Kiszáradó acélművek: történelmi mélyponton az ukrán ipar
Szeptemberben egyetlen tonna fémet sem állítottak elő a szomszédos országban a célzott energetikai csapások miatt. Olekszandr Vodoviz bejelentése szerint a gyártelepek megbénulása az éves gazdasági növekedési kilátásokat is lefelezte.
Az ukrajnai bányászati és kohászati ágazat, amely évszázados hagyományaival a nemzetgazdaság legfontosabb támaszának, a központi költségvetés elsődleges devizaforrásának számított, elérte a működésképtelenség állapotát. A háborús pusztítás olyan mértékű csapást mért a termelőkapacitásokra, amelyre kereken száz esztendeje nem volt példa a térség ipartörténetében. Szeptember egyik teljes hetében egyetlen metrikus tonna nyersacélt sem sikerült előállítani az országban. A nehézipari monstrumok munkája maradéktalanul megbénult, miután az összehangolt orosz rakéta- és dróntámadások megsemmisítették a gyártócsarnokokat, valamint az azokat kiszolgáló energetikai hálózatot.
A drámai leállás részleteit Olekszandr Vodoviz, a Metinvest vállalatcsoport vezérigazgatói hivatalának vezetője hozta nyilvánosságra a Forbes magazin által szervezett Gazdasági Ellenállóképességi Fórum pódiumán. A szakember rámutatott, hogy a legjelentősebb üzemek, köztük az ArcelorMittal Krivij Rih, a Metinvest fennhatósága alá tartozó telephelyek, a dnyiprói Petrovszkij művek, valamint a csöveket és vasúti kerekeket gyártó Interpipe létesítményei súlyos károkat szenvedtek. A kohászati komplexumok áramellátása megbénult, a transzformátorállomásokat és az erőművi blokkokat közvetlen találatok érték, miközben a munkások közül többen életüket vesztették a műszakok idején. A termelési lánc megszakadása miatt az üzemek teljes műszaki leállásra kényszerültek.
A kohászat kiesése végzetes makrogazdasági megrázkódtatást okoz a kijevi vezetésnek, amely egyébként is hatalmas költségvetési hiánnyal küzd. Az ágazat stratégiai fontosságát a háború előtti, 2021-es hivatalos statisztikák mutatják a legplasztikusabban. Abban az évben a nehézipari kivitel 15,98 milliárd dolláros bevételt termelt a gazdaságnak, megelőzve a mezőgazdasági gabonaexport 15,55 milliárd dolláros forgalmát. A vasérckitermeléssel kiegészülve ez a szektor adta a teljes nemzeti áruexport harmadát és a bruttó hazai termék mintegy nyolc százalékát, miközben az éves acéltermelés meghaladta a 21,4 millió tonnát.
A fegyveres konfliktus lépésről lépésre morzsolta fel ezt a gazdasági bázist. Az első anyagi és lélektani törést Mariupol ostroma hozta el 2022 tavaszán, amikor az Azovsztal és az Iljics kombinátok romba dőltek. Ezzel az ukrán kohászati kapacitások a korábbi volumen tizenöt-húsz százalékára zsugorodtak. A fémpoliitika kiviteli értéke 2025-re 4,7 milliárd dollárra esett vissza, az idei év első öt hónapjában pedig már alig érte el az 1,7 milliárd dollárt. Miután a késő nyári támadások a megmaradt üzemek kilencven százalékát használhatatlanná tették, a nehézipar hozzáadott értéke a statisztikai nullához közelít. A kormányzat emiatt kénytelen volt felére, mindössze 0,5 százalékra visszavágni az idei gazdasági növekedési várakozásait. Ezzel éles ellentétben az orosz acélgyárak 3,3 százalékos termelésbővülést értek el a hadigépezet kiterjedt megrendeléseinek köszönhetően.
Az iparági elemzők szerint az ukrán acélgyártás végzetes összeomlása három meghatározott szakaszban ment végbe. Az első akadályt a Pokrovszk környéki szénbányák elvesztése jelentette, amely megfosztotta a kohókat a helyi kokszolható alapanyagtól, drága külföldi importra kényszerítve a gyárakat. A második csapást a fekete-tengeri tengeri hadviselés kiterjedése és az odesszai kikötők körüli szállítási bizonytalanság mérte a szektorra, lehetetlenné téve a nyersvas és acéltermékek zavartalan tengeri exportját. A végső felvonás az augusztusi és szeptemberi célzott légitámadássorozat volt. A becsapódó rakéták sorra kiütötték a Zaporizssztál, az ArcelorMittal Krivij Rih és a Kamet Sztil nagyolvasztóit.
A létesítmények helyreállításának költségei tízmilliárdos nagyságrendet tesznek ki, ám a tényleges újjáépítés kizárólag a harci cselekmények lezárása után veheti kezdetét. A vállalatok a mindennapokban is tapasztalják a fizikai újjáélesztés kockázatait: a Metinvest nemrégiben megkísérelte újraindítani a Zaporizssztál egyik nagyolvasztóját, a berendezés azonban alig tíz órán át üzemelt, mielőtt egy újabb orosz rakétatalálat megsemmisítette a milliós befektetéssel elvégzett javításokat. A rombolás üteme és az energetikai bázis sérülékenysége elzárja a magáncégeket a termelés fenntartásától.
A hagyományos ukrán ipar agóniájával párhuzamosan a keleti szomszéd rekordbevételeket könyvel el az energiahordozók nemzetközi piacán. Oroszország a tengeri kőolajexport terén a fegyveres konfliktus kezdete óta a legmagasabb becsült heti árbevételt érte el. A nemzetközi pénzügyi hírügynökségek adatai szerint a globális olajárak emelkedése és az orosz nyersolajfajták drágulása hajtotta fel a bevételeket, miközben bizonyos hordónkénti eladási árak elérték a száztíz-százhúsz dolláros sávot. A finomítókat ért korábbi ukrán dróncsapások és a belföldi üzemanyag-kiviteli tilalom arra kényszerítette a moszkvai döntéshozókat, hogy a feldolgozatlan nyersolaj kivitelére helyezzék a hangsúlyt.
A szeptember végén zárult kereskedési héten Oroszország megközelítőleg napi négymillió hordó nyersolajat juttatott el a tengeri piacokra. Az orosz kikötőkből útnak indított szállítmányok összértéke egyetlen hét leforgása alatt elérte a 2,75 milliárd dollárt, ami mintegy 180 millió dolláros többletet jelent az előző időszakhoz képest. Ez a pénzügyi volumen a legmagasabb heti adat a katonai invázió megindítása óta. A drágulás mögött a közel-keleti geopolitikai feszültségek állnak, amelyek elbizonytalanították az alternatív forrásokat kereső vásárlókat. Különösen a kínai magánfinomítók növelték meg vásárlásaikat a téli szezonra készülve. Amíg a globális irányadó jegyzések a százdolláros szint felett maradnak, Moszkva a nyugati korlátozások ellenére bőséges forrásokhoz jut költségvetési hiányának és katonai kiadásainak fedezésére.
A kijevi kormányzat a súlyosbodó gazdasági és infrastrukturális veszteségek láttán nemzetközi szövetségeseitől sürget azonnali segítséget. A mindennapos légiriadók a gazdasági minisztérium számításai szerint óránként 45 millió dolláros közvetlen kárt okoznak az országnak a munkaidő-kiesések és a termelésmegtorpanások révén. A polgári infrastruktúra szisztematikus rombolása, az iskolák, kórházak, transzformátorállomások és hidak elleni csapások a téli hónapok közeledtével a lakosság fizikai és gazdasági ellehetetlenülésével fenyegetnek. Kijev újabb szankciós csomagokat sürget Washingtonnál az orosz technológiai alternatívák fejlesztői ellen, miközben 300 további Patriot légvédelmi rakéta átadását kéri a légtér lezárásához.
Az európai segítségnyújtás keretében az Európai Unió kilencvenmilliárd eurós támogatási keretet irányzott elő Ukrajna számára, ám Brüsszel a pénzügyi folyósításokat szigorú reformkötelezettségekhez köti. A háborús hátország fenntartása, a hadfelszerelés biztosítása és a gazdasági túlélés mára egyetlen összefüggő küzdelemmé vált. A diplomáciai fronton a feszültséget növeli, hogy Moszkva katonai célpontnak minősítette az ukrán hadseregnek termelő európai hadiüzemeket. Andrius Kubilius uniós védelmi biztos figyelmeztetése szerint egy európai területet érő orosz támadás a NATO kollektív védelmi záradékának életbe lépését vonná maga után. Bár a szövetséges katonai vezetők szerint egy hagyományos orosz invázió kockázata alacsony a NATO-tagállamok ellen, a hibrid műveletek terjedése és az ukrán nehézipar szétzúzása világossá teszi, hogy a keleti hatalom a gazdasági ellehetetlenítés eszközével kívánja megtörni ellenfelei ellenállását.