése és az Alternatíva Németországért térnyerése a megkérdezettek felénél okoz folyamatos szorongást.
A gazdasági visszaesés hatásai ma jóval közelebb kerültek az átlagpolgárok mindennapjaihoz, mint a 2008-as pénzügyi válság idején. Akkor a megkérdezettek 41 százaléka úgy érezte, hogy a krízis egyáltalán nem érinti a személyes életét, míg ma ez az arány mindössze 15 százalékra zsugorodott. A lakosság 43 százaléka közvetett negatív hatásokról számol be, míg 13 százalék kifejezetten súlyos személyes veszteségekként éli meg a jelenlegi helyzetet. A társadalmi rétegek közötti szakadék a válságkezelési képességek terén is egyre szembetűnőbbé válik. A gyengébb szociális helyzetben lévők 48 százaléka számolt be fokozott jövőfélelemről, míg a magasabb jövedelmű csoportokban ez az arány mindössze 22 százalék.
A lakosság jelentős része a személyes mikro-környezetébe húzódik vissza a külvilág nyomása elől. Tizenhét-nyolcvankét százalékuk a családi és baráti kapcsolatok ápolásában keres támaszt, 59 százalék pedig tudatosan a közvetlen életvitelére koncentrál. A megkérdezettek negyede kifejezetten igyekszik elkerülni a hírfogyasztást, hogy megóvja mentális épségét, míg egyharmaduk a korábbinál jóval intenzívebben tájékozódik. A kilátástalanság és a tehetetlenség érzése a lakosság 35 százalékánál erősödött meg, harminc százalék pedig teljesen elveszítette az állami intézményekbe vetett hitét.
Az elemzés rámutat arra is, hogy a német választók 42 százaléka szerint az ország előtt álló óriási kihívások már nem kezelhetők a jelenlegi politikai struktúrákon belül, ezért a berendezkedés alapvető átalakítását tartják szükségesnek. Ez az arány majdnem eléri a kétezer-hármas csúcsértéket, amikor 48 százalék vélekedett így. A rendszerkritikus álláspont kifejezetten erős Kelet-Németországban, ahol a lakosság 54 százaléka sürget gyökeres változásokat, szemben a nyugati tartományok negyven százalékos értékével. A pártok szimpatizánsai között óriási a megosztottság: míg a kereszténydemokrata és szociáldemokrata szavazóknak csupán a harmada vagy negyede kritikus a rendszerrel, addig az Alternatíva Németországért támogatóinak 83 százaléka a fennálló rend alapvető átalakítását követeli.
A felmérés részleteiből kiderül, hogy a lakossági rendszerkritika túlnyomórészt nem a demokratikus értékek elvetését jelenti, hanem a döntéshozatali folyamatok lassúsága és a bonyolult szövetségi egyeztetések miatti elégedetlenséget. A választók jelentős része a közvetlen demokrácia elemeinek bővítését és a bürokrácia csökkentését várja el. Az Alternatíva Németországért táborában viszont radikálisabb a kép: a párt szimpatizánsainak 69 százaléka elutasítja a jelenlegi demokratikus berendezkedést, és mindössze 37 százalékuk tartja a demokráciát a legmegfelelőbb államformának, míg a teljes lakosság körében ez az arány kétharmados többséget mutat.
A populisták és az ellenzéki szavazók jelentős hányada, mintegy 73 százaléka úgy véli, hogy a jelenlegi képviseleti rendszer csupán látszatdemokrácia, amely nem biztosít valódi beleszólást a döntésekbe. A teljes lakosság körében ezt a nézetet 32 százalék osztja. A szabadságjogok megítélésében is mély szakadék húzódik: míg a társadalom többsége természetesnek veszi a demokratikus jogok meglétét, az Alternatíva Németországért szavazóinak mindössze huszonöt százaléka ismeri el a jelenlegi rendszer szabadságjótálló jellegét.
A határozott elégedetlenség ellenére a német társadalom többsége továbbra sem bízik az autoriter rendszerekben. A migráció kezelése terén a megkérdezettek 57 százaléka véli úgy, hogy a demokratikus berendezkedés hatékonyabb megoldásokat kínál, mint az önkényuralmi berendezkedések, és a katonai válságok kezelésében is 48 százalék bízza magát a demokratikus struktúrákra. Az ellenzéki radikális párt szimpatizánsai körében viszont a többség, 52 százalék az autoriter modellektől várja a migrációs problémák felszámolását, és 44 százalékuk a katonai válságok kezelésében is a keménykezű vezetést részesítené előnyben.
A felmérés záró megállapításai szerint a német társadalom alapvető orientációs pontjai is meginogtak. A szövetségi köztársaságot korábban meghatározó konszenzus, mint a NATO-kötelezettségek vállalása, az európai integráció támogatása és a nemzetközi nyitottság, a radikális szavazók körében elveszítette támogatottságát. Az Alternatíva Németországért híveinek csupán egyharmada tartja fontosnak a NATO-tagságot, 31 százalék az európai uniós tagságot, és mindössze huszonöt százalék a nyitott társadalmi értékeket. Ezzel párhuzamosan a radikális szavazók kétharmados többsége az Oroszországgal való kapcsolatok gyors helyreállítását szorgalmazza. A válaszadók 82 százaléka úgy látja, hogy a politikai meggyőződések mentén menthetetlenül kettészakadt a társadalom, és Németország a mélyülő ideológiai lövészárkok országává vált.