Az első őrizet: így indul az NVVH nagy próbája

Az új magyar korrupcióellenes rendszer első napja nem egy szimbolikus iratátadással, hanem egy volt miniszter őrizetbe vételével zárult. Seszták Miklós, a harmadik Orbán-kormány egykori nemzeti fejlesztési minisztere szeptember 28-án önként ment be a Központi Nyomozó Főügyészségre, miután az Országgyűlés felfüggesztette mentelmi jogát. Néhány órával később kiderült: a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, az NVVH utasítására őrizetbe vették. A hivatalnak ez volt az első olyan intézkedése, amely közvetlenül érintett egy országosan ismert politikust.

A gyorsaság önmagában látványos, de a következő napokban már kevésbé a politikai koreográfia lesz érdekes, mint az eljárás jogi tartalma. Az őrizet legfeljebb 72 óráig tarthat. Ez alatt kell eldőlnie, indítványozza-e az ügyészség a letartóztatást vagy más kényszerintézkedést. A letartóztatásról nem a kormány, nem az NVVH és nem is az ügyészség dönt véglegesen, hanem a bíróság. Az eljárásnak ez a szakasza ezért az új elszámoltatási rendszer egyik első függetlenségi tesztje lesz.

Seszták ügyét az NVVH azért vette át, mert az új hivatal vezetése szerint jól példázza az elmúlt évtizedek egyik jellegzetes közvagyonvesztési mechanizmusát. Unger Anna elnök úgy fogalmazott: az állami cégek és állami beruházások körül kialakuló rendszerben közpénz áramolhatott ki, amelyből bizonyos rész politikai szereplőkhöz juthatott vissza. Ez egyelőre a nyomozóhatóság gyanúja, amelyet a bíróság előtt bizonyítani kell.

Az ügyészségi indítvány szerint Seszták minisztersége idején több vállalkozói körből kaphatott jogtalan előnyt. A nyilvánosságra került gyanú egyik része a Volánbusz szerződéseihez, másik része állami beszerzésekhez és beruházásokhoz kapcsolódik. A sajtóban ismertetett ügyészségi adatok több milliárd forintos korrupciós pénzről szólnak. Seszták minden bűncselekményt tagad, és korábban azt közölte, hogy a gyanú minden eleme alaptalan. Ez a védekezés ugyanúgy az ügy része, mint a hatóság állítása: bűnösséget kizárólag jogerős bírósági ítélet mondhat ki.

Az NVVH szempontjából azonban a büntetőjogi felelősség csak az egyik kérdés. A hivatal nevében szereplő vagyonvisszaszerzés azt jelenti, hogy fel kell tárnia, van-e olyan vagyon, amely bizonyíthatóan bűncselekményből származik, hol található, kinek a nevén van, és milyen jogi eszközzel biztosítható. Ha a gyanú szerint éveken át mozgott pénz cégek, közvetítők vagy más személyek között, a nyomozás pénzügyi része jóval bonyolultabb lehet, mint egy-egy szerződés vagy vallomás értékelése.

A szeptember 28-i intézkedésekről szóló beszámolók szerint Seszták ügyében házkutatások és vagyoni biztosítási lépések is megindulhattak. A vagyon zárolása nem elkobzás, hanem ideiglenes intézkedés: azt akadályozhatja meg, hogy a büntetőeljárás végéig eltűnjön vagy átruházzák azt a vagyont, amely később elkobozható lehet. A tulajdonosnak és más érintetteknek jogorvoslati lehetőségeik vannak, és az államnak minden egyes vagyonelemnél bizonyítania kell a jogi kapcsolatot a feltételezett bűncselekménnyel.

Az NVVH első négy átvett ügye tudatosan különböző korrupciós mintákat fed le. A Volánbusz-ügy mellett a hivatalhoz került a politikai kapcsolatok áruba bocsátásával összefüggő tartózkodásiengedély-ügy, az óbudai önkormányzati korrupciós nyomozás és a Szuverenitásvédelmi Hivatal propaganda- és rendezvénykiadásainak vizsgálata. Unger Anna szerint olyan ügyeket választottak, amelyek különböző módokon mutathatják meg, hogyan veszhetett közvagyon, illetve hogyan válhatott pénzzé a politikai kapcsolatrendszer.

Ez azért fontos, mert az NVVH működését már létrejötte előtt erős politikai konfliktus övezte. A Fidesz vezetői az ÁVH történelmi rövidítésére utalva támadják a hivatalt, és politikai leszámolást emlegetnek. A kormányoldal ezzel szemben azzal érvel, hogy az intézmény éppen a korábbi korrupciós ügyek feltáratlansága miatt szükséges. A két állítás között nem kommunikációs verseny fog dönteni, hanem az, hogy az NVVH eljárásai mennyire állják ki a bírósági kontrollt.

Seszták ügye ezért különösen alkalmas első próbának. A nyomozás nem most kezdődött, az előzmények hosszú évekre nyúlnak vissza, és több szereplő ellen már korábban is történt hatósági intézkedés. Az NVVH nem egy üres dossziét kapott, hanem jelentős mennyiségű összegyűjtött bizonyítékot. Ez lehetővé teszi, hogy az új hivatal gyorsan mutasson fel eljárási eredményt, ugyanakkor megnehezíti annak megítélését, mennyi ebből a saját teljesítménye és mennyi a korábbi nyomozómunka.

A következő hetek egyik fontos kérdése ezért az intézmények közötti munkamegosztás lesz. Az NVVH saját hatáskörbe vonhat ügyeket, de a nyomozásban továbbra is szüksége van más hatóságok, pénzügyi intézmények és adott esetben külföldi szervek együttműködésére. A hivatal hitelességét az is befolyásolja majd, mennyire átlátható, milyen szempontok alapján választ ügyeket, és hogyan indokolja, ha egy látványos ügyet nem vesz át. Az NKA-nyomozásról például Unger azt mondta, hogy az már jó és alapos munkát végző ügyészi és NAV-os kezekben van, ezért nem lenne értelme pusztán a közfigyelem miatt áthozni.

A magyar Redditen szeptember 28-án szokatlanul intenzív vita indult Seszták és Hankó Balázs ügyéről. A hozzászólások egy része már kész tényként kezelte a bűnösséget, mások éppen arra figyelmeztettek, hogy a gyanú és a jogerős ítélet nem ugyanaz. Ez utóbbi különösen fontos korrekció. A közösségi vita nem reprezentatív, de jól jelzi, milyen erős társadalmi igény találkozik most a büntetőeljárás lassabb logikájával.

Az őrizetbe vétel után könnyen kialakulhat az a várakozás, hogy néhány napon belül látványos ítéletek következnek. Erre nincs reális esély. A kényszerintézkedésről gyorsan kell dönteni, a nyomozás és a vádemelés azonban hónapokat, összetett pénzügyi ügyekben akár ennél jóval hosszabb időt is igénybe vehet. Ha nemzetközi pénzmozgások vagy külföldi vagyonelemek is előkerülnek, a jogsegély tovább lassíthatja az eljárást.

A politikai felelősség és a büntetőjogi felelősség ráadásul nem azonos. Egy közpénzügyi rendszer lehet pazarló vagy politikailag elfogadhatatlan anélkül, hogy minden döntéshozója bűncselekményt követett volna el. Az NVVH-nak éppen azt kell bizonyítania, hogy képes különbséget tenni rossz kormányzás, szabálytalanság és büntetőjogilag bizonyítható korrupció között.

Seszták Miklós őrizetbe vétele ezért csak a nyitókép. A következő 72 órában az derül ki, szükségesnek látja-e az ügyészség a letartóztatást, és elfogadja-e ezt a bíróság. A következő hónapokban pedig az, hogy a hivatal képes-e pénzügyi bizonyítékokat felépíteni, vagyont biztosítani és végül olyan vádat előkészíteni, amely a tárgyalóteremben is megáll. Az NVVH valódi sikere nem az lesz, hány volt minisztert visznek be kihallgatásra, hanem az, hogy mennyi elveszett közvagyont tud jogszerűen visszahozni.