Magyarország új hatalmi frontja került a Figaróba

A magyarországi kormányváltás utáni gazdasági erőpróbáról közölt hosszabb háttéranyagot szeptember 26-i számában a Le Figaro. Albert Kornél cikke azt vizsgálja, miként vált az autópálya-koncesszió ügye Magyar Péter kormányának egyik első nagyszabású összecsapásává a korábbi Fidesz-korszak gazdasági elitjével. A francia napilap középpontba állítja Mészáros Lőrincet, akit a szerző Orbán Viktor egykori miniszterelnök gyermekkori barátjaként, az ország leggazdagabb üzletembereként és a volt kormány gazdasági rendszerének egyik legfontosabb szereplőjeként mutat be.

A Le Figaro szerint a konfliktus tétje jóval nagyobb annál, hogy ki üzemelteti a magyar gyorsforgalmi utak jelentős részét. A kormány szeptemberben jelentette be, hogy meg kívánja szüntetni a 2022-ben megkötött, 35 évre szóló autópálya-koncessziós szerződést. Az MKIF Zrt.-hez került rendszer eredetileg több mint 1200 kilométernyi gyorsforgalmi út üzemeltetését és fejlesztését foglalta magában, a hálózat nagysága később tovább nőtt. A kormány álláspontja szerint a szerződés gazdaságilag hátrányos az államnak, és magyar, valamint európai uniós jogi aggályokat is felvet. Az erről szóló kormányhatározat tárgyalások megkezdésére kötelezte Vitézy Dávid közlekedési és beruházási minisztert.

A francia lap részletesen idézi a kormány érveit. A cikk szerint a kabinet által megbízott szakértői vizsgálatok jelentős túlárazást állapítottak meg az üzemeltetés, a karbantartás és egyes fejlesztési munkák esetében. Vitézy Dávid azt mondta, hogy álláspontjuk szerint a szerződést jogellenesen kötötték meg, és az sem a magyar, sem az uniós szabályozással nem egyeztethető össze. A miniszter és Magyar Péter ugyanakkor azt is jelezte, hogy a kormány elsőként tárgyalásos megoldást keres, mivel az autópályák zavartalan működtetéséhez vissza kell szerezni az MKIF által átvett mérnökségeket, telephelyeket és más infrastruktúrát.

A Le Figaro értelmezésében ez a jogi és gazdasági vita egyben politikai próbatétel is. Magyar Péter a választási kampányban rendszeresen arról beszélt, hogy kormányra kerülve megpróbálja felszámolni a korábbi rendszerhez kötődő, szerinte indokolatlanul előnyös állami szerződéseket. A lap ezért úgy látja, hogy a kormányfő hitelessége szempontjából is jelentős ügy lett az autópálya-koncesszió. Ha ugyanis a kabinet nem tud érdemi változást elérni egy ennyire látványos és nagy értékű konstrukcióban, akkor nehezebben tudná bizonyítani, hogy valóban képes hozzányúlni a Fidesz-korszak gazdasági örökségéhez.

A párizsi napilap külön portrét rajzol Mészáros Lőrincről is. Felidézi, hogy az üzletember 1990-ben még egy kis gázszerelő és épületgépészeti vállalkozást alapított Felcsúton, később pedig gyors ütemben bővítette érdekeltségeit. A Le Figaro emlékeztet arra a sokat idézett 2014-es mondatára is, amelyben sikerét Istennek, a szerencsének és Orbán Viktornak tulajdonította. A francia cikk szerint Mészáros a magyar közéletben mára egyszerre vált a Fidesz gazdasági korszakának jelképévé és az ellenzéki korrupciós kritikák egyik legfontosabb célpontjává.

A lap ugyanakkor ismerteti a másik oldal érvelését is. A Fideszhez közel álló politikai és gazdasági körök Mészáros Lőrinc felemelkedését a hazai tulajdonú nagytőke megerősödésének történeteként mutatják be. E felfogás szerint 2010 előtt a magyar gazdaság stratégiai ágazataiban túl nagy szerepet kaptak külföldi vállalatok, a későbbi években pedig tudatosan épült ki egy olyan hazai vállalkozói réteg, amely képes nagy infrastruktúra-, energetikai, pénzügyi és turisztikai beruházások megvalósítására. A Le Figaro szerint ezért a mostani vita a Fidesz kommunikációjában hamar összekapcsolódott azzal az állítással, hogy a Magyar-kormány a hazai nagytőke gyengítésével végső soron ismét külföldi érdekcsoportoknak nyithat teret.

A kormány ezt visszautasítja. A jelenlegi tervek szerint az autópályák üzemeltetését nem külföldi társaság kapná meg, hanem visszakerülne az állami Magyar Közúthoz. Magyar Péter korábban úgy fogalmazott, hogy a hazai tulajdonú tőke megerősítése önmagában kívánatos cél, de szerinte ez nem igazolhatja az állami források indokolatlan átcsoportosítását vagy a verseny korlátozását. A kormány szeptemberi döntése ezért egyaránt szól a koncessziós szerződés pénzügyi feltételeiről és arról a politikai vállalásról, hogy felülvizsgálják az előző kabinetek által kötött, hosszú időre szóló megállapodásokat.

A Le Figaro fontos részletként idézi Mészáros Lőrinc szeptember 12-i megszólalását is. Az üzletember több ezer munkatársa előtt arról beszélt, reméli, hogy a kormány célja nem a magyar nagytőke felszámolása és multinacionális vállalatokkal való helyettesítése. Egyúttal arra is emlékeztetett, hogy cégcsoportja közvetlenül több tízezer embernek ad munkát, közvetett gazdasági kapcsolatai pedig ennél jóval szélesebb kört érintenek. Üzenetének lényege az volt, hogy a Mészáros Csoport mérete és ágazati jelenléte miatt a mindenkori kormánynak számolnia kell vele.

A francia újság ebből egy hosszabb távú erőpróba képét rajzolja meg. A koncesszió megszüntetése ugyanis technikai és jogi értelemben sem oldható meg egyik napról a másikra. Az autópálya-hálózat működtetéséhez szükséges telephelyek, eszközök, szerződések és dolgozók jelentős része az MKIF rendszeréhez kötődik. A kormány maga is elismeri, hogy az állami üzemeltetésre való visszaállás csak fokozatosan lehetséges. Ebből következik, hogy a politikai bejelentés és a tényleges tulajdonosi, működtetési változás között hosszabb idő telhet el.

A Le Figaro a konfliktust összekapcsolja a kormány által létrehozott Nemzeti Vagyonvédelmi és Vagyonvisszaszerzési Ügynökség működésével is. A lap szerint az új intézmény a korábbi politikai-gazdasági elit számára azért különösen érzékeny, mert feladata a vitatott vagyongyarapodások és állami szerződések vizsgálata. A volt kormánypárt kommunikációja az ügynökséget az ÁVH rövidítéssel támadja, történelmi párhuzamot teremtve a kommunista politikai rendőrséggel. A jelenlegi kormány ezt tudatos lejárató kampánynak nevezi, és azt állítja, hogy az új szervezet jogállami keretek között, bírósági kontroll mellett működik.

A francia cikk külön kitér Orbán Viktor és Magyar Péter legutóbbi nyilatkozataira. A volt miniszterelnök a Hír TV-ben arról beszélt, hogy az új vagyonvédelmi szervnél munkát vállalóknak később számolniuk kell majd döntéseik jogi és pénzügyi következményeivel. Magyar Péter ezt fenyegetésként értelmezte, és azt állította, hogy a volt kormányfő közalkalmazottak megfélemlítésére tesz kísérletet. A Le Figaro e szóváltást annak jeleként mutatja be, hogy a gazdasági elszámoltatás kérdése rövid idő alatt a kormány és az ellenzék közötti egyik legélesebb konfliktusforrássá vált.

A lap összképe szerint Mészáros Lőrinc ügye azért különleges, mert személyében találkozik a gazdasági és a politikai örökség kérdése. A koncesszió felbontása önmagában is sok ezer milliárd forintos ügy, ugyanakkor a kormány számára szimbolikus jelentőségű. Mészáros érdekeltségei az építőipartól az energetikán és a turizmuson át a pénzügyi szektorig számos területen jelen vannak, így az állam és vállalatcsoportja közötti viszony átalakítása messze túlmutat az autópályák ügyén. A francia szerző szerint ezért a mostani vita azt is megmutathatja, mekkora tényleges mozgástere van a Magyar-kormánynak az előző másfél évtizedben kialakult gazdasági struktúrák átrendezésére.

A Le Figaro nem állítja, hogy a kormány már megnyerte volna ezt a küzdelmet. Inkább azt hangsúlyozza, hogy a folyamat hosszú, jogilag bonyolult és pénzügyileg kockázatos lehet. Az autópálya-koncesszió lezárása kártérítési, finanszírozási és működtetési kérdéseket vet fel, miközben az államnak garantálnia kell a hálózat zavartalan fenntartását. A politikai jelentőség azonban már most látható: a 2026-os kormányváltás után először került nyíltan egymással szembe a kabinet és a Fidesz-korszak egyik legerősebb gazdasági szereplője.

A francia napilap ebből vezeti le cikkének fő állítását: Magyar Péter számára az autópálya-koncesszió ügye az egyik első olyan teszt, amelyen kiderülhet, mennyire képes a kormány a korábbi rendszerhez kötődő hosszú távú gazdasági szerződések felülvizsgálatára. A vita jogi eredménye még bizonytalan, a politikai üzenet viszont egyértelmű. A kabinet azt akarja bizonyítani, hogy a korábbi évek legnagyobb állami üzletei sem érinthetetlenek, Mészáros Lőrinc pedig azt jelzi, hogy a hazai nagytőke súlyát és gazdasági beágyazottságát egy új kormány sem hagyhatja figyelmen kívül.