Burnham nagy balfordulatot hirdetett Nagy-Britanniában

Andy Burnham brit miniszterelnök első kormányfői Labour-kongresszusán olyan reformprogramot hirdetett meg, amely több ponton visszafordítaná az elmúlt évtizedek brit gazdaságpolitikáját. A liverpooli beszéd középpontjában a víz-, energia- és lakásszektor erősebb közösségi ellenőrzése, egy új országos gondozási rendszer, a választási szabályok átalakítása és az Európai Unióhoz fűződő kapcsolat újragondolása állt.

Burnham alig száz napja vezeti a kormányt, ezért a beszéd egyszerre volt programhirdetés és politikai önmeghatározás. A miniszterelnök azt állította, hogy Nagy-Britannia túl sokáig ragaszkodott olyan gazdasági megoldásokhoz, amelyek a közszolgáltatásokban gyenge teljesítményt, magas árakat és társadalmi elégedetlenséget eredményeztek. A Labour új irányát a közösségi tulajdon, a helyi hatalom erősítése és a hosszú távú állami beruházás köré építené.

A legnagyobb visszhangot a vízszolgáltatás átalakítása váltotta ki. Burnham bejelentette, hogy kormánya eltörölné a vízművek állami tulajdonba vételét kizáró jogi akadályt. A brit vízszektor privatizációja Margaret Thatcher kormányzása alatt, 1989-ben vált teljessé. Azóta a rendszer visszatérő viták tárgya: a szolgáltatók jelentős osztalékokat fizettek, miközben a hálózat állapota, az adósság és a folyókba, illetve a tengerbe kerülő szennyvíz miatt egyre nagyobb társadalmi felháborodás alakult ki.

Burnham szerint a kormány nem akar automatikusan minden vízcéget államosítani. A tervezett törvény viszont lehetővé tenné, hogy a tartósan rosszul teljesítő szolgáltatóknál a közösségi tulajdon is valós opció legyen. A polgármesterek és helyi vezetők nagyobb ellenőrzési jogokat kapnának, szigorítanák a vezetői bónuszok feltételeit, és erősebb következményekkel járna, ha egy vállalat sorozatosan megsérti a környezetvédelmi vagy szolgáltatási szabályokat.

A bejelentés különösen érzékenyen érinti a Thames Watert, Nagy-Britannia legnagyobb vízszolgáltatóját, amely hosszú ideje súlyos adósságproblémákkal küzd. A vállalat megmentéséről hitelezőkkel folynak tárgyalások, és a piac attól tart, hogy az új szabályok csökkentik a magánbefektetők mozgásterét. A nagy vízműcégek részvényei a beszéd után gyengültek.

Az energia területén Burnham létrehozná a Great British Grid nevű állami vállalatot, amely a már működő Great British Energy új ágaként versenyezne a magánszolgáltatókkal. A cél az elektromos hálózat fejlesztésének felgyorsítása, a csatlakozási várólisták csökkentése és az energiaárak mérséklése. A brit ipar évek óta arra panaszkodik, hogy az energia költsége jelentős versenyhátrányt okoz az európai és amerikai riválisokhoz képest.

A miniszterelnök tízéves távlatban a szomszédos országok árszintjéhez közelítené a brit energiaárakat. Rövid távú könnyítésként az áram áfájának eltörlését is hangsúlyozta. Burnham politikai érvelése szerint az alapvető infrastruktúra túl fontos ahhoz, hogy az állam kizárólag szabályozóként figyelje a piacot; bizonyos területeken közvetlen szereplőként is jelen kell lennie.

A lakáspolitikában a második világháború utáni korszakhoz mérhető önkormányzati építési programot ígért. A brit lakhatási válságot az emelkedő bérleti díjak, a fiatalok nehéz lakáshoz jutása és az önkormányzati bérlakásállomány hosszú távú csökkenése egyszerre táplálja. Burnham szigorítaná a Right to Buy rendszert is, amely lehetővé teszi az önkormányzati lakások kedvezményes megvásárlását.

A beszéd legszemélyesebb része a szociális gondozásról szólt. Burnham apja nemrég halt meg, korábban demenciával hosszú ideig gondozásra szorult. A miniszterelnök országos gondozási szolgálatot ígért, amely az egészségügyi rendszerhez hasonló elvre épülne: mindenki hozzájárulna, és szükség esetén mindenki hozzáférne a szolgáltatáshoz.

A finanszírozás azonban komoly politikai konfliktust ígér. Burnham 2030 után módosítaná a brit állami nyugdíjak úgynevezett triple lock rendszerét. Ez jelenleg garantálja, hogy a nyugdíj a béremelkedés, az infláció vagy 2,5 százalék közül a legmagasabb értékkel nőjön. A rendszer drága, de rendkívül népszerű az idősebb választók körében. A miniszterelnök azzal érvelt, hogy a társadalomnak választania kell a jelenlegi automatikus emelési formula és egy fenntartható gondozási rendszer között.

A választási rendszer átalakítása szintén bekerülhet a következő Labour-programba. Burnham arányosabb képviseletet szeretne, és bizottságot hozna létre a reform előkészítésére. Nagy-Britannia jelenleg egyéni választókerületekre épülő, relatív többségi rendszert használ, amely gyakran jelentős parlamenti többséget ad olyan pártnak is, amely országosan jóval ötven százalék alatti szavazatarányt ér el.

A miniszterelnök az Európai Unióval kapcsolatban is nyitottabb hangot ütött meg. Elismerte, hogy a Brexit több ígérete nem teljesült, és hosszú távú új kapcsolatot akar kialakítani Brüsszellel. Új népszavazást egyelőre nem ígért, és hangsúlyozta, hogy tiszteletben tartja a 2016-os döntést. A cél inkább a kereskedelmi, ipari és biztonsági együttműködés fokozatos mélyítése.

Ez magyar szempontból is fontos lehet. Nagy-Britannia az EU-ból való kilépés óta külön bevándorlási, kereskedelmi és munkavállalási szabályokat alkalmaz, miközben a kontinens biztonságpolitikájában továbbra is meghatározó szereplő. Egy szorosabb brit–uniós kapcsolat megkönnyítheti az ipari együttműködést, a kutatási programokat és bizonyos mobilitási megállapodásokat, bár a teljes visszatérés politikailag továbbra is távoli lehetőség.

Burnham programja komoly költségvetési akadályokba ütközik. A brit államháztartás mozgástere szűk, a gazdasági növekedés mérsékelt, az adóterhelés magas. A kormány első nagy költségvetési próbája október végén jön, amikor kiderül, mennyi pénzt tud ténylegesen rendelni a liverpooli ígéretekhez.

A Labour vezetése arra fogad, hogy a választók elfogadják az állam erősebb szerepét, ha az kézzelfogható javulást hoz a mindennapi szolgáltatásokban. A politikai kockázat ugyanilyen világos: a vízszektor átalakítása elriaszthat befektetőket, a nyugdíjszabályok módosítása idősebb szavazókat fordíthat a kormány ellen, a nagy állami beruházások pedig könnyen megterhelhetik a költségvetést.

Burnham első kongresszusi beszéde ezért irányváltásként értelmezhető. A brit miniszterelnök szakítani akar azzal a feltételezéssel, hogy az állam feladata elsősorban a piac szabályozása. Programjában az állam ismét tulajdonos, beruházó és szolgáltató lehet. A következő hónapok mutatják meg, hogy a látványos politikai fordulatból mennyit bír el a brit költségvetés és mennyit fogad el a választói közép.