London iráni szálat lát a Fairfordot érintő ügyben
Andy Burnham brit kormányfő szerint erős jelek utalnak Teherán szerepére a brit–amerikai légibázis közelében történt incidensben. Öt fiatal brit férfit őrizetbe vettek, majd óvadékkal elengedtek; robbanóanyagot nem találtak, benzint viszont igen.
A brit kormány szerint erős jelek utalnak arra, hogy Iránnak szerepe lehetett a RAF Fairford katonai támaszpont közelében történt hétvégi incidensben. Andy Burnham miniszterelnök szerda este beszélt először ilyen egyértelműen az iráni szálról. A kijelentés azért különösen súlyos, mert Fairford brit légibázis ugyan, de az amerikai légierő is rendszeresen használja, és az iráni háborúban bevetett amerikai bombázók számára is fontos európai állomás.
A brit terrorelhárító rendőrség öt, 23 és 25 év közötti brit állampolgárt vett őrizetbe a hétvégén. Mindannyian Londonban élnek. A rendőröket három fehér furgonhoz riasztották a támaszpont közelében. A férfiakat terrorcselekmény előkészítésének és robbanóanyaggal kapcsolatos bűncselekmények gyanújával hallgatták ki. Hétfőn feltételekkel szabadlábra helyezték őket, miközben a nyomozás folytatódik.
Az ügy részletei továbbra is szokatlanul homályosak. A járművekben nem találtak robbanóanyagot, benzint viszont igen. Brit sajtóértesülések szerint az egyik gyanúsított maga hívta a segélyhívót. A nyomozók azt vizsgálják, hogy a férfi az utolsó pillanatban visszalépett-e egy tervezett akciótól, vagy a telefonhívás eleve a terv része volt. A rendőrség azt sem közölte, milyen konkrét célpontot vagy módszert feltételez.
Burnham a BBC-nek adott interjúban úgy fogalmazott, „erős jelek” mutatnak Irán felé, de hangsúlyozta, hogy a vizsgálat még tart. A brit hatóságok az amerikaiakkal közösen dolgoznak, és külön elemzik annak lehetőségét, hogy külföldi állam vagy annak megbízottjai állhattak a háttérben. Marco Rubio amerikai külügyminiszter korábban már „külföldi szereplő” esetleges közreműködéséről beszélt.
Donald Trump ennél tovább ment. Az amerikai elnök azt állította, hogy az elfogott férfiak „nagy kárt” akartak okozni, és nyilvánosan bírálta a brit hatóságokat, amiért a gyanúsítottakat óvadékkal elengedték. Londonban erre azt hangsúlyozták, hogy a brit büntetőeljárás szabályai szerint a rendőrségnek bizonyítékok alapján kell döntenie, és a nyomozás folytatása önmagában nem indokolhat korlátlan fogva tartást.

Teherán kategorikusan tagadja, hogy köze lenne az ügyhöz. Az iráni londoni nagykövetség már a korábbi találgatásokat is alaptalan és rosszindulatú vádaskodásnak nevezte, és azt állította, hogy Nagy-Britanniában tudatosan keltenek Irán-ellenes hangulatot. Az iráni álláspont szerint semmilyen bizonyíték nem támasztja alá az állami részvételt.
Fairford jelentősége magyarázza, miért kezelik az ügyet kiemelt biztonsági kérdésként. A Gloucestershire-ben fekvő bázis hosszú futópályája stratégiai bombázók fogadására is alkalmas. Az amerikai légierő B–1-es, B–2-es és B–52-es gépei az elmúlt években többször települtek ide. A támaszpont az iráni háború óta még fontosabb lett az Egyesült Államok európai logisztikai rendszerében.
A brit biztonsági szolgálatok számára az iráni állami vagy megbízotti műveletek veszélye nem új probléma. London az elmúlt években több olyan ügyben indított eljárást, amelyben iráni ellenzékiek, újságírók vagy zsidó célpontok elleni fenyegetést vizsgáltak. A hatóságok többször figyelmeztettek arra, hogy Teherán külföldön közvetítőkön, bűnözői hálózatokon vagy ideológiailag motivált személyeken keresztül is felléphet.
A mostani helyzetet az iráni háború tovább élezi. A brit kormány Washington egyik legfontosabb katonai szövetségese, miközben igyekszik elkerülni, hogy a konfliktus közvetlenül brit területre terjedjen át. Ha bizonyíthatóvá válna, hogy Teherán brit földön, egy amerikai erők által használt bázis ellen szervezett műveletet, az súlyos diplomáciai és biztonságpolitikai következményekkel járna.

Az ügy ugyanakkor jól mutatja a modern hibrid műveletek egyik alapvető nehézségét. Egy állam úgy is nyomást gyakorolhat ellenfelére, hogy a közvetlen kapcsolatot nehéz bizonyítani. A megbízottak, közvetítők és laza hálózatok használata lehetőséget ad a tagadásra, miközben a célpont országának jelentős erőforrásokat kell fordítania a védelemre.
A brit rendőrség ezért egyelőre óvatosabban fogalmaz, mint a politikai vezetés. A nyomozók nem jelentették ki, hogy iráni irányítású összeesküvést tártak volna fel, és a gyanúsítottak ellen sem emeltek vádat. Ez fontos különbség Burnham politikai kijelentése és a büntetőeljárás jelenlegi állása között.
A következő napokban kulcsfontosságú lehet a lefoglalt telefonok, számítógépek és járművek vizsgálata. A hatóságok minden bizonnyal azt keresik, volt-e kapcsolat a férfiak és külföldi személyek között, történt-e pénzmozgás, helyszíni felderítés vagy titkosított kommunikáció. A benzineskannák önmagukban kevés bizonyítékot jelentenek, a digitális nyomok viszont tisztázhatják a szándékot.
A Fairford-ügy így egyelőre két, egymással párhuzamos történet. Az egyik egy brit terrorelhárítási nyomozás, amelyben sok alapvető részlet még tisztázatlan. A másik egy gyorsan növekvő államközi feszültség, amelyben London már nyilvánosan Irán felé mutat. Ha a nyomozás igazolja a kormány gyanúját, az iráni háború európai biztonsági dimenziója jóval közvetlenebbé válhat.