Illúziók nélkül: álcázott munkahelyekkel küzd Kína

Minden hétköznap reggel nyolc órakor fiatalok tízezrei lépnek ki a családi otthonok ajtaján a metropoliszok lakótelepein, elegáns irodai öltözetben, aktatáskával vagy laptoppal felszerelkezve. A metrókocsikban zötykölődve pontosan úgy festenek, mint a reggeli csúcsforgalom dolgos irodai alkalmazottai, úti céljuk mégsem egy felhőkarcoló vállalati szintje, a helyi közkönyvtár vagy egy bérelt közösségi íróasztal. A kantoni Kuanccsou Könyvtár előtt reggelente kígyózó sorok állnak: a huszonévesek azért sietnek, hogy az ingyenes légkondicionált olvasótermekben időben lefoglalják az asztalokat és a konnektorokat. Ott töltik a teljes munkaidőt, délután ötig önéletrajzokat küldözgetnek, szakirodalmat bújnak, vagy a telefonjuk képernyőjét görgetve próbálják elütni a végeláthatatlan órákat. A cél világos: fenntartani a rendszeres napi rutint, és megóvni a szülőket a lesújtó hírtől, hogy a diplomaszerzés után hónapokkal sincs semmilyen állásuk.

A színlelt munkába járás mindennapi gyakorlatára már önálló üzleti ágazat épült a legfejlettebb part menti tartományokban. Sanghajban, Sencsenben és Csengtuban olyan speciális szolgáltató irodák nyílnak, amelyek kifejezetten az állástalan diplomásoknak kínálnak menedéket. Napi vagy havi bérleti díj fejében komplett irodai díszletet biztosítanak: forgószéket, megbízható internetet, tárgyalókat, nyomtatót és kávéfőzőt. A bérlők reggel bejelentkeznek, délben a többi asztalszomszéddal közösen fogyasztják el az ebédjüket, este pedig hazaindulnak, mintha egy sikeres technológiai vállalkozás alkalmazottaiként dolgozták volna végig a napot. A lélektani önvédelem eszköze ez egy olyan társadalmi közegben, ahol az egyén önbecsülése és megbecsültsége szorosan összefonódik a gazdasági hasznossággal és a hivatali karrierrel.

A jelenség hátterében a kínai gazdaság legnyugtalanítóbb strukturális válsága húzódik meg. A 16 és 24 év közötti városi fiatalok körében a munkanélküliségi ráta augusztusban 18,9 százalékra szökött fel, ami az idei év legmagasabb értéke. A statisztikai adatokat tovább súlyosbítja a nyári diplomaosztók időszaka: idén rekordszámú, 12,7 millió egyetemi végzős lépett ki a munkaerőpiacra, közel félmillióval több, mint az előző esztendőben. A gazdasági modernizáció és a jóléti felemelkedés évtizedei alatt a családok minden anyagi forrásukat a gyermekek iskoláztatására áldozták, bízva abban, hogy a felsőfokú végzettség garantálja a társadalmi mobilitást. A lassuló gazdasági növekedés, az ingatlanpiaci lejtmenet és a lakossági fogyasztás megtorpanása miatt a fehérgalléros munkahelyek száma drasztikusan szűkül, így a diplomák tömege elveszítette valamikori piaci értékét.

A pályakezdők kiszolgáltatottságát a gépjármű-világítási rendszereket gyártó csangcsoui Xingyu vállalatnál lezajlott botrány mutatta meg a legnyersebben. Csiangszu tartomány legnagyobb autóipari beszállítója a nyár folyamán 440 friss diplomást vett fel mérnöki, fejlesztői és menedzseri pozíciókba. A vállalat a rangos egyetemekről toborzott fiataloknak nemzetközi karriert ígért, ám alig néhány héttel a belépésük után a vezetés ultimátumot intézett hozzájuk. A munkatársak választhattak: vagy önként felmondanak személyes okokra hivatkozva, és kárpótlásul csupán félhavi fizetést kapnak, vagy átkerülnek az üzemcsarnokba, ahol a gyártósor mellett segédmunkásként kell csavarokat behajtaniuk minimális órabérért. A cégvezetés ezzel a húzással a törvényes végkielégítések kifizetése nélkül próbált megszabadulni a feleslegessé vált adminisztratív állománytól.

A megalázó ajánlatot 107 diplomás elfogadta és távozott, ám a többiek példátlan ellenállást szerveztek. A fiatal mérnökök hivatalos panaszt nyújtottak be a munkaügyi hatóságoknál, és a nyilvánossághoz fordultak a közösségi média felületein. A tiltakozók a helyi lépések mellett a hongkongi tőzsdét is értesítették, ahol a vállalat éppen nemzetközi részvénykibocsátásra készült, megkérdőjelezve a cég megbízhatóságát és vállalatirányítási gyakorlatát. Ezzel párhuzamosan tájékoztatták a konszern legfontosabb európai megrendelőit, köztük a Volkswagent, a BMW-t és a Mercedes-Benzt, felhívva a figyelmet arra, hogy a nyugati autógyártókat az európai ellátásilánc-törvények szigorú felelősségre vonással fenyegetik a partnereiknél tapasztalt munkajogi visszaélések miatt. A helyi kormányzat vizsgálatot indított, a nyilvános felháborodás nyomán a Xingyu kénytelen volt meghátrálni és visszavonni a kényszerítő intézkedéseket.

A csangcsoui eset sokatmondó képet fest az ázsiai ország ipari átalakulásának kíméletlen árnyoldalairól. Az elektromos járművek piacán dúló brutális árháború közvetlenül átterjed a beszállítói lánc minden tagjára. Az autógyártók folyamatosan szorítják le az alkatrészárakat, a nyereségtartalmuk védelmében küzdő beszállítók pedig a személyi kiadások drasztikus lefaragásával próbálnak talpon maradni. A termelési szektorban nincs szükség millió számra új irodai adminisztrátorokra és elméleti mérnökökre, miközben az összeszerelő üzemek folyamatosan küzdenek az olcsó kétkezi munkaerő hiányával. A vállalati menedzsment kísérlete a diplomások szalag mellé kényszerítésére pontosan megvilágítja azt a szakadékot, amely a fiatalok képzettsége és az ipari gazdaság valós igényei között tátong.

A pályakezdőkre nehezedő nyomást a mesterséges intelligencia robbanásszerű térnyerése még tovább fokozza. A sanghaji műszaki egyetem kutatócsoportja negyvenmillió internetes álláshirdetés elemzésével kimutatta, hogy az év első négy hónapjában közzétett pozíciók egyharmadánál a feladatok közvetlenül kitettek a mesterséges intelligencia automatizációs hatásainak. A legnagyobb veszély a három évnél kevesebb tapasztalattal rendelkező juniorszoftver-fejlesztőket, pénzügyi elemzőket, szövegírókat és ügyfélszolgálati dolgozókat fenyegeti. A nemzetközi technológiai óriások a járvány előtti időszakhoz képest felére csökkentették a friss diplomások felvételét, mivel az algoritmusok sokkal gyorsabban és jóval olcsóbban végzik el a belépő szintű feladatokat.

A munkaerőpiaci követelmények átalakulása komoly dilemmát okoz a szakmai pályafutásukat most kezdő fiataloknak. A nagy tanácsadó cégek elemzései rávilágítanak arra, hogy az automatizált pozíciókban a munkaadók ma már olyan komplex készségeket követelnek meg a belépőktől, amelyeket korábban kizárólag négy-öt év szakmai gyakorlat után vártak el. A feladatok leegyszerűsítése miatt az algoritmusok elvégzik az alapszintű kódolást és az adatelemzést, így a vállalatok nem tartanak igényt olyan kezdőkre, akiket a munkahelyen kellene betanítani. A ranglétra legalsó foka lényegében eltűnt a fiatalok lába alól, megfosztva őket attól a lehetőségtől, hogy tapasztalatot szerezzenek és feljebb léphessenek a vállalati hierarchiában.

A pekingi kormányzat különféle átképzési programokkal és támogatási csomagokkal igyekszik kezelni a helyzetet. Az állam kiemelten ösztönzi azokat az egyszemélyes mikrovállalkozásokat, amelyek az új technológiák segítségével próbálnak önálló jövedelmet termelni. A bíróságok szintén igyekeznek határt szabni a fejetlen leépítéseknek: az elmúlt időszakban legalább három olyan ítélet született, amely az algoritmusokkal helyettesített munkavállalók javára döntött a munkaügyi perekben, jogellenesnek minősítve a gépi kiváltást. Mindezzel párhuzamosan a pártvezetés hivatalos felhívásokban buzdítja az értelmiségi fiatalokat a nehézségek elviselésére és a vidéki vagy gyári kétkezi munka vállalására. A felsőoktatásban éveket eltöltő generáció tagjai azonban elutasítják a gyári munkát, és nem hajlandók feladni az irodai karrier iránti vágyaikat.

A kiúttalanság érzése a társadalmi viselkedésformákat is átalakította az országban. A túlhajszolt munkahelyi kultúrával szembeforduló fekve maradás mozgalma új szakaszba lépett, s megjelent a főállású gyermekek jelensége. Egyre több diplomás tér vissza a szülői fészekbe, ahol a család mindennapi ellátásáért, az idős hozzátartozók ápolásáért és a bevásárlásért cserébe szállást és szerény zsebpénzt kap. Az ingatlanpiaci árzuhanás miatt a családi vagyonok jelentős része elolvadt, ám a középosztálybeli szülők nyugdíja még mindig biztosabb menedéket nyújt a fiataloknak, mint a bizonytalan, megalázó béreket kínáló munkaerőpiac. Ez a stratégia elkerülhetővé teszi a nyilvános szégyent, miközben intézményesíti a fiatal munkaerő tömeges kivonulását a termelésből.

A diplomás munkanélküliség tartós fennmaradása mély nyomot hagy a jövő gazdasági és demográfiai kilátásain. A fiatal generációk a jövedelem és az egzisztenciális biztonság hiányában elhalasztják a házasságkötést és a gyermekvállalást, felgyorsítva a társadalom elöregedését. A fogyasztásvezérelt gazdasági modellre való átállás megbénul, ha a legképzettebb munkaerő könyvtárakban bujkál vagy álcázott irodákban tölti az idejét. A kínai vezetés előtt álló valódi gazdasági kihívás az, hogy képes-e olyan magas hozzáadott értékű, szolgáltatásalapú munkahelyeket létrehozni, amelyek valóban felszívják az egyetemekről kikerülő milliókat. Ha ez elmarad, a világ második legnagyobb gazdasága egy egész generáció képességeit pazarolja el a zárt ajtók mögött.