Digitális euró: 36 bank kezdi a nagy kísérletet

Az Európai Központi Bank és az uniós jogalkotók idén nyáron olyan pontig jutottak a digitális euró ügyében, ameddig a projekt indulása, 2021 óta még soha. Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülése július 9-én 416 igen, 169 nem és 22 tartózkodás mellett felhatalmazást adott a tárgyalóküldöttségének, hogy megkezdje az egyeztetéseket a tagállamokkal az új fizetőeszköz jogi szabályozásáról, az Európai Központi Bank pedig alig két héttel később, július 14-én bejelentette, hogy 36 fizetési szolgáltatót választott ki a tervezett kísérleti program első résztvevőiként. A két fejlemény együtt azt jelzi, hogy a digitális euró a politikai vitákból lassan a gyakorlati megvalósítás szakaszába lép át, még akkor is, ha a végleges bevezetésig több év van hátra.

A digitális euró az Európai Központi Bank által kibocsátott, jegybankpénznek minősülő fizetőeszköz lenne, amelyet a mai készpénzhez és a bankszámlapénzhez hasonlóan, de kizárólag elektronikus formában lehetne használni. A jegybank következetesen hangsúlyozza, hogy a rendszer nem épül blokklánc-technológiára, és nem azonos a kriptovalutákkal vagy a magánszereplők által kibocsátott stabilcoinokkal, mivel mögötte teljes egészében az euróövezet központi bankjainak garanciája áll. A tervek szerint a szolgáltatás alapfunkciói - a számlanyitás, a digitális pénztárca, a pénz tárolása, fogadása és küldése - díjmentesek lennének a lakosság számára, a fizetés pedig mobilalkalmazáson, bankok saját mobilbanki felületén vagy - okostelefon hiányában - fizikai kártyán keresztül is elérhető lenne. Az EKB azt is hangsúlyozza, hogy a digitális euró nem szünteti meg a készpénzt, a kettő párhuzamosan, egymást kiegészítve működne tovább, mindkettő törvényes fizetőeszközként.

A strasbourgi szavazás azért számított mérföldkőnek, mert a képviselők ezzel zöld utat adtak a háromoldalú, úgynevezett trilógus-tárgyalásoknak a Parlament, a tagállamokat képviselő Tanács és az Európai Bizottság között, amelyek célja a végleges jogszabály elfogadása. A Parlament által jóváhagyott szöveg szerint a rendszer online és offline fizetést egyaránt lehetővé tenne: utóbbi esetben internetkapcsolat nélkül, a hagyományos készpénzhez hasonló szintű adatvédelemmel lehetne fizetni, míg az online tranzakcióknál titkosítást és álnevesítést alkalmaznának, hogy a személyes adatokat csak a működéshez feltétlenül szükséges mértékben kezeljék. A jogszabálytervezet emellett arról is rendelkezne, hogy a kereskedők - néhány kivétellel - kötelesek lennének elfogadni a digitális eurót, a szolgáltatók által felszámítható díjakat pedig törvény korlátozná.

Az Európai Központi Bank az elmúlt hónapokban több technikai döntést is meghozott a projekt előrehaladása érdekében. Áprilisban jóváhagyta az első három, a digitális euró online fizetési forgalmára vonatkozó részvételi megállapodást a CPACE, a nexo és a Berlin Group szabványok alapján, amelyek a fizetések háttérfeldolgozását szabályozzák, ezzel egy időben pedig elfogadta azokat a szerepmegállapodásokat is, amelyek meghatározzák az EKB és a nemzeti központi bankok feladatait a tervezett kísérleti szakaszban. A július 14-i bejelentés szerint a jegybank több mint ötven jelentkező közül választotta ki azt a 36 fizetési szolgáltatót, amelyek részt vesznek a pilotprogramban: a kiválasztottak között hagyományos nagybankok - köztük a Deutsche Bank és az UniCredit -, digitális bankok, valamint olyan nemzetközi fizetési platformok szerepelnek, mint a Revolut, az Adyen vagy a Stripe. A tervek szerint az egyéves kísérleti program 2027 második felében indulna, ezzel párhuzamosan folytatódna a jogalkotási egyeztetés is, amelynek végén, várhatóan még 2026 végén vagy 2027 elején születhet meg a végleges szabályozás.

Az ütemterv szerint az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa a jogszabály elfogadása után, 2027 elején adhatná meg a formális engedélyt magára a kibocsátásra, a lakosság számára elérhető, széles körű bevezetésre pedig 2029-ben kerülhetne sor. Christine Lagarde, az EKB elnöke többször úgy fogalmazott, hogy a digitális euró nem váltja fel a készpénzt, célja inkább az, hogy Európa saját, önálló fizetési infrastruktúrával rendelkezzen, és ne szoruljon rá kizárólag az amerikai kártyatársaságok - a Visa és a Mastercard -, illetve a nagy technológiai és kínai fizetési szolgáltatók rendszereire. Brüsszelben és Frankfurtban ezt az érvelést stratégiai autonómiaként szokták emlegetni: az elgondolás szerint egy uniós fizetési rendszer válsághelyzetben, például egy külső szolgáltató kiesése esetén is biztosítaná a pénzforgalom működését.

A projekt körül ugyanakkor továbbra is élnek viták. A bankszektor egy része attól tart, hogy ha az ügyfelek jelentős összegeket helyeznének át folyószámlájukról a digitális euró pénztárcájukba, az megnehezítené a hitelezést és növelné a bankok finanszírozási költségeit, ezért az uniós jogalkotók a betétkivonás kockázatának csökkentésére egyéni tartási korlátot terveznek bevezetni: a jelenlegi elképzelések szerint ez személyenként nagyjából 3000 euró körül alakulhat, a pontos összeget végül az Európai Központi Bank határozná meg. A tervezet szerint a digitális euró nem kamatozna, vagyis megtakarításra alkalmatlan maradna, és elsősorban a mindennapi fizetési forgalmat szolgálná. Civil szervezetek és egyes képviselők emellett továbbra is adatvédelmi aggályokat fogalmaznak meg, és számon kérik a jegybankon a rendszer üzemeltetési megbízhatóságát is, miután korábban technikai leállás is előfordult az EKB infrastruktúrájában.

A digitális euró elsősorban az euróövezet 20 tagállamára vonatkozna, ahol törvényes fizetőeszközként működne, az eurót még be nem vezető uniós tagállamok - így Magyarország - számára azonban a tervek szerint önkéntes csatlakozási lehetőséget biztosítanának, hasonlóan ahhoz, ahogyan egyes nem eurózóna-tagállamok bankjai és fizetési szolgáltatói is jelentkezhettek a most induló kísérleti programba. A következő hónapok azt fogják eldönteni, hogy a Tanács és a Parlament mennyire gyorsan tud megegyezni a fennmaradó vitás kérdésekben - így a pontos tartási korlátban és a kereskedői elfogadási kötelezettség részleteiben -, ez pedig alapvetően meghatározza, hogy a 2029-re kitűzött bevezetési célpont tartható marad-e.