Francia katonák védik majd a szaúdi olaj kijáratát
Párizs csapatokat, radarokat és légvédelmi eszközöket küld Janbuba, ahol a Hormuzi-szorost megkerülő vezeték eléri a Vörös-tengert. A húszik támadásai után Európa közvetlenül is bekapcsolódik a világ egyik legfontosabb energiaútvonalának védelmébe.
Franciaország katonákat, radarokat és védelmi rendszereket küld Szaúd-Arábiába, hogy segítsen megvédeni a Vörös-tenger partján fekvő Janbu olajkikötőjét. Emmanuel Macron francia elnök szerint a megállapodást Rijáddal már véglegesítették, és a francia jelenlét célja kifejezetten az energetikai infrastruktúra védelme lesz. Párizs azt hangsúlyozza, hogy nem akar közvetlenül belépni a jemeni húszik elleni háborúba, a döntés mégis új szintet jelent az európai részvételben a közel-keleti energiabiztonság fenntartásában.
Janbu jelentősége az iráni háború kezdete óta drámaian megnőtt. A kikötőben ér véget a szaúdi Kelet–Nyugat olajvezeték, amely a Perzsa-öböl menti kitermelő térségekből a Vörös-tengerhez szállítja a nyersolajat. Ez az útvonal lehetővé teszi, hogy Szaúd-Arábia megkerülje a Hormuzi-szorost, amelyen békeidőben a világ tengeri olajkereskedelmének jelentős része halad át. A szoros forgalma az iráni háború miatt erősen visszaesett, ezért minden alternatív kijárat stratégiai értéke megsokszorozódott.
A probléma az, hogy a húszik az elmúlt hetekben éppen ezt az alternatív útvonalat vették célba. A jemeni mozgalom rakétákkal és drónokkal támadta Szaúd-Arábia területét, köztük Janbut és az olajvezetékhez kapcsolódó létesítményeket. Macron szerint az infrastruktúra súlyos károkat szenvedett. A húszik közben nagy területeket vontak ellenőrzésük alá a jemeni tengerparton, közelebb kerülve a Báb el-Mandeb-szoroshoz, amely a Vörös-tengert az Indiai-óceánnal köti össze.
A két szűkület, Hormuz és Báb el-Mandeb együttes bizonytalansága különösen veszélyes a világgazdaság számára. Ha a Perzsa-öbölből induló tankerek nehezen jutnak át Hormuzon, a szaúdi vezeték Janbu felé kínál kerülőutat. Ha azonban a Vörös-tenger déli kijárata és maga Janbu is támadások célpontja, a kerülőút biztonsága is kérdésessé válik. Ez magyarázza, hogy Párizs miért vállal katonai szerepet egy francia területtől több ezer kilométerre fekvő kikötő védelmében.
A francia csomag pontos nagyságát Macron nem részletezte. Az elnök annyit közölt, hogy katonák, radarok és védelmi rendszerek érkeznek. Ezek feladata várhatóan a rakéta- és drónfenyegetés korai észlelése, valamint a kritikus létesítmények légvédelmének erősítése lesz. A francia hadsereg rendelkezik olyan radar- és légvédelmi képességekkel, amelyek integrálhatók a szaúdi rendszerbe, és Párizs évtizedek óta szoros védelmi kapcsolatot tart fenn az Öböl több monarchiájával.
A döntés politikailag is fontos. Franciaország az Európai Unió egyik legerősebb katonai hatalma, nukleáris fegyverrel és globális expedíciós képességekkel. Macron régóta azt sürgeti, hogy Európa vállaljon nagyobb felelősséget saját biztonságáért és a számára létfontosságú tengeri útvonalakért. Janbu védelme ennek kézzelfogható példája: az európai gazdaság energiaellátását érintő válságban Párizs nem vár kizárólag az Egyesült Államokra.
Szaúd-Arábia közben Törökországgal és Pakisztánnal is szorosabb védelmi együttműködést épít. A három ország külügyminiszterei a mekkai közös védelmi megállapodás keretében sürgős egyeztetést tartottak, és a vezérkari főnökök találkozóját is előkészítik. A megállapodás lényege, hogy az egyik fél elleni támadást mindhárom ország elleni támadásként kezelik. A húszik csütörtökön újabb rakéta- és drónhullámot indítottak szaúdi célpontok ellen.
A szaúdi hatóságok szerint hat ballisztikus rakétát sikerült elfogni. Riasztásokat adtak ki Mekkában, Dzsiddában és Janbuban is. A támadások egyre inkább azt a képet erősítik, hogy a jemeni háború és az iráni konfliktus összekapcsolódott. A húszik korábban főként a Vörös-tengeri hajóforgalmat és izraeli célpontokat fenyegették, most azonban Szaúd-Arábia stratégiai infrastruktúrájára helyezik a hangsúlyt.
Teherán igyekszik távolságot tartani a jemeni szövetségeseitől. Maszúd Peszeskján iráni elnök amerikai televíziós interjúban azt állította, hogy országa nem irányítja a húszik minden döntését. Ez diplomáciailag fontos állítás, mert Rijád és nyugati szövetségesei régóta Iránt teszik felelőssé a mozgalom fegyverellátásáért és rakétaképességeinek fejlődéséért. A G7 külügyminiszterei a héten felszólították Teheránt, hogy szüntesse meg a húszik támogatását.
Franciaország lépése az olajpiac számára is jelzés. A Hormuzi-szoros forgalmának zavarai és a szaúdi infrastruktúra elleni támadások az elmúlt hónapokban erősen mozgatták az árakat. A kereskedők minden olyan katonai vagy diplomáciai fejleményt figyelnek, amely növelheti vagy csökkentheti a Közel-Keletről érkező szállítások kockázatát. Janbu működőképessége különösen fontos, mert Szaúd-Arábia ezen keresztül jelentős mennyiségű olajat tud a világpiacra juttatni Hormuz használata nélkül.
Macron egy másik energiapiaci kockázatra is figyelmeztetett. Szerinte katasztrofális következménye lenne annak, ha az Egyesült Államok megtiltaná a dízel exportját. A Fehér Ház tagadta, hogy ilyen döntés előkészítés alatt állna, a felvetés azonban mutatja, mennyire érzékennyé vált a globális üzemanyagpiac. Az iráni háború, az orosz finomítók elleni ukrán támadások és a tengeri útvonalak zavarai egyszerre szűkítik a kínálati mozgásteret.
Európa számára a helyzet különösen kényes. A kontinens az orosz energiahordozóktól való részleges leválás után sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a globális olaj- és LNG-piacokra. A Közel-Kelet tengeri útvonalainak tartós zavara ezért gyorsan megjelenhet az üzemanyagárakban, a szállítási költségekben és az inflációban. Franciaország katonai jelenléte ebből a szempontból gazdaságpolitikai biztosítás is.
A beavatkozás kockázata ugyanakkor nyilvánvaló. Ha a húszik francia katonai eszközöket vagy személyzetet támadnának, Párizsnak döntenie kellene a válaszról. Macron ezért hangsúlyozza, hogy a küldetés védelmi jellegű. A modern légvédelemben azonban a határ nem mindig éles: egy radar, egy elfogórakéta vagy egy drónelhárító rendszer használata közvetlenül befolyásolja a hadműveletek menetét.
A janbui misszió így jól mutatja, mennyire kiszélesedett a közel-keleti háború gazdasági és katonai hatása. A konfliktus már nem kizárólag Irán, Izrael és az Egyesült Államok ügye. A világ energiaellátásának védelme új szereplőket von be, és Franciaország most első európai nagyhatalomként vállal közvetlen katonai feladatot a szaúdi olajexport egyik legfontosabb kijáratánál.