Tízmilliárd euró: most kezdődik a brüsszeli vizsga

Szeptember 30-án lezárult az Európai Unió helyreállítási alapjának utolsó kifizetési kérelmi határideje. Magyarország számára ezzel a több hónapos jogalkotási és beruházási hajrá után új szakasz kezdődik: már nem az a döntő, mit állít a kormány a vállalások teljesítéséről, hanem az, mit fogad el ebből az Európai Bizottság. A tét a módosított magyar helyreállítási terv mintegy tízmilliárd eurós kerete, amelyből 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, a többi kedvezményes hitel.

A magyar helyzet azért rendkívüli, mert az ország éveken át nem jutott hozzá a rendes RRF-kifizetésekhez. Az Orbán-kormány idején a jogállamisági és korrupcióellenes feltételek teljesítetlensége miatt a Bizottság blokkolta a hozzáférést. A tavaszi kormányváltás után Magyar Péter kabinetje és Ursula von der Leyen bizottsági elnök május végén politikai megállapodást jelentett be a befagyasztott források jelentős részének felszabadítási útjáról.

A helyreállítási terv módosított változatát júliusban az uniós pénzügyminiszterek tanácsa is jóváhagyta. Ezzel azonban még nem érkezett meg a pénz. A rendszer teljesítményalapú: előbb végre kell hajtani a vállalt reformokat és beruházásokat, utána lehet kifizetést kérni, végül a Bizottság ellenőrzi a bizonyítékokat. A magyar kormány augusztus végén azt közölte, hogy valamennyi mérföldkövet és szupermérföldkövet teljesítette.

A szeptember 30-i határidő ezért választóvonal. Eddig kellett benyújtani a kifizetési kérelmet és az ahhoz tartozó dokumentációt. A Bizottság korábban egyértelművé tette: csak a kérelem alapján tudja hivatalosan megállapítani, hogy a magyar vállalások ténylegesen teljesültek-e. Vagyis a kormány politikai állítása és az uniós jogi értékelés két különböző dolog.

A tízmilliárd euró ráadásul nem egyetlen csekken érkezik egyetlen feltétel teljesítéséért. A magyar terv reformok és beruházások sokaságából áll. Az uniós értékelés azt vizsgálja, hogy az egyes célokhoz rendelt eredmények megvalósultak-e, a jogszabályokat megfelelően fogadták-e el és alkalmazzák-e, a beruházások pedig megfelelnek-e a vállalt műszaki és pénzügyi feltételeknek.

Az elmúlt hónapok egyik legnagyobb kihívása az idő volt. Az RRF szabályai szerint a reformokat és beruházásokat augusztus 31-ig kellett teljesíteni, miközben a magyar program lényegi átalakítása csak nyáron kapta meg a végleges uniós jóváhagyást. Más tagállamok éveken keresztül több részletben hajtották végre programjukat; Magyarországnak a politikai fordulat után néhány hónap alatt kellett bepótolnia a lemaradás jelentős részét.

A kormány ezért több projektet már az uniós jóváhagyás előtt előkészített. Az energetikai programokban például több százmilliárd forintos hálózatfejlesztési és okosmérő-telepítési pályázatok indultak. Szeptember végén az MVM bejelentette, hogy 184,8 milliárd forintos fejlesztést hajt végre, amelyhez 138,6 milliárd forint vissza nem térítendő uniós támogatást nyert. A projekt több mint 230 ezer okosmérőt és új hálózati kapacitásokat ígér.

Ez jól mutatja a helyreállítási alap sajátos pénzügyi logikáját. A magyar állam és az állami vállalatok több beruházást megelőlegeztek vagy elindítottak úgy, hogy az uniós visszatérítés még nem érkezett meg. Ha a Bizottság valamelyik tételt nem fogadja el, annak költsége részben a magyar költségvetésen maradhat. A kifizetési kérelem értékelése ezért nemcsak uniós pénzügyi ügy, hanem közvetlen költségvetési kockázat.

A legérzékenyebb részek közé a korrupcióellenes és jogállamisági reformok tartoznak. Az új kormány létrehozta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, megindította az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, változtatott több közbeszerzési és átláthatósági szabályon, valamint rendezni kezdte a modellváltó egyetemek ügyét. Ezek egy része egyszerre feltétele az RRF-pénzeknek és más, korábban befagyasztott uniós források felszabadításának.

Éppen ezért a tízmilliárd eurós vizsgálat eredménye tovagyűrűzhet. A jogállamisági feltételességi eljárásban további 4,2 milliárd euró, az akadémiai szabadság problémái miatt pedig mintegy 2,2 milliárd euró sorsa kapcsolódik részben ugyanazokhoz a reformokhoz. A különböző uniós pénzügyi csatornák jogilag nem azonosak, de a Bizottság több helyen ugyanazokat az intézményi garanciákat vizsgálja.

A modellváltó egyetemek ügye jól mutatja, hogy a folyamat még nem zárult le. Az Európai Unió Törvényszéke szeptember 30-án elutasította hat magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványi egyetem keresetét az Erasmus- és Horizont-korlátozások ügyében. Közben a Bizottság szeptember 23-án már azt javasolta a tagállamoknak, hogy a magyar jogszabályváltozások alapján zárják le a feltételességi eljárást. A Tanácsnak erről a következő hetekben kell döntenie.

A kormány számára ezért kommunikációs kockázat is van. Az elmúlt hetekben több miniszter úgy beszélt a pénzekről, mint amelyeket Magyarország már „hazahozott”. Az Európai Bizottság ezzel szemben következetesen jelezte: a tényleges kifizetés csak a hivatalos értékelés után történhet meg. A különbség nem puszta szóhasználat. A feltételek politikai teljesítése, a kérelem benyújtása, a bizottsági jóváhagyás és az átutalás négy külön szakasz.

A magyar közösségi oldalakon szeptemberben szintén vita alakult ki arról, valóban megérkezett-e már az uniós pénz. A hozzászólások nem reprezentatívak, de jól érzékeltetik a kommunikációs zavart: sokan összekeverik a politikai megállapodást a tényleges kifizetéssel. A tény az, hogy a Bizottság szeptember elején még egyértelműen azt közölte, a befagyasztott RRF-forrásokból nem történt rendes kifizetés; a kérelem értékelése csak a szeptember végi benyújtás után indulhat.

A következő hónapok menetrendje szoros. Az RRF jogi kerete szerint az elfogadott kifizetéseket legkésőbb december 31-ig teljesíteni kell. Ha a Bizottság hiányosságot talál, további bizonyítékokat kérhet, vagy egyes tételeket részben visszatarthat. Az idő azonban nem nyújtható át korlátlanul 2027-re. Ez teszi különösen nagy tétté az elsőre benyújtott dokumentáció minőségét.

A magyar költségvetés számára az összeg nagyságrendje meghatározó. Tízmilliárd euró több ezer milliárd forintnak felel meg, és az állam számos fejlesztést már ennek reményében tervezett. A pénz beérkezése javíthatja a finanszírozási helyzetet, csökkentheti a hazai előfinanszírozás terhét és beruházási forrást biztosíthat. Egy jelentős levonás ezzel szemben új költségvetési korrekciót kényszeríthet ki.

A szeptember 30-i határidő lejártával tehát nem ért véget az uniós pénzekért folyó verseny. Éppen most kezdődik a döntő ellenőrzési szakasz. A következő hetekben az derül ki, hogy a néhány hónap alatt elfogadott magyar reformok és felgyorsított beruházások nemcsak politikailag, hanem az uniós jog és pénzügyi ellenőrzés szempontjából is teljes értékűnek bizonyulnak-e. A tízmilliárd euró útja most már nem Budapesten, hanem a beadott bizonyítékok brüsszeli értékelésén múlik.