Az NZZ szerint reménykednek a magyar LMBTQ-közösségek

A magyarországi LMBTQ-közösségben a kormányváltás után ismét megjelent a remény, de a jogi fordulat jóval lassabban halad, mint a politikai hangnem változása – írja pécsi riportjában a Neue Zürcher Zeitung. A svájci lap munkatársa, Meret Baumann a Pécs Pride körüli rendezvényeken keresztül mutatja be, hogyan változott meg a légkör Orbán Viktor távozása után, és milyen várakozások élnek azokban, akik az előző másfél évtizedben egyre szűkebbnek érezték saját mozgásterüket. A riport egyik visszatérő állítása, hogy sok érintett ma szabadabban beszél és jelenik meg nyilvánosan, de közben azt is látja: a korábbi rendszer jogszabályainak jelentős része még mindig érvényben van.

A cikk a pécsi Reggeli nevű kávézóból indít, amelyet az NZZ a korábbi évek egyik alternatív közösségi terének és ellenzéki kulturális helyszínének ír le. A fesztiválhetet megelőző szivárványos délutánon fiatalok arról beszéltek, hogyan lehet kezelni az internetes gyűlöletbeszédet, fellépett a budapesti Pride-kórus, keresztény aktivisták pedig olyan kiadványokat tettek ki, amelyek a homoszexualitás és a keresztény hit összeegyeztethetőségéről szóltak. A lap számára Pécs különösen érdekes helyszín: egyetemi város, amelyet nyitottabbnak és toleránsabbnak tartanak az országos átlagnál, mégis jól érzékelhetők benne az elmúlt évek politikai kampányainak nyomai.

Az NZZ megszólaltat egy húszéves egyetemistát is, aki csak a keresztnevét, Mirát vállalta. Egy Budapest környéki faluból származik, egyházi iskolába járt, és csak Pécsre kerülve beszélt nyíltan biszexualitásáról és demiszexualitásáról. A fiatal nő szerint még a város viszonylag elfogadó közegében is sok múlik azon, ki milyen társaságba kerül. Úgy látja, Orbán Viktor éveken át folytatott kampányai az LMBTQ-közösség ellen sok ember gondolkodására hatottak. A lap felidézi, hogy a Fidesz-kormány 2010 után több lépcsőben szigorította a szabályokat: az alkotmány a házasságot férfi és nő szövetségeként határozta meg, megszűnt a születéskor bejegyzett nem megváltoztatásának lehetősége, az azonos nemű párokat kizárták az örökbefogadásból, az egyedülállók örökbefogadását pedig miniszteri engedélyhez kötötték.

A svájci lap külön kitér a 2021-es gyermekvédelmi törvényre is. A szabályozás korlátozta a homoszexualitást, illetve a nemváltást megjelenítő tartalmak hozzáférhetőségét a kiskorúak számára, és több területen összekapcsolta a gyermekvédelmi szabályozást az LMBTQ-témák korlátozásával. Az Európai Unió Bírósága 2026 áprilisában kimondta, hogy Magyarország ezzel több ponton megsértette az uniós jogot, köztük a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az uniós alapértékeket. Az NZZ ezt a döntést is annak bizonyítékaként említi, hogy a korábbi magyar szabályozás jogi fenntarthatósága már a kormányváltás idejére erősen megrendült.

A lap emlékeztet arra is, hogy Orbán Viktor 2025-ben olyan gyülekezési korlátozást vezetett be, amelynek célpontja a Budapest Pride volt. A rendőrség végül megtiltotta a rendezvényt, ám az NZZ értelmezése szerint a lépés politikailag visszaütött: a felvonulásból a rendszerváltás utáni időszak egyik legnagyobb kormányellenes demonstrációja lett. A svájci újság szerint ez már annak egyik jele volt, hogy a Fidesz társadalmi támogatottsága meggyengült. A riportban megszólaló Mira úgy fogalmaz: ő és környezete úgy érezte, hogy a szexuális kisebbségek ugyanabba a politikai bűnbakképző logikába kerültek, mint korábban a menekültek, Soros György vagy az ukránok.

A kormányváltás után a hangnem gyorsan megváltozott. Az NZZ felidézi, hogy Magyar Péter megválasztása után arról beszélt: a gyülekezési jog mindenkire vonatkozik, mindenki azt szerethet, akit akar, az államnak pedig nincs helye az emberek hálószobájában. A lap ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a miniszterelnök kampányában alig beszélt LMBTQ-jogokról, és politikailag továbbra is konzervatívként határozza meg magát. A Tisza azóta kezdeményezte a gyermekvédelmi törvény LMBTQ-ellenes rendelkezéseinek eltörlését, Magyar Péter pedig jelezte, hogy támogatná az azonos nemű párok örökbefogadásának engedélyezését. Érvelésének középpontjában a gyermek érdeke áll: álláspontja szerint egy szerető család jobb környezetet jelenthet, mint egy rosszul működő állami intézmény.

A pécsi Pride idei engedélyezését az NZZ a változás egyik leglátványosabb jelének tekinti. A rendezvényre ezúttal kevesebben mentek el, mint egy évvel korábban, amikor több mint ötezres részvételt jegyeztek fel. A szervezők ezt nem feltétlenül kudarcként értelmezik. Búzás-Hábel Géza, a felvonulás kezdeményezője és fő szervezője azt mondta a lapnak, hogy az idei esemény ismét elsősorban az LMBTQ-jogokról szólt, és már nem a kormány elleni tiltakozásról. Szerinte a hangulat szabadabb és vidámabb lett, bár sokan tévesen úgy érzik, hogy a küzdelem ezzel véget is ért.

Búzás-Hábel személyes története jól mutatja, milyen gyorsan változott meg a politikai környezet. A tavalyi betiltott Pride megszervezése miatt vádat emeltek ellene, akár egyéves szabadságvesztés is fenyegethette, elveszítette tanári állását, rendőrségi kihallgatáson vett részt, ujjlenyomatot és rabosítási fényképet készítettek róla. A kormányváltás után, júniusban az ügyészség ejtette a vádat. Az NZZ ennek ellenére hangsúlyozza: az ilyen ügyek lezárása még nem jelenti azt, hogy minden korábbi jogszabály eltűnt volna.

A riport másik megszólalója, Horváth Réka egy genderfluid gyermek édesanyja. A nő szerint az elmúlt évek politikai kampányai a hétköznapi életben is éreztették hatásukat: gyermekét sértegették, fizikailag bántalmazták, és a buszon le is köpték. Most gyors változásokat vár a kormánytól, köztük azt, hogy azonos nemű párok is házasodhassanak. Az NZZ azonban arra figyelmeztet, hogy ez rövid távon aligha tartozik a kabinet első lépései közé.

A lap értelmezése szerint Magyar Péternek nagyon különböző politikai hátterű választókat kell egyben tartania. Kormányának támogatói között baloldali, liberális és konzervatív szavazók egyaránt vannak, ezért a miniszterelnök inkább a jogállamiság és az alapvető szabadságjogok helyreállításaként beszél a korábbi korlátozások lebontásáról, és kerüli, hogy progresszív LMBTQ-politikusként jelenjen meg. Az NZZ ezt politikai óvatosságnak látja. A lap szerint a kormány sok más, az előző kabinet után örökölt problémával is egyszerre foglalkozik, ezért a szexuális kisebbségek jogi helyzete egyelőre nincs a prioritási lista tetején.

A változás ugyanakkor már szimbolikus szinten is érzékelhető. A pécsi Pride-hét megnyitóján Kőszegi Krisztián helyi tiszás képviselő, az Országgyűlés alelnöke is beszédet mondott. Búzás-Hábel ezt fontos jelzésnek nevezte, mert egy évvel korábban elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy az állam egyik magas rangú tisztségviselője ilyen rendezvényen jelenjen meg. A Neue Zürcher Zeitung riportjának végkövetkeztetése ezért óvatosan derűlátó: a politikai légkör már érezhetően megváltozott, a félelem csökkent, a jogi örökség felszámolása viszont még csak elkezdődött. A magyar LMBTQ-közösség számára az első nagy kérdés most az, hogy a hangnemváltást milyen gyorsan követik majd konkrét törvénymódosítások.