Hétszeres túljelentkezés a tankerületeknél

A magyar közoktatás egyik legnagyobb személyi átrendezése kezdődött el: a hatvan tankerületi központ vezetői állására 567 pályázat érkezett, közülük 407 bizonyult érvényesnek. Ez átlagosan csaknem hét jelöltet jelent egy-egy vezetői posztra, és a Klebelsberg Központ szerint nincs olyan tankerület, ahol ne lenne több érvényes pályázó. A számok önmagukban is szokatlanul erős versenyt jeleznek, de az ügy valódi tétje az, hogy az új vezetők kiválasztása megváltoztatja-e a tankerületi rendszer működését, vagy csak új emberek kerülnek a régi struktúra élére.

A pályázati határidő szeptember 20-án járt le. Az érvényességi ellenőrzés után megmaradt 407 pályázat értékelése már folyik, a következő szakasz pedig kifejezetten fontos: az érintett települések polgármesterei és a tankerületek által fenntartott iskolák teljes alkalmazotti közössége október 5-ig véleményt mondhat a jelöltekről. Megkapják a pályázók nevét, motivációs levelét és vezetői koncepcióját, majd támogatom vagy nem támogatom állásfoglalást adhatnak le. Akár több jelöltet is támogathatnak, vagy egyet sem.

Ez jóval több, mint a korábbi vezetőváltásoknál megszokott személyzeti eljárás. A tankerületi rendszer egyik állandó kritikája az volt, hogy az iskolák és a helyi közösségek kevés beleszólást kaptak a fenntartói döntésekbe. Az igazgatói kinevezések, beszerzések, karbantartások és humánpolitikai ügyek jelentős része a tankerületi központokhoz került, miközben a helyi önkormányzatok korábbi fenntartói szerepe megszűnt vagy erősen visszaszorult. Ha a mostani véleményezés ténylegesen befolyásolja a kinevezéseket, az az első érzékelhető korrekció lehet ezen a modellen.

A kérdés azonban az, mekkora súlya lesz a véleményeknek. A Klebelsberg Központ közlése alapján az iskolai dolgozók és a polgármesterek véleményezési jogot kapnak, nem vétójogot. Vagyis elvileg előfordulhat, hogy egy helyben kevéssé támogatott jelöltet neveznek ki. A folyamat hitelessége ezért azon múlik, hogy a döntéshozók később nyilvánosságra hozzák-e, milyen szempontok alapján tértek el esetleg a helyi véleményektől.

Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter korábban azt mondta, hogy „a központosítás korszaka lezárul”. Ez politikai vállalás, amelynek gyakorlati tartalmát éppen a tankerületek átalakítása mutathatja meg. A vezetők cseréje önmagában nem decentralizáció. Ahhoz az is szükséges, hogy az iskolák több döntési jogot kapjanak a gazdálkodásban, a személyzeti kérdésekben és a helyi fejlesztésekben, illetve világosabb legyen, milyen ügyek maradnak központi fenntartói hatáskörben.

A tankerületi rendszer 2013-as kiépítése az oktatás államosításának egyik központi eleme volt. A cél eredetileg az volt, hogy az eltérő anyagi helyzetű önkormányzatok helyett az állam biztosítson egységesebb feltételeket. A gyakorlatban azonban sok iskola azt tapasztalta, hogy még kisebb beszerzésekhez és karbantartási munkákhoz is hosszú engedélyezési folyamat vezetett. A rendszer támogatói ezzel szemben arra hívták fel a figyelmet, hogy a központi fenntartás kiegyenlítheti a települések közötti finanszírozási különbségeket.

Az új kormánynak ezért nem egyszerűen vissza kell fordítania az államosítást. Az önkormányzati fenntartás korábbi modellje sem működött mindenütt jól, különösen a szegényebb településeken. A kérdés inkább az, hogyan lehet egyszerre megőrizni az állami finanszírozás kiegyenlítő szerepét és visszaadni a szakmai, helyi döntések egy részét az iskoláknak.

A 407 pályázat ebből a szempontból érdekes jelzés. A magas jelentkezőszám azt mutatja, hogy a vezetői posztokat sokan valódi szakmai lehetőségnek látják. Ugyanakkor a mennyiség nem mond semmit a pályázatok minőségéről. A következő hetekben éppen ezért a vezetői koncepciók tartalma lesz fontos: ki milyen elképzelést kínál a tankerület és az iskolák kapcsolatára, hogyan kezelné a pedagógushiányt, a felújítási igényeket, a sajátos nevelési igényű tanulók ellátását vagy a kisebb települési iskolák problémáit.

A polgármesterek bevonása külön politikai jelentőséggel bír. Sok önkormányzat az elmúlt években úgy érezte, hogy felelősséget visel a helyi iskola állapotáért a választói előtt, miközben érdemi fenntartói jogosítványa nincs. A véleményezés most részben visszahozza őket a döntési folyamatba. A valódi teszt az lesz, hogy a helyi álláspont csak információ lesz-e a minisztérium számára, vagy tényleges súlyt kap.

Az iskolai alkalmazotti közösségek szerepe még fontosabb. A tankerületi igazgató döntései közvetlenül érinthetik az intézmények működését, miközben a dolgozók eddig kevéssé láttak rá arra, milyen vezetői elképzelések alapján működik a fenntartó. Most először széles körben megismerhetik a jelöltek programjait. Ha ezt az eljárást később más oktatási vezetői kinevezéseknél is alkalmazzák, az új részvételi modell kezdete lehet.

Az oktatási közösségi fórumokon a tankerületek átalakításáról szóló vitákban visszatérő kérdés, hogy valódi hatáskörváltozás követi-e a személycseréket. A hozzászólások nem reprezentatívak, de a dilemma jogos: a legjobb vezető is kevés változást tud elérni, ha ugyanazok a központi szabályok kötik. Ezért a pályázatok mellett a következő hónapok jogszabályi változásait is figyelni kell.

Október 5-ig tehát nem pusztán egy álláspályázat véleményezése zajlik. A kormány első alkalommal próbálja megmutatni, hogyan képzeli el a közoktatás irányításának új egyensúlyát. Ha a helyi véleményeknek látható következményük lesz, és a kinevezéseket valódi hatáskör-átrendezés követi, a tankerületi rendszer érdemben változhat. Ha azonban csak a vezetők neve cserélődik ki, a központosítás kritikája néhány hónapon belül ugyanott folytatódhat, ahol tavasszal abbamaradt.