Gyerekszobában rekedt generációk szorítása

Európa több régiójában a fiatal felnőttek az életük több mint egyharmadát a szülői házban töltik, ami jól mutatja a kontinenst átható társadalmi és gazdasági feszültségeket. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai világosan kirajzolják a földrajzi és strukturális törésvonalakat. A déli és keleti tagállamokban, így Horvátországban, Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Szlovákiában a fiatalok átlagosan csak a harmincadik születésnapjuk betöltése után költöznek el otthonról. Ezzel szemben Ausztriában már 25 éves koruk körül elhagyják a családi fészket, míg a rangsor élén álló Finnországban további négy évvel korábban, 21 évesen függetlenednek a fiatalok. A tagállamok közötti óriási eltérések mögött mélyreható gazdasági okok, a munkaerőpiac szerkezete és az ingatlanirodák által tapasztalt vásárlási szokások állnak.

A statisztikai adatok visszatekintése azt mutatja, hogy az elköltözési életkor mutatói az elmúlt két évtizedben alig változtak. Ebből kifolyólag a lakhatási költségek robbanásszerű emelkedése, amely különösen a nagyvárosokban ölt drámai méreteket, várhatóan az elkövetkező időszakban nyomja rásütött bélyegét a mutatókra. A szülői házban való tartós maradás egyértelmű összefüggést mutat a fiatalok munkanélküliségével. Dél-Európában lényegesen alacsonyabb a 20 és 29 év közötti korosztály foglalkoztatottsági aránya. Olaszországban ez az érték a legkedvezőtlenebb, ahol az érintett fiatalok kevesebb mint fele, mindössze 47,6 százaléka áll alkalmazásban vagy vesz részt oktatásban. Mindazokban az országokban, ahol a harmincéves kor feletti elköltözés a jellemző, a fiatalok foglalkoztatási rátája elmarad az uniós átlagtól. Ezzel szemben a magasabb foglalkoztatottsággal rendelkező államok, mint Hollandia, Málta, Németország, Írország és Dánia sokkal gyorsabb önállósodást tesznek lehetővé a felnövekvő nemzedékek számára.

A függetlenedés időpontját alapvetően meghatározza az a stratégiai döntés, hogy a fiatalok saját tulajdonú ingatlan megszerzésére törekednek, vagy az albérleti piacot részesítik előnyben. Az ingatlanpiaci elemzések rávilágítanak arra, hogy a déli és keleti tagállamokban élők gyakran azért válnak megkésett elköltözővé, mert éveken át gyűjtenek saját lakásra. Inkább vállalják a szülőkkel való huzamosabb együttélést, mintsem hogy ideiglenes megoldásként bérleménybe költözzenek, ami véleményük szerint tovább nehezítené a vagyongyarapodásukat. Horvátországban és Olaszországban, ahol a lakosság nyolcvan százaléka saját tulajdonú ingatlanban él, ez a megközelítés mély hagyományokkal rendelkezik. Teljesen más képet mutatnak a közép-európai államok, például Ausztria vagy Németország, ahol a lakosság lényegesen alacsonyabb hányada birtokol saját otthont, és a bérleti szektor elfogadott életformának számít.

Az elhúzódó otthon tartózkodás közvetlen következménye a háztartások túlzsúfoltságának növekedése. Az uniós mércével mérve akkor beszélünk zsúfoltságról, ha a szobák száma nem éri el a háztartás mérete és összetétele által indokolt szintet, figyelembe véve a párok, a különálló felnőttek és a gyermekek szobaszükségletét. A legfrissebb felmérések szerint a 15 és 29 év közötti európai fiatalok több mint egynegyede, pontosan 26,9 százaléka él túlzsúfolt lakhatási körülmények között. A helyzet különösen feszült Romániában, Lettországban és Bulgáriában, de Görögország, Horvátország és Olaszország mutatói is aggodalomra adnak okot.

A lakhatási válság elmélyülése a döntéshozókat is lépéskényszerbe hozta, így az Európai Bizottság bemutatta a megfizethető lakhatásra vonatkozó első európai tervét. A brüsszeli testület kiemelte, hogy az elmúlt évtizedben a lakóingatlanok árai átlagosan több mint 60 százalékkal, míg a bérleti díjak több mint 20 százalékkal emelkedtek az Európai Unióban. A szűkös kínálat és a magas árak már a középosztályt, a fiatal szakembereket és a kulcsfontosságú ágazatokban dolgozókat is sújtják. Az intézkedéscsomag célja az építkezések felgyorsítása, a szociális beruházások állami támogatásának megkönnyítése, valamint a rövid távú lakáskiadások szabályozása azokon a településeken, ahol a helyi lakosok kiszorulnak az ingatlanpiacról.