Trump és Hszi látványos csúcsa áttörés nélkül zárult

Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök washingtoni csúcstalálkozója látványos állami ceremóniákkal, katonai tiszteletadással és díszvacsorával ért véget, ám a két nagyhatalom legfontosabb vitáiban nem született áttörés. A legkézzelfoghatóbb eredmény az lett, hogy két hónappal meghosszabbítják a tavalyi kereskedelmi háborút lezáró ideiglenes megállapodást. A novemberben lejáró fegyvernyugvás így januárig marad érvényben, miközben a vámokról, a kínai agrárvásárlásokról, a ritkaföldfémek szállításáról és a technológiai korlátozásokról folytatódnak a tárgyalások.

Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter szerint a hosszabbítás több időt ad annak felmérésére, milyen további gazdasági megállapodásokra van lehetőség. A kompromisszum ugyanakkor azt is megmutatja, hogy Washington és Peking továbbra sem tudott tartós rendezést kialakítani. Az amerikai kormány szerint Kína teljesíti azt a vállalását, hogy 25 millió tonna szójababot vásárol, más mezőgazdasági termékeknél azonban elmaradás van, és a ritkaföldfémek szállítása sem érte el a várt szintet. Ezek az anyagok nélkülözhetetlenek az elektronikai, autóipari, energetikai és hadiipari gyártás számos területén.

A találkozó köré épített pompát nehéz volt elválasztani a politikai tartalomtól. Trump olyan fogadtatást rendezett Hszinek, amely viszonozni próbálta a májusi pekingi állami látogatás látványosságait. Történelmi egyenruhákba öltözött katonák vonultak fel, vadászgépek és bombázók húztak át a főváros felett, a kínai elnök pedig megtekintette a Marine One elnöki helikoptert és a Fehér Ház átalakított déli kertjét. Az amerikai elnök a sajtó előtt sokkal szívesebben beszélt a ceremóniáról és az építészeti részletekről, mint a tárgyalások kényes pontjairól.

A felszín alatt változatlanul kemény stratégiai verseny zajlik. Hszi Csin-ping ismét arra kérte Washingtont, hogy „körültekintően” kezelje Tajvan ügyét, és a kínai állami hírügynökség szerint azt is szeretné, ha az Egyesült Államok kifejezetten ellenezné a sziget függetlenségét. Ez lényeges nyelvi változás lenne. Washington hagyományos formulája szerint nem támogatja Tajvan függetlenségét, de nem mondja ki, hogy ellenzi azt. Egy ennél szigorúbb megfogalmazást az amerikai kongresszusban sokan Pekingnek tett stratégiai engedményként értékelnének.

Tajvan körül azért is nagy a figyelem, mert Kína az elmúlt években fokozta a katonai nyomást a szigetre. Hadihajók és repülőgépek rendszeresen jelennek meg a Tajvani-szorosban, Peking pedig nem mondott le az erő alkalmazásának lehetőségéről. Az Egyesült Államok hivatalosan az „egy Kína” politikát követi, ugyanakkor fegyvereket szállít Tajvannak, és a sziget biztonságát az indo-csendes-óceáni erőegyensúly egyik központi elemének tekinti.

Hszi a washingtoni tárgyaláson ismét felidézte a „Thuküdidész-csapda” fogalmát, vagyis azt az elméletet, amely szerint egy felemelkedő és egy uralkodó nagyhatalom rivalizálása könnyen háborúhoz vezethet. A kínai elnök szerint ezt a veszélyt el lehet kerülni, ehhez azonban rendszeres katonai párbeszédre és jobb válságkezelési mechanizmusokra van szükség. Trump ezzel szemben a második világháborúban Japán ellen folytatott közös küzdelmet emelte ki annak bizonyítékaként, hogy a két ország képes együttműködni.

A mesterséges intelligencia ügyében sem közeledtek látványosan az álláspontok. Trump az utóbbi időben „szuperintelligenciának” nevezné át az AI-t, és kevés új szabályozást szeretne. Az amerikai elnök szerint az innovációt nem szabad túlzott korlátokkal lassítani, és a visszaélések kezelésében elsősorban a meglévő jogi eszközökre támaszkodna. Hszi ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a két technológiai nagyhatalomnak felelőssége van az AI fejlődésének irányításában, és az emberi ellenőrzést fenn kell tartani.

A vita mögött óriási gazdasági tét húzódik. Az Egyesült Államok a legfejlettebb chipek és chipgyártó berendezések exportjának korlátozásával próbálja lassítani a kínai katonai és mesterségesintelligencia-képességek fejlődését. Peking saját félvezetőiparába önt állami forrásokat, miközben a kritikus ásványok exportjának szabályozásával rendelkezik erős alkupozícióval. A két gazdaság ezért egyszerre próbálja csökkenteni a függőségét a másiktól és megőrizni azokat a kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek megszakítása mindkét félnek rendkívül költséges lenne.

A Fehér Házban rendezett állami vacsorára az amerikai technológiai ipar több meghatározó vezetőjét is meghívták. A vendégek között voltak a mesterséges intelligencia, a félvezetőgyártás és a digitális gazdaság vezető vállalatainak képviselői. Ez önmagában jelezte, hogy a két ország kapcsolata a klasszikus diplomáciánál sokkal szélesebb: a következő évtized globális technológiai szabályait, beszállítói láncait és ipari központjait is formálja.

A demokraták közben azt vetették Trump szemére, hogy a csúcstalálkozón a látvány felülírta a tartalmat. Szerintük a Fehér Ház nem tudott érdemi engedményt kicsikarni sem a ritkaföldfémek, sem Tajvan, sem a mesterséges intelligencia ügyében. A bírálat politikailag érthető a novemberi félidős választások előtt, de a két hónapos hosszabbítás arra utal, hogy maga az amerikai kormány sem tekinti lezártnak az alkut.

A csúcson szóba került Ukrajna, a Közel-Kelet és a Koreai-félsziget is. Peking ezekben a kérdésekben saját közvetítői szerepét próbálja hangsúlyozni, miközben Washington azt várja Kínától, hogy gazdasági és diplomáciai befolyását használja fel Oroszország és Irán irányában. A kínai vezetés ugyanakkor következetesen ellenzi az egyoldalú szankciókat, és nem kíván az amerikai külpolitika végrehajtójává válni.

A washingtoni találkozó legfontosabb eredménye ezért az időnyerés. A két ország elkerülte a vámháború azonnali újraindítását, és nyitva tartotta a politikai kommunikációt. A konfliktus szerkezete azonban változatlan: kereskedelem, technológia, katonai erőegyensúly és geopolitikai befolyás egyszerre választja el a feleket. Januárig újabb alku készülhet, de a mostani csúcs alapján egyik vezető sem akar olyan engedményt tenni, amelyet otthon stratégiai visszavonulásként lehetne értelmezni.