Lemaradhat Szerbia: négy állam kaphat kiemelt ütemtervet

Az Európai Bizottság brüsszeli központjában az utóbbi hetekben olyan új bővítési stratégia körvonalazódik, amely éles cezúrát hozhat az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó tagjelöltek körében. A Politico értesülései szerint, amelyeket a belgrádi Danas napilap is részletesen ismertetett, az uniós döntéshozók konkrét, lépésről lépésre követhető csatlakozási útiterv kidolgozásán munkálkodnak. Ezt a testre szabott menetrendet Brüsszel négy kiemelt partnernek – Montenegrónak, Albániának, Ukrajnának és Moldovának – kínálja fel a közeljövőben. A brüsszeli tervezet világos prioritáslistát, szigorú határidőket és konkrét mérföldköveket határoz meg, hogy a leginkább elkötelezett tagjelöltek a következő években befejezhessék a csatlakozási tárgyalásokat. Az Európai Bizottság szóvivője megerősítette a különleges menetrendek előkészítését, miközben Marta Kos bővítési biztos arról beszélt, hogy az őszi hónapok az érdemeken alapuló bővítési folyamat felgyorsulását hozhatják el. A tagállamok vezetői elé október elején kerülő javaslatcsomag egyértelmű törésvonalat húz a jelöltek közé: a lendületesen reformáló országok gyorsítósávra kerülnek, miközben a lemaradók kénytelenek a partvonalról figyelni az eseményeket.

A formálódó menetrend leginkább szembetűnő következménye a nyugat-balkáni térség belső megosztottságának intézményesülése. A tervezetből ugyanis egyelőre kimarad Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Észak-Macedónia. A brüsszeli vezetés szándékait pontosan tükrözi Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök őszi látogatási programja is. A bizottsági elnök Podgoricába, Tiranába, Szkopjéba és Pristinába utazik, hogy a helyi vezetőkkel egyeztessen a reformok menetéről, ám a programból feltűnően kimaradt Belgrád és Szarajevó. Bár a hivatalos diplomáciai magyarázat a szerbiai választási időszakra és a technikai kormány működésére hivatkozik, a színfalak mögött mély politikai és értékrendbeli elhidegülés húzódik meg. Az Európai Unió tagállamai és intézményei megelégelték az évek óta tartó egy helyben toporgást, és világossá tették, hogy a csatlakozás nem jelenthet automatikus jogosultságot a reformkötelezettségek teljesítésének elhanyagolása mellett.

Szerbia esetében az európai döntéshozók legfőbb aggályait a demokratikus intézményrendszer folyamatos gyengülése és az igazságszolgáltatás függetlenségének hiánya táplálja. Az Európai Parlament plenáris ülése által hetvenszázalékos többséggel jóváhagyott országjelentés – amelyet Tonino Picula állandó szerbiai jelentéstevő mutatott be a nyilvánosságnak – lesújtó képet festett a déli szomszédság belső viszonyairól. A strasbourgi dokumentum rögzíti, hogy a politikai jogok és a polgári szabadságjogok terén tartós visszalépés tapasztalható, miközben az állami intézményeket a kormánypárt szisztematikus ellenőrzése alá vonta. A helyhatósági választások során tapasztalt erőszakos incidensek, a választók megfélemlítése és a dokumentált szabálytalanságok megerősítették a nyugati aggodalmakat. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet demokratikus intézményekkel foglalkozó irodájának huszonöt ajánlása szinte teljes egészében papíron maradt, a választási rendszer reformja elakadt, így a választási folyamatok tisztasága körüli viták tartós politikai feszültséget generálnak az országban.

A jogállamisági hiányosságok mellett a médiahelyzet súlyosbodása jelenti a másik központi bírálati pontot az európai partnerek részéről. A szerbiai Elektronikus Médiaszabályozó Hatóság, a REM működése gyakorlatilag megbénult. A testület új tagjainak megválasztása körüli viták miatt intézményi vákuum alakult ki, ami ellehetetleníti a kiegyensúlyozott tájékoztatás hatósági felügyeletét a közeledő parlamenti és elnökválasztás előtt. A független sajtó munkatársait folyamatos kormánypárti támadások és lejárató kampányok érik, miközben az országos frekvenciával rendelkező televíziós csatornák a hatalom üzeneteit közvetítik. Az Európai Parlament képviselői határozottan rámutattak arra, hogy valódi médiapluralizmus és a szabályozó testületek pártatlan működése nélkül elképzelhetetlen az uniós normák teljesítése. A tájékoztatás egyoldalúsága torzítja a politikai versenyt, megfosztva a választópolgárokat a valós alternatívák megismerésének lehetőségétől.

A brüsszeli elégedetlenséget alapvetően mélyíti Belgrád külpolitikai irányvonala, az úgynevezett többvektoros diplomácia fenntartása. Az ukrajnai orosz katonai invázió kezdete óta az Európai Unió elvárja valamennyi tagjelölt államtól a közös kül- és biztonságpolitikához való maradéktalan igazodást. Ezzel szemben a szerb vezetés következetesen elutasítja az Oroszországgal szembeni uniós gazdasági büntetőintézkedések bevezetését. Bár Belgrád a nemzetközi fórumokon formálisan kiállt Ukrajna területi integritása mellett, a gazdasági, energetikai és politikai kapcsolatok Moszkvával zavartalanul folytatódnak. Az orosz légitársaságok közvetlen járatokat üzemeltetnek a szerb fővárosba, az orosz állami médiaorgánumok regionális irodákat működtetnek a déli szomszédunknál, a kétoldalú találkozók pedig rendszeresek maradtak a magas rangú vezetők között. A nyugati partnerek szemében ez a kétkulacsos magatartás elfogadhatatlan kompromisszumnak tűnik egy olyan történelmi időszakban, amikor a kontinens biztonsági berendezkedése kollektív védelmet követel meg.

A keleti kapcsolatok ráadásul nem korlátozódnak Moszkvára: a szerb vezetés látványosan elmélyítette stratégiai partnerségét a Kínai Népköztársasággal is. A Szerb Haladó Párt és a Kínai Kommunista Párt közötti hivatalos együttműködési megállapodások, a kínai infrastrukturális beruházások növekedése és a kínai vállalatok kivételezett helyzete komoly geopolitikai feszültséget kelt az unióban. Különös nyugtalanságot váltott ki a nyugati katonai szövetségben, hogy Szerbia modern kínai támadó rakétarendszereket és korszerű légvédelmi eszközöket vásárolt, tovább növelve fegyverarzenálját a térségben. Az európai uniós diplomácia képviselői világossá tették: nem tekinthető hiteles európai integrációs törekvésnek egy olyan politika, amely a szövetségi normák elfogadása helyett Pekinggel és Moszkvával épít ki védelmi és politikai szövetséget. Tonino Picula hangsúlyozta, hogy a többvektoros külpolitika korszaka lezárult, a tagjelölteknek egyértelmű stratégiai döntést kell hozniuk a közös európai értékek mellett.

A csatlakozási folyamat elakadását a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd megfeneklése is tetézi. Az Európai Unió által közvetített kapcsolatrendezési folyamat évek óta nem hozott érdemi áttörést. A 2023-as brüsszeli keretmegállapodás és az ohridi végrehajtási melléklet pontjai nagyrészt papíron maradtak, a helyszínen ezzel szemben folyamatosak a feszültségek. Az észak-koszovói incidensek, a banjskai fegyveres rajtaütés utóhatásai, valamint a koszovói szerb kisebbség intézményi bojkottja állandó biztonsági kockázatot teremt a térségben. Mivel a csatlakozási tárgyalások 35. fejezete közvetlenül kötelezi Szerbiát a kapcsolatok átfogó rendezésére, a párbeszéd megbénulása automatikusan elzárja a tárgyalási folyamat előrehaladását. Az európai döntéshozók körében egyre határozottabb az a vélemény, hogy a belgrádi hatalom az érdemi békés rendezés helyett a feszültségek fenntartásában érdekelt saját belpolitikai céljai elérése érdekében.

A tárgyalások mérlege ennek megfelelően kifejezetten lesújtó képet mutat: a 35 fejezetből Szerbia huszonkettőt nyitott meg, ám a folyamat 2021 decembere óta gyakorlatilag befagyott. Az elmúlt négy esztendőben egyetlen új tárgyalási fejezetcsoportot sem sikerült megnyitni. Bár az Európai Bizottság korábban javasolta a versenyképességről és a gazdasági növekedésről szóló harmadik klaszter megnyitását, több uniós tagállam mereven blokkolja a döntést a jogállamisági aggályok és a szankciós politika hiánya miatt. Az Európai Parlament emellett határozottan szorgalmazza, hogy az unió fagyassza be a Nyugat-Balkáni Növekedési Terv keretében Szerbiának szánt pénzügyi forrásokat. A hatmilliárd eurós regionális alapból származó kifizetések felfüggesztése komoly gazdasági figyelmeztetést jelentene a belgrádi kabinet számára, amely eddig úgy kalkulált, hogy a brüsszeli források a politikai reformok nélkül is lehívhatók maradnak.

Belgrádban a kormányzati apparátus a kialakult diplomáciai feszültségek ellenére a technikai folyamatok fenntartását próbálja felmutatni. A szerb EU-csatlakozási operatív csoport vezetője nyilvános megszólalásában arról beszélt, hogy az országban zajló politikai változások és a választási kampány ellenére elengedhetetlen a szakmai reformok folytatása. A belgrádi vezetés azokra az intézkedésekre kíván összpontosítani, amelyeket egy ügyvivő vagy technikai kormány is képes végrehajtani a törvényhozás szünetelése idején. A szerb tisztviselők legfőbb célja a kármentés: igyekeznek felmutatható eredményeket felmutatni az Európai Bizottság október végén esedékes éves országjelentése előtt, megelőzve a még súlyosabb elmarasztalást. Ugyanakkor a helyi politikai realitások – Aleksandar Vučić elnök személyi hatalmának összpontosulása, az intézmények kiüresítése és a kormánypárti média nyers unióellenes hangvétele – csekély reményt adnak a valós tartalmi fordulatra.

A szerbiai megtorpanás éles ellentétben áll a csatlakozási éllovasok által felmutatott dinamikával. Montenegró, amely már valamennyi tárgyalási fejezetet megnyitotta, ambiciózus célként tűzte ki a tárgyalások lezárását a következő években, megerősítve elkötelezettségét a szövetségi normák mellett. Albánia stabil reformlépésekkel halad előre az igazságügyi átvilágítások terén, miközben a háborús pusztítással küzdő Ukrajna és a hibrid orosz nyomás alatt álló Moldova példátlan tempóban hajtja végre a jogharmonizációt. Ez a helyzet világossá tette a brüsszeli stratégiaváltást: a bővítés valóban érdemalapúvá válik. Azok a tagjelöltek, amelyek teljesítik a jogállamisági alapkövetelményeket és lojálisak a közösség biztonságpolitikai céljaihoz, megkapják a fokozatos integráció előnyeit, a belső piac nyújtotta gazdasági lehetőségeket és az intézményi felkészülés támogatását. Akik viszont a demokratikus alapelvek feladását választják és autoriter mintákat követnek, tartósan a váróteremben rekednek.