Felszín alatti háború: a hormuzi kábeleket fenyegeti Irán
Amerikai katonai elemzők szerint a teheráni vezetés haditengerészeti szabotázsakciókkal és védelmi illetékek kivetésével venné célba a tenger alatti adatkábeleket. A globális felhőszolgáltatók szerverközpontjai közvetlen veszélybe kerültek az Öbölben.
A közel-keleti geopolitikai feszültségek új, láthatatlan hadszíntérre terjedtek át a Perzsa-öböl sekély vizeiben. Miközben a nemzetközi figyelem évtizedeken át az olajszállító tartályhajók szabad áthaladására és a hagyományos tengeri forgalom védelmére összpontosított, az iráni vezetés a nyomásgyakorlás modern formáit építi be katonai eszköztárába. Az amerikai Hadtudományi Intézet, az ISW, valamint a Critical Threats Project szakértői friss elemzésükben arra figyelmeztetnek: Teherán a Hormuzi-szoros tengerfenekén futó üvegszálas adatkábeleket vette célkeresztbe. A perzsa állam a szoros feletti közvetlen ellenőrzés gyengülését látva olyan stratégiai pontokat keres, amelyek megzavarásával közvetlen gazdasági és informatikai kárt okozhat a nyugati hatalmaknak és az öböl menti arab monarchiáknak.
A tengerszoros mélyén jelenleg hét nagy kapacitású tenger alatti adatvezeték húzódik meg, köztük a kontinenseket összekötő Falcon, a GBI és az AAE-1 rendszer. Ezek a vezetékek szerves részei annak a globális informatikai hálózatnak, amely a Földközi-tengertől a Szuezi-csatornán és a Vörös-tengeren keresztül az Arab-félsziget megkerülésével éri el az indiai szubkontinenst, Délkelet-Ázsiát, Malajziát és Hongkongot. Bár a világ összesített digitális adatforgalmának alig egyetlen százaléka halad át közvetlenül a Hormuzi-szoroson, a térség gazdasági működése teljes mértékben ettől a szűk összeköttetéstől függ. Az emirátusi, bahreini, katari és kuvaiti bankszektor, a tőzsdei kereskedés, valamint a légiközlekedés irányítása mind a helyi tenger alatti infrastruktúrára épül.
A veszélyt súlyosbítja a globális technológiai konszernek gigantikus jelenléte a térségben. Az amerikai multinacionális óriások, köztük a Microsoft és az Amazon Web Services az elmúlt években hatalmas felhőalapú adatközpontokat létesítettek az Egyesült Arab Emírségekben és Bahreinben. Az informatikai infrastruktúrák szakértője, a tenger alatti hálózatokról könyvet jegyző Samanth Subramanian szerint a Perzsa-öböl körüli szerverfarmok kritikus szűk keresztmetszetté, valódi digitális torlódási ponttá váltak a nemzetközi térben. Subramanian határozottan rámutat: a tenger alatti kábelek elleni mindennemű támadás közvetlen csapást mér a felhőalapú adatközpontokra is. Ezt igazolták azok az elmúlt időszakban rögzített kibertámadások és fizikai zavarok, amelyek az Amazon szervereit érték a térségben, mérhető adatvesztést és szolgáltatáskiesést okozva a vállalati felhasználóknak.
A teheráni vezetés keményvonalas képviselői már nyílt fenyegetésekkel készítik elő a terepet a nemzetközi színtéren. Az iráni Forradalmi Gárda stratégái a nyilvánosság előtt hangoztatják az üvegszálas kommunikációs vonalak rendkívüli sebezhetőségét, jelezve, hogy egy kiszélesedő konfliktus esetén a kábelek szándékos átvágásával fokoznák a nyomást Washingtonra. Az információs hadviselés keretében Teherán konkrét pénzügyi követelésekkel is előállt: az egyiptomi hatóságok szuezi gyakorlatát lemásolva külön tranzitdíjat követelnek a nemzetközi technológiai vállalatoktól a tenger alatti kábelek fenntartásáért, hasonlóan a kereskedelmi hajókra tervezett tengeri útdíjakhoz. Doug Madory elismert hálózati elemző szerint az iráni terv jogilag és technikailag nehezen kivitelezhető, hiszen a szorosban futó vezetékek Egyiptommal ellentétben nem érintik Irán szárazföldi felségterületét, ráadásul a globális techcégek az érvényben lévő nemzetközi szankciók miatt törvényesen nem is fizethetnének a perzsa államnak.
A fizikai szabotázs végrehajtásának lehetősége komoly aggodalommal tölti el a biztonsági szolgálatokat. A Hormuzi-szoros vize rendkívül sekély, átlagos mélysége alig ötven-száz méter, ami a több ezer méter mély óceáni árkokhoz képest könnyen hozzáférhetővé teszi az infrastruktúrát. Bár az optikai kábelek csupán kerti locsolócső vastagságúak, a part menti szakaszokon vastag acélpáncélozással védik és a tengerfenék talajába ássák őket a horgonyok okozta sérülések ellen. Subramanian megjegyzi: egy kisméretű tengeralattjáró vagy egy robbanószerrel felszerelt autonóm vízi drón képes célzottan kettévágni a vezetékeket. Ezenkívül léteznek olyan víz alatti elektromágneses zavaróberendezések, amelyek fizikai vágás nélkül képesek megbénítani az adattovábbítást, s a katonai hírszerzési információk szerint Oroszország már rendelkezik ilyen technológiával.
A nemzetközi tengeri útvonalakon évente mintegy száz-százötven olyan baleset történik, amikor a teherhajók leengedett horgonyai vagy a mélytengeri halászhálók elszakítanak egy-egy kábelt. A globális digitális rendszer azonban rendkívül ellenálló: egyetlen vonal kiesése esetén a forgalomirányító algoritmusok a másodperc törtrésze alatt átterelik az adatcsomagokat más, párhuzamos útvonalakra. A valódi katasztrófát az jelentené, ha egy összehangolt szabotázsakció során a szoros mind a hét vezetékét egyszerre pusztítanák el. Bár a szakértők szerint az iráni távvezérelt vízi eszközök megbízhatósága még nem éri el a csúcsszintet, és egy ilyen nyílt támadás közvetlen amerikai katonai válaszcsapást vonna maga után, a kockázatok növekedése állandó készültséget követel a hajózó flottáktól.
Az európai gazdaság és infrastruktúra szempontjából a perzsa-öbölbeli kábelek rongálása közvetetten érezteti hatását. Az európai kontinens adatforgalma nagyrészt a szárazföldi gerinchálózatokon és a szövetséges államok területein keresztül bonyolódik, így a közvetlen lakossági internetszolgáltatás nem omlana össze egy hormuzi incidens nyomán. A kockázat a globális felhőrendszerekben rejlik: a multinacionális bankok, logisztikai óriások és európai vállalatok óriási mennyiségű üzleti adatot tárolnak az öböl menti adatközpontokban, amelyek elvesztése vagy elérhetetlensége azonnali pénzügyi károkat okozna. Emiatt a nemzetközi távközlési konzorciumok alternatív nyomvonalakat keresnek, vizsgálva egy Irakon és Törökországon átvezető szárazföldi optikai folyosó kiépítésének lehetőségét.
A kontinens számára a közvetlen és pusztító fenyegetést a Vörös-tenger alatti kábelek elleni támadás jelentené. Madory hangsúlyozza: a vörös-tengeri és szuezi folyosókon a globális Európa–Ázsia adatforgalom jelentős hányada áramlik keresztül, nagyságrendekkel meghaladva a Perzsa-öböl volumenét. Amennyiben a Teherán által pénzelt jemeni húszi felkelők a tengeri kereskedelmi hajók lövetése mellett a víz alatti kábelek szisztematikus rongálásába fognak, az európai intézmények, pénzpiacok és távközlési hálózatok hetekre megbénulhatnak. A digitális világ biztonsága a láthatatlan tengerfenéken dől el, ahol az acélpáncélzatba zárt törékeny üvegszálak jelentik a huszonegyedik századi társadalom sérülékeny idegpályáit.