Vérbe borul Kelet-Afrika: újra lángokban áll Tigré

Az afrikai kontinens és a nemzetközi közvélemény aggodalommal figyeli, ahogyan az észak-etiópiai hegyvidéken ismét a pusztítás vette át az uralmat. A 2022 novemberében a dél-afrikai Pretoriában tető alá hozott békemegállapodás végleg darabjaira hullott, amikor a Tigréi Védelmi Erők összehangolt támadást indítottak a szövetségi alakulatok állásai ellen. A felkelők napok leforgása alatt ellenőrzésük alá vonták a tartomány legfontosabb stratégiai repülőtereit Mekellében, Sirében és Akszúmban. Erre válaszul az etióp nemzeti légitársaság azonnal törölte valamennyi északi járatát, miközben a központi vezetés harci drónokkal, nehéztüzérséggel és szárazföldi hadosztályokkal indított kiterjedt ellencsapást. A fegyveres összecsapások gyors ütemben átlépték a regionális határokat, és kiterjedtek a szomszédos Amhara, valamint Afar tartományok északi körzeteire is.

A helyszíni beszámolók szerint az újabb katonai fellángolás pontosan úgy indult el, ahogyan a korábbi vérontás zárult: drónok zúgásával, becsapódó tüzérségi lövedékekkel és az áldozatok hozzátartozóinak vigasztalhatatlan zokogásával. A déli frontvonal közvetlen szomszédságában fekvő Mai Shimet településen a lakosság a saját bőrén tapasztalta meg a légicsapások kíméletlen valóságát. Egy idős asszony az éjszaka közepén a falu felett köröző pilóta nélküli szerkezet hangjára riadt, és családjával a közeli bozótos felé próbált menedéket keresni. A becsapódó bomba azonban darabokra szaggatta fiát, menyét és alig kétéves unokáját. A tragédiát túlélő 11 éves unokahúg sebesült karral, sokkos állapotban próbált megbirkózni a feldolgozhatatlan veszteséggel egy közeli szükségkórházban. A szétzúzott polgári járművek látványa és a temetéseken összegyűlt falusiak néma gyásza világosan jelzi, hogy a politikai elitek hatalmi harcának árát ezúttal is a védtelen helyi lakosság fizeti meg.

A mostani eszkaláció hátterében a 2020 és 2022 közötti polgárháború lezáratlan sebei és elvarratlan szálai húzódnak meg. Az akkori fegyveres konfliktus a huszonegyedik század egyik legtöbb áldozatot követelő tragédiájává vált, amelyben a becslések szerint mintegy hatszázezer ember vesztette életét az intenzív harcok, a szándékosan előidézett éhínség és az orvosi ellátás teljes hiánya miatt. Az etióp szövetségi kormány akkoriban teljes hírzárlatot rendelt el, lekapcsolta az internetet, blokkolta a telefonvonalakat, és elvágta a tartományt a humanitárius segélyszállítmányok elől. Bár a pretoriai egyezmény formális fegyvernyugvást hozott, a valóságban a feszültségek egyetlen pillanatra sem simultak el. Több mint egymillió belső menekült képtelen volt visszatérni lerombolt otthonába, és nyomorúságos gyűjtőtáborokban kényszerült várakozni.

A békefolyamat legfőbb gátját a területi viták és a politikai bizalmatlanság képezte. Nyugat-Tigré térségét a korábbi harcok során az etióp hadsereg oldalán harcoló amhara milíciák foglalták el, és a szövetségi kormány az egyezményben vállalt kötelezettségei ellenére sem tett érdemi lépéseket a terület visszaszolgáltatására. A háborús bűncselekmények, a polgári lakosság ellen elkövetett mészárlások és a tízezrével dokumentált szexuális erőszak elkövetőit senki sem vonta felelősségre. Ezzel párhuzamosan Addisz-Abeba gazdasági nyomást gyakorolt a lázadó vezetésre: befagyasztotta a tartománynak járó szövetségi költségvetési támogatásokat, és szigorúan korlátozta az üzemanyag-szállítmányokat. A regionális székhelyen, Mekellében a pénzintézetek kifogytak a készpénzből, az üzemanyag ára a feketepiacon a többszörösére ugrott, és a mindennapi élet fenntartása szinte lehetetlenné vált.

A válság mélyülésében a Tigréi Népi Felszabadítási Front belső hatalmi logikája is meghatározó szerepet játszott. A párt, amely 1991 és 2018 között vasmarokkal irányította az egész etióp államapparátust, soha nem mondott le fegyveres erejének fenntartásáról. A vezetők a békeszerződés ellenére sem fegyverezték le csapataikat, a Tigréi Védelmi Erők állománya pedig a háttérben folyamatosan készült az újabb összecsapásra. Időközben a tartományi lakosság körében egyre erősebbé vált az elégedetlenség az évtizedek óta mindent uraló politikai elittel szemben. A békére, gazdasági talpra állásra és új politikai alternatívákra vágyó embereket a regionális vezetés szigorú eszközökkel tartotta kordában. A másként gondolkodókat börtönbe vetették, sokakat száműzetésbe kényszerítettek, a sorozóbizottságok pedig erőszakos kényszertoborzásokkal töltötték fel a katonai egységeket. Sok kiábrándult veterán, aki a korábbi években a szülőföldje védelmében fogott fegyvert, ma úgy látja, hogy a vezetés feláldozza a lakosság jövőjét.

A katonai helyzetet a térségbeli szövetségi rendszerek radikális átrendeződése élezte tovább. A legutóbbi polgárháborúban az etióp kormány legfőbb szövetségeseként fellépő Eritrea mára éles fordulatot hajtott végre, és stratégiai partnerségre lépett korábbi esküdt ellenségével, a tigréi vezetéssel. Aszmara célja a központi etióp hatalom meggyengítése, ezért a háttérből logisztikai és fegyverzeti támogatást biztosít a lázadóknak. Ennek a geopolitikai manőverezésnek a csúcspontjaként jött létre a Túlélésért Szövetség névre keresztelt fegyveres koalíció. A formáció olyan csoportokat terelt közös platformra, amelyek a közelmúltban még véres harcot vívtak egymással: a tigréi erők mellett csatlakozott az Oromo Felszabadítási Hadsereg, a szövetségi erők ellen fellázadt amhara Fano milícia, valamint az ogadeni, afari, benishanguli és sidama fegyveres csoportok. A szövetség egyetlen közös célja Abij Ahmed miniszterelnök elmozdítása és egy átmeneti kormány felállítása.

A diplomáciai megoldási kísérletek sorra zátonyra futottak az elmúlt hetekben. A pretoriai egyezményt korábban tető alá hozó nemzetközi közvetítő, Olusegun Obasanjo volt nigériai elnök augusztusi megbékélési kísérlete kudarcba fulladt, miután a tigréi vezetés kategorikusan elutasította a személyét, mondván, hogy túlságosan elfogulttá vált a központi kormány irányába. A politikai csatornák elzáródásával párhuzamosan a térség ismét digitális és fizikai elszigeteltségbe süllyedt. A távközlési hálózatok működését felfüggesztették, a telefonos és internetes összeköttetés megszakadt, miközben az Ethiopian Airlines törölte a szent keresztény emlékhelyként tisztelt Lalibela repülőterére tartó járatait is a kiterjedt harcok miatt. A szövetségi haderő vezérkara több száz fős ellenséges veszteségekről számolt be az Amhara régióbeli Észak-Wollo körzetében, amit a lázadók határozottan vitatnak, a független forrásokból megerősíthető hírek hiánya pedig a korábbi évek információs sötétségét idézi vissza.

A konfliktus kiszélesedése közvetlenül fenyegeti a környező államok stabilitását is. Tigré északnyugati határa közvetlenül érintkezik Szudánnal, ahol a reguláris hadsereg és a gyorsreagálású milíciák háborúja a világ legsúlyosabb humanitárius katasztrófáját idézte elő. Az etióp határvidéken kirobbant fegyveres összecsapások során több tüzérségi lövedék szudáni területen csapódott be, ami a szomszédos hadsereg beavatkozásának veszélyét hordozza magában. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy az etiópiai belső törésvonalak mentén kirobbant újabb összecsapássorozat könnyen átfogó regionális háborúvá terebélyesedhet, amely a Vörös-tenger déli kijáratánál fekvő stratégiai övezet egészét magával ránthatja.

A politikai és katonai feszültségeket a természeti csapások súlyosbítják elviselhetetlen mértékben. Észak-Etiópiában kíméletlen aszály tombol, miután az esős évszak jelentős késéssel érkezett, és a lehullott csapadék mennyisége messze elmaradt a szükséges szinttől. A termőföldeken a gabona satnya maradt, a legelők kiszáradtak, a szarvasmarha-állomány pedig rohamosan pusztul. A mezőgazdasági szakértők és a nemzetközi segélyszervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a térségben fegyveres harcok nélkül is katasztrofális éhínség fenyegetne. A blokádok felújítása, az üzemanyaghiány, az útvonalak elvágása és a fegyveres harcok újrakezdődése miatt a segélyszállítmányok eljuttatása a rászorulókhoz teljesen megbénult.

Az elhúzódó erőszak következtében a helyi társadalom reményvesztettsége tapinthatóvá vált a településeken. Az idősebb nemzedékek tagjai, akik a marxista Derg katonai diktatúra elleni felkelést, a kilencvenes évek végi eritreai határháborút és a 2020-as polgárháborút is átvészelték, tehetetlenül nézik a gyermekeikre váró pusztítást. A fiatal férfiak ezrei igyekeznek elmenekülni a kényszersorozások elől a szövetségi fővárosba, a szomszédos országokba vagy a tengerentúlra. Az afrikai kontinens egyik legősibb kultúrájával és keresztény hagyományaival rendelkező térsége ismét az önpusztítás örvényébe zuhant, miközben a nemzetközi diplomácia eszköztelennek bizonyul a tragédia megfékezésében.