Dráma az újvidéki színházban: tíz balerina perli Aja Jungot

Az újvidéki kulturális élet legtekintélyesebb intézménye, az 1861-ben alapított Szerb Nemzeti Színház falai között példátlan méretű belső konfliktus robbant ki, amely a balett-társulat mindennapi működését veszélyezteti. Tíz balerina bírósági keresetet nyújtott be munkahelyi zaklatás, mobbing miatt Aja Jung balettigazgató ellen. A felperesek nem elégedtek meg a jogi eljárás elindításával: ezzel párhuzamosan hivatalos kezdeményezést terjesztettek a patinás színház felső vezetése elé, amelyben a balettkar élén álló vezető azonnali felmentését és munkaviszonyának megszüntetését követelik. A táncművészek képviseletét ellátó Srđan Kovačević újvidéki ügyvéd szerint a beadvány olyan súlyos, rendszerszintű visszaéléseket dokumentál, amelyek megkérdőjelezik a jelenlegi vezetési struktúrát. A balkáni térség egyik legfontosabb művészeti műhelyében kialakult feszültség a próbatermek zárt ajtajai mögül a nyilvánosság elé lépett, felszínre hozva az állami repertoárszínházak és a korszerűsítést hirdető menedzserszemlélet kíméletlen összeütközését.

A benyújtott keresetlevél egyik legfontosabb jogi eleme a balettigazgató kinevezésének jogszerűségét kérdőjelezi meg. Srđan Kovačević ügyvéd határozott álláspontja szerint Adriana Aja Jung nem felel meg az igazgatói tisztség betöltéséhez törvényben és a színház belső szabályzatában előírt szakmai követelményeknek. Az érvényes munkajogi rendelkezések ugyanis minimális feltételként rögzítik, hogy a balett-társulat vezetőjének rendelkeznie kell legalább öt esztendőnyi, hivatásos klasszikus balett-táncosként igazolt munkaviszonnyal. Az ügyvéd a bíróságnak benyújtott beadványában kifejtette: Aja Jung soha nem állt szerződésben professzionális társulatnál klasszikus balerinaként, így nem rendelkezik az előírt táncművészi státusszal. A felperesek beadványa közismert valótlanságnak bélyegzi azt az állítást, miszerint az igazgatónő az ország legjelentősebb balettművészei közé tartozna, rámutatva arra, hogy a kulturális menedzseri és fesztiválszervezői múlt nem pótolhatja a klasszikus színpadi gyakorlat hiányát.

A bírósághoz forduló művészek által feltárt problémakör messze túlterjed a kinevezés formai feltételein, és a társulat mindennapjait megnyomorító intézkedéseket sorol fel. Andreja Kulešević balerina, a színház elismert szólistája a nyilvánosság előtt elmondta, hogy a lelki terror és a szakmai ellehetetlenítés immár csaknem két esztendeje folyamatosan zajlik a társulatban. A táncosok azért vártak eddig a nyilvános fellépéssel, mert hosszú időn keresztül a színház belső fórumain, párbeszéd útján kísérelték meg rendezni a méltatlan helyzetet. A panaszosok állítása szerint a vezetőség szisztematikusan megvált a helyi balettiskolákból kikerülő, fiatal hazai tehetségektől, szerződéseiket felbontotta vagy nem újította meg, miközben helyükre nagy számban vett fel külföldi vendégtáncosokat, gyengítve a vajdasági művészképzés hátterét és a hazai szakmai utánpótlást.

A felperesek legsúlyosabb bírálatai az idősebb, negyven év feletti balettművészekkel szembeni bánásmódot érintik. A keresetlevél részletes kronológiában mutatja be, miként kísérelte meg az igazgatónő a több évtizedes szolgálati idővel rendelkező, tapasztalt szólisták kiszorítását a szakmai életből. Az érintett művészeket egyik napról a másikra levették a repertoáron lévő darabok szereposztásaiból, megfosztották őket a színpadi fellépés lehetőségétől, kötelező napi fitneszedzésekre rendelték be őket, s megalázónak tartott ellenőrző meghallgatásoknak vetették alá őket. A beadvány rögzíti, hogy a fitneszgyakorlatokhoz kijelölt helyiség semmiféle egészségügyi vagy szakmai minimumnak nem felelt meg, a foglalkozások szakképzett oktató és egészségügyi felügyelet nélkül zajlottak, ami közvetlen sérülésveszélynek tette ki a megterhelt izomzatú táncosokat. 12 munkatársat kényszernyugdíjaztak, közülük nyolcan munkaügyi bírósághoz fordultak, megnyerték a pert, a bírói ítéletek nyomán pedig a színház kénytelen volt visszahelyezni őket eredeti munkakörükbe.

A feszültségek hátterében meglévő művészeti koncepciót Aja Jung sajátos modernizációs törekvései magyarázzák. A 2024 októberében kinevezett igazgatónő nyilvános megszólalásaiban következetesen az európai versenyképesség és a nemzetközi nyitás fontosságát hangoztatja. Nyilatkozataiban kiemelte: a színház nem mond le a hagyományos klasszikus alkotásokról, amit a Hattyúk tava telt házas felújítása és olyan nemzetközi vendégsztárok fellépése bizonyít, mint Danyiil Szimkin vagy Jana Szalenko. Ugyanakkor határozott meggyőződése, hogy a társulat nemzetközi hírnevének megteremtéséhez elengedhetetlen a modern koreográfusi kézjegyek elsajátítása. Olyan neves alkotókat hívott meg Újvidékre, mint az olasz Enrico Morelli, az izraeli Itzik Galili, Maša Kolar, Jacopo Godani vagy Annabelle Lopez Ochoa. Jung büszkén beszélt arról, hogy a világ minden tájáról, szinte minden kontinensről érkeznek fiatal táncosok az újvidéki együttesbe, akiknek energiája és jelenléte lehetővé tette a rangos olaszországi és boszniai vendégjátékokat.

A művészeti modernizáció és a társulati tradíciók ütközése mély szervezeti törésvonalat hozott a felszínre. A Szerb Nemzeti Színház évtizedeken át a megszokott repertoárrendszer biztonságára, a közalkalmazotti státusz védelmére és a hagyományos orosz balettiskola technikai alapjaira támaszkodott. Ezzel szemben Aja Jung a magánszférából, a rendkívül sikeres Belgrádi Táncfesztivál éléről érkezett a színházba, magával hozva a versenyszféra tempóját és a nemzetközi kortárs táncélet könyörtelen elvárásait. Jung korábban úgy nyilatkozott: megérti azokat, akik nehezen tartják a lépést ezzel a felfokozott munkatempóval, ám a világ színpadain való helytállás megköveteli a kompromisszummentes minőséget. A hazai táncosok szemében viszont ez a hozzáállás érzéketlen, a kollektív jogokat sárba tipró önkényeskedésként jelent meg, amely a társulat szerves fejlődésének megőrzése helyett az idősebb generációk megalázó eltávolítását célozza.

A konfliktust a kezdetektől fogva politikai felhangok kísérték a tartományi székhelyen. Aja Jung 2024 őszi megbízatása egybeesett az ismert színész és rendező, Nikola Pejaković drámaigazgatói kinevezésével, ami heves vitákat gerjesztett a vajdasági művészvilágban. A kulturális élet független szereplői azzal vádolták meg a napokban lemondott elnök, Aleksandar Vucic által fémjelzett kormányzó Szerb Haladó Pártot (SNS), hogy politikai lojalitás alapján helyez megbízható kádereket a kulcsfontosságú kulturális pozíciókba. Jung határozottan visszautasította ezeket a feltételezéseket, kijelentve, hogy soha semmilyen politikai pártnak nem volt tagja, politikához egyáltalán nincs tehetsége, s kizárólag a táncművészet iránti elkötelezettsége vezérelte a feladat elvállalásakor. A színház főigazgatósága a korábbi tiltakozások idején védelmébe vette a balettigazgatót, azt hangoztatva, hogy az elégedetlenkedők véleménye nem tükrözi a társulati többség álláspontját. A tíz balerina által indított mostani bírósági per azonban egyértelművé tette, hogy a belső ellentétek elérték a kritikus pontot.

A jogi helyzet és a sajtóetikai szabályok szigorú mérlegelést követelnek a botrány bemutatásakor. Alapvető fontosságú rögzíteni, hogy a munkahelyi zaklatásról, az indokolatlan fitneszedzésekről, a szakmai ellehetetlenítésről és a képesítési hiányosságokról megfogalmazott állítások a felperes táncosnők és jogi képviselőjük érveit tükrözik. A mobbingperben a bíróság még nem hozott érdemi, jogerős ítéletet, így a felelősség kérdése jogilag lezáratlan. A Danas című független belgrádi napilap a vádak kapcsán hivatalos megkereséssel fordult Aja Junghoz, az igazgatónő azonban a lap megjelenéséig elérhetetlennek bizonyult, így közvetlen reakcióját nem sikerült rögzíteni. A vajdasági operaház balettkarának drámája mindenesetre rávilágít a közép-európai színházi világ egyik legégetőbb kérdésére: miként lehet a művészi megújulást és a nemzetközi színvonalat megteremteni anélkül, hogy az intézmények feláldoznák a színpadot évtizedeken át szolgáló művészek emberi és szakmai méltóságát.