Kína az ENSZ-ben szembefordult Washingtonnal
Egy nappal Hszi Csin-ping washingtoni látogatása után Peking élesen bírálta az amerikai nyomásgyakorlást Iránnal és Kubával szemben. Han Cseng alelnök a szuverenitás tiszteletét követelte, és a fejlődő országok megbízható partnerének állította be Kínát.
A washingtoni állami látogatás barátságos képei után alig egy nappal Kína az ENSZ közgyűlésén látványosan kijelölte azokat a külpolitikai határokat, amelyeken nem kíván engedni az Egyesült Államoknak. Han Cseng alelnök a világszervezet szónoki emelvényéről a Perzsa-öböl országainak szuverenitását védte, Kuba esetében pedig az amerikai blokád és szankciók azonnali megszüntetését követelte.
Han nem nevezte meg közvetlenül az Egyesült Államokat minden mondatában, de a címzett félreérthetetlen volt. A kínai alelnök szerint a nagyhatalmaknak különleges felelősségük van a nemzetközi béke fenntartásában, ezért nekik kellene példát mutatniuk a szabályok és a jog tiszteletében. A megfogalmazás éles ellentétben állt a csütörtöki washingtoni pompával, ahol Donald Trump katonai tiszteletadással és állami vacsorával fogadta Hszi Csin-pinget.
A két nagyhatalom gazdasági kapcsolatában ugyan sikerült átmeneti nyugalmat teremteni, külpolitikai érdekeik azonban több térségben ütköznek. Irán az egyik legfontosabb ilyen pont. Trump a Hszivel folytatott tárgyaláson világossá tette, hogy elfogadhatatlannak tart minden kínai katonai, hírszerzési vagy gazdasági segítséget Teheránnak, amely enyhítheti az amerikai nyomást.
Washington szerint Peking korábban légvédelmi eszközökkel segíthette Iránt, és kínai vállalatok szerepet játszhatnak az iráni olajszankciók megkerülésében. Az amerikai pekingi nagykövet azt állította, hogy a kínai vezetés biztosítékokat adott Trumpnak. A kínai ENSZ-beszéd ugyanakkor azt mutatta, hogy Peking politikailag nem hajlandó az amerikai közel-keleti stratégiához igazodni.
Kína alapvető érdeke a Perzsa-öböl stabilitása. Az ország a világ legnagyobb energiaimportőrei közé tartozik, ezért a Hormuzi-szoros forgalmának zavarai közvetlenül érintik a kínai gazdaságot. Peking támogatja az Egyesült Államok és Irán júniusi megállapodásához való visszatérést, és diplomáciai rendezést sürget. Ezzel egyszerre védi energiaellátását és erősíti azt a képet, hogy a globális Dél konfliktusaiban az amerikai katonai nyomással szemben tárgyalásos megoldást kínál.
A kubai ügyben Han még egyértelműbben fogalmazott. Felszólította az Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel a fenyegetésekkel, és teljesen szüntesse meg a blokádot és a szankciókat. Kuba villamosenergia-rendszere szeptemberben ismét teljesen összeomlott, milliók maradtak áram nélkül. Az elöregedett erőművek, az üzemanyaghiány és a gazdasági válság régóta terheli a szigetországot, az amerikai olajkorlátozások pedig tovább súlyosították a helyzetet.
Peking számára Kuba politikai és stratégiai partner. Kína jelentős hiteleket, beruházásokat és technológiai támogatást adott Havannának, miközben az Egyesült Államok attól tart, hogy a sziget kínai hírszerzési és katonai jelenlét számára is fontos lehet. A két ország versengése így közvetlenül az amerikai partok közelében is megjelenik.
Han beszédének tágabb üzenete a fejlődő országoknak szólt. Kína azt állítja magáról, hogy kis és nagy államokat egyenrangú szereplőként kezel, és nem köti politikai feltételekhez gazdasági együttműködését. Ez a narratíva különösen Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában fontos Peking számára, ahol az infrastruktúra-beruházásokkal és kereskedelmi kapcsolatokkal évtizedek óta építi befolyását.
Az Egyesült Államok ezzel szemben arra figyelmeztet, hogy a kínai hitelezés függőséget teremthet, a stratégiai kikötők és telekommunikációs rendszerek pedig biztonsági kockázatot jelenthetnek. Washington szerint Peking a szabályalapú nemzetközi rend nyelvét használja, miközben a Dél-kínai-tengeren és Tajvan körül maga is erőpolitikát folytat.
A mostani ENSZ-beszéd azért különösen érdekes, mert közvetlenül követte a Trump–Hszi csúcstalálkozót. A két vezető kereskedelmi ügyekben próbált feszültséget csökkenteni, és Washington szerint Irán kérdésében is történt egyeztetés. Peking azonban nyilvánosan jelezte, hogy a gazdasági kompromisszumok nem jelentik külpolitikai álláspontjának feladását.
A kínai stratégia láthatóan arra épül, hogy az Egyesült Államokkal egyszerre tartson fenn működő gazdasági kapcsolatot és versenyezzen a nemzetközi befolyásért. Ez különösen fontos most, amikor a közel-keleti háború, az ukrajnai konfliktus és a globális energiaválság több országot arra késztet, hogy ne kizárólag Washingtonhoz vagy Pekinghez igazodjon.
Európa számára ez a kettősség kényes helyzetet teremt. Az Európai Unió gazdaságilag erősen kötődik Kínához, biztonságpolitikai szempontból viszont az Egyesült Államokra támaszkodik. Ha Washington és Peking Irán, Kuba vagy más válságok miatt ismét élesebb konfliktusba kerül, Brüsszelre is nő a nyomás, hogy világosabban válasszon az egyes kérdésekben.
Han Cseng New York-i beszéde így kijózanító ellenpontja volt a washingtoni díszvacsorának. A nagyhatalmi kapcsolat stabilizálása egyik fél számára sem jelenti a stratégiai verseny végét. Peking továbbra is kész együttműködni Trumppal kereskedelmi ügyekben, miközben az ENSZ-ben olyan alternatív nemzetközi szerepet épít, amely az amerikai szankciós és katonai politikával szemben kínál politikai támaszt.
A fejlemény európai következményeit a következő hetek politikai és gazdasági döntései teszik majd világosabbá; a szereplők mozgástere közben szűk, mert a biztonsági és belpolitikai szempontok egyszerre nehezednek a döntéshozókra.