Azbeszt: a mérés után sem ért véget a veszély
Kőszegen a határértéket sokszorosan meghaladó azbesztrost-koncentrációt mértek egy érintett út levegőjében. Az ügy már nem pusztán hulladékkezelési probléma: a következő kérdés az elszállítás, a kármentesítés és az egészségügyi követés.
A nyugat-magyarországi azbesztügy hónapokig elsősorban arról szólt, hogyan kerülhetett ausztriai eredetű, azbeszttel szennyezett kőzúzalék magyarországi utakra és ingatlanokra. A kőszegi levegőmérés nyilvánosságra került eredményei után azonban a történet súlypontja megváltozott. Már nem csupán az a kérdés, hol található veszélyes anyag, hanem az is, mennyi azbesztrost kerülhetett a levegőbe, kik lélegezhették be, és milyen gyorsan lehet megszüntetni a további kitettséget.
A Vas Vármegyei Kormányhivatal dokumentumai alapján a kőszegi Hermina úton végzett mérés rendkívül magas rostkoncentrációt mutatott. A sajtóban ismertetett jegyzőkönyv szerint egy köbméter levegőben 76 254 azbesztrostot mértek egy rövid idejű mintavétel során. A 24 órára számított érték is sokszorosan meghaladta a vonatkozó referenciaértéket. A mérés augusztus 12-én történt, az eredményeket később értékelték és tették közzé. A számok azért különösen fontosak, mert az út a Borostyánkő Gyermekotthonhoz vezet.
Az azbeszt kockázata eltér sok más környezeti szennyező anyagétól. Nem az anyag puszta jelenléte jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az, ha mikroszkopikus rostjai a levegőbe kerülnek és belélegezhetővé válnak. A kötött, sértetlen azbeszttartalmú anyag kisebb kockázatot jelenthet, de aprítás, bolygatás, járműforgalom vagy kiszáradt por felverődése esetén a rostok felszabadulhatnak. Ezért különösen érzékeny kérdés, ha szennyezett zúzalékot útfelületként használnak.
A kőszegi adat nem értelmezhető úgy, mintha minden érintett nyugat-magyarországi helyszínen ugyanilyen koncentráció lenne. A mérések helyhez, időponthoz, időjárási és forgalmi körülményekhez kötődnek. Ugyanakkor éppen azért jelentős az eredmény, mert bizonyítja: legalább egy érintett helyszínen a probléma nem maradt a kőzet belsejében, hanem mérhető levegőszennyezéssé vált. Ez a kármentesítés sürgősségét is más megvilágításba helyezi.
A kormány korábbi közlése szerint országosan mintegy 155 ezer köbméter, hozzávetőleg 179 ezer tonna igazoltan azbesztes kőzet jelenlétéről van tudomás. A szennyezett anyag több településre jutott el, ezért a felszámolás nem egyetlen út vagy lerakó problémája. Fel kell térképezni a teljes szállítási láncot, azonosítani kell az érintett területeket, meg kell akadályozni a további porzást, majd veszélyes hulladékként kell kezelni és biztonságos helyre szállítani az anyagot.
A gyakorlatban ez jóval nehezebb, mint egyszerűen teherautóra rakni a követ. A bolygatás maga is rostokat juttathat a levegőbe, ezért az eltávolítást megfelelő nedvesítéssel, lezárással, munkavédelmi felszereléssel és ellenőrzött szállítással kell végezni. Az ideiglenes lefedés csökkentheti a porzást, de nem helyettesíti a végleges kármentesítést. Szombathelyen az Oladi Platón az érintett felületek ideiglenes lefedése mellett döntöttek, miközben szakmai vita alakult ki arról is, milyen technológia a legbiztonságosabb.
Kőszegen külön problémát jelent, hogy a sajtóbeszámolók szerint az érintett kőzetet a mérési eredmények nyilvánosságra kerülésekor még nem szállították el minden helyszínről. Ha egy út használatban marad, a járművek és a gyalogosforgalom újra és újra felverhetik a port. Ilyenkor nem elegendő egyszer megmérni a levegőt: a kockázat megítéléséhez ismételt, különböző körülmények között végzett vizsgálatokra is szükség lehet.
A lakosság szempontjából a legnehezebb kérdés az egészségügyi következmény. Az azbeszthez kapcsolódó betegségek jellemzően hosszú, akár több évtizedes lappangási idő után jelenhetnek meg. Emiatt egy mostani expozícióból nem lehet rövid időn belül megmondani, kialakul-e később betegség. Ez egyszerre teszi nehézzé a kockázat kommunikációját és indokolttá a pontos nyilvántartást: fontos lehet dokumentálni, kik dolgoztak vagy éltek tartósan az érintett területeken, és milyen mértékű lehetett a kitettség.
Az egészségügyi tájékoztatásnál két szélsőséget kell kerülni. Nem helyes azt sugallni, hogy minden egyes érintett ember szükségszerűen megbetegszik, mert a tényleges kockázat az expozíció nagyságától, időtartamától és számos egyéni tényezőtől függ. Ugyanakkor az sem megnyugtató válasz, hogy a következmények csak évtizedek múlva jelentkezhetnek. Éppen a hosszú lappangási idő miatt kell a kitettséget a lehető leggyorsabban megszüntetni.
A következő napokban ezért három kérdés lesz meghatározó. Az első, mikor és milyen technológiával távolítják el a szennyezett anyagot Kőszegről és a többi érintett településről. A második, milyen további levegő- és talajvizsgálatokat rendelnek el. A harmadik pedig az, létrejön-e olyan egészségügyi követési rendszer, amely nemcsak az aktuális méréseket, hanem a potenciálisan érintett emberek hosszabb távú helyzetét is kezeli.
A történetnek van egy tágabb tanulsága is. A határon átnyúló hulladék- és építőanyag-forgalomban egy szennyezett tétel sok helyre szétterülhet, mire kiderül, hogy veszélyes anyagot tartalmaz. Ilyenkor a felelősség megállapítása, a szállítási útvonal rekonstruálása és a kármentesítés költségeinek viselése hónapokig vagy évekig tartó jogi vitává válhat. A lakosság szempontjából azonban az elsődleges kérdés ennél egyszerűbb: mikor lesz ismét biztonságos az út és a környezete.
A kőszegi mérés ezért nem lezárta az azbesztbotrányt, hanem új szakaszba vitte. A szennyezés létezéséről eddig is volt tudomás, most viszont konkrét levegőmérési adat mutatja meg, miért nem lehet az ügyet pusztán illegális vagy hibás hulladékkezelésként kezelni. A következő hetekben a kármentesítés üteme és az újabb mérési eredmények döntik el, hogy a hatóságok képesek-e a környezeti problémát ténylegesen ellenőrzött egészségvédelmi programmá alakítani.