Újra 3,8 százalékra ugrott az euróövezeti infláció

Szeptemberben 3,8 százalékra gyorsult az euróövezet éves inflációja az Eurostat előzetes becslése szerint. Augusztusban még 3,2 százalék volt a mutató, így az emelkedés nagyobb lett a vártnál. A fő hajtóerő ismét az energia: az energiahordozók ára éves összevetésben 18,8 százalékkal nőtt, az augusztusi 14,3 százalék után.

A gyorsulás rossz pillanatban érkezik az Európai Központi Bank számára. Az EKB a nyáron már kétszer emelt kamatot, mert a közel-keleti háború és a magasabb olaj- és gázárak új inflációs hullámot indítottak. A döntéshozóknak most azt kell mérlegelniük, szükséges-e további szigorítás, miközben a pénzügyi piacokon a hosszú lejáratú hozamok is meredeken emelkednek.

Az infláció szerkezete egyelőre valamivel kedvezőbb, mint a fő mutató. Az energia és élelmiszer nélkül számított maginfláció 2,5 százalék körül alakult, a szolgáltatások ára 3,2 százalékkal nőtt. Ez arra utal, hogy az energiasokk még nem terjedt át teljes erővel a gazdaság minden részére.

Az EKB számára ez kulcsfontosságú. Egy jegybank kevéssé tudja befolyásolni a kőolaj világpiaci árát. A kamatemelés akkor válik indokoltabbá, ha a drágább energia magasabb bérekhez, szolgáltatási árakhoz és tartósan megemelkedő inflációs várakozásokhoz vezet. Ilyenkor az egyszeri sokkból önfenntartó árspirál alakulhat ki.

A szeptemberi adatok szerint az élelmiszer, alkohol és dohány ára 1,4 százalékkal emelkedett, a nem energetikai iparcikkeké 1,1 százalékkal. A szolgáltatások inflációja 3,0-ról 3,2 százalékra nőtt. A legnagyobb eltérés tehát továbbra is az energiában látható.

A háztartások szempontjából azonban a fő mutató számít. Az üzemanyag, a fűtés és az áram drágulása közvetlenül csökkenti az elkölthető jövedelmet. A magasabb energiaár ráadásul közvetve a szállítás, a termelés és a szolgáltatások költségeibe is beépülhet.

Az európai kormányok emiatt ismét támogatási nyomás alá kerülnek. A 2022-es energiaválság idején széles körű árkompenzációk, adócsökkentések és támogatások védték a fogyasztókat. Ezek azonban rendkívül drágák voltak, és több ország költségvetése ma jóval kisebb mozgástérrel rendelkezik.

A magas államadósság és a növekvő kötvényhozamok különösen nehézzé teszik az új támogatási programokat. Ha a kormány hitelből finanszírozza az energiaárak tompítását, az növelheti a költségvetési hiányt és a finanszírozási költséget. A segítség ezért egyre inkább célzott lehet a sérülékeny háztartásokra és vállalatokra.

A kötvénypiac közben önálló szigorító tényezővé vált. A német tízéves állampapír hozama többéves csúcsokra emelkedett, és hasonló folyamat zajlik más fejlett piacokon is. A magasabb állampapírhozam megdrágítja a vállalati és lakossági hiteleket, mert ezek árazása részben a kockázatmentes hozamokhoz igazodik.

Olli Rehn finn jegybankelnök szerint ez részben mérsékelheti az energiasokk másodkörös inflációs hatását. Ha a magasabb finanszírozási költség visszafogja a keresletet, a vállalatok nehezebben tudják teljes egészében áthárítani költségeiket a fogyasztókra. Ez azonban gyengébb növekedés árán történik.

Az euróövezet gazdasága meglepő ellenálló képességet mutatott az elmúlt hónapokban. A feldolgozóipari beszerzésimenedzser-index szeptemberben többéves csúcsra emelkedett, részben a mesterséges intelligenciához kapcsolódó beruházási kereslet miatt. Németországban a Bundesbank már az idei növekedési előrejelzés emelését is valószínűsíti.

Ez a javulás azonban újabb dilemmát okoz. Erősebb növekedés mellett az EKB könnyebben emelhet kamatot, mert kisebb a recesszió veszélye. Ugyanakkor a magas energiaár és a drágább hitel gyorsan megtörheti a fellendülést, különösen az energiaintenzív iparágakban.

A német vegyipar, fémipar és más nagy energiafogyasztó ágazatok már az előző energiaválságban is versenyképességi problémákkal szembesültek. Ha a gáz és az áram tartósan drága marad, a vállalatok újra termeléscsökkentést vagy beruházások elhalasztását mérlegelhetik.

Az euró árfolyama szintén befolyásolja a helyzetet. A gyengébb közös valuta megdrágítja a dollárban árazott energiahordozók importját, és ezzel tovább erősítheti az inflációt. A magasabb kamat elvileg támogathatja az eurót, de a pénzügyi bizonytalanság és a geopolitikai kockázatok más irányba is mozgathatják a devizapiacot.

Az EKB kommunikációja ezért várhatóan óvatos marad. A döntéshozók nem akarnak előre rögzített kamatpályát ígérni, hanem minden ülésen az új adatok alapján döntenek. A szeptemberi 3,8 százalék egyértelmű figyelmeztetés, de önmagában még nem mondja meg, hogy a következő kamatlépés mikor jön.

A következő hónapokban három adat lesz különösen fontos: az energiaárak alakulása, a maginfláció és a bérek növekedése. Ha az olaj és a gáz drága marad, miközben a szolgáltatások és bérek is gyorsulnak, erősödik az újabb kamatemelés esélye. Ha az energiasokk mellett a belső árnyomás mérsékelt marad, az EKB kivárhat.

Európa így ismét abban a kellemetlen helyzetben van, amelyet néhány éve már megtapasztalt: a külső energiasokk egyszerre emeli az árakat és gyengíti a növekedést. A jegybank egyik problémát sem tudja teljesen megoldani. Feladata az, hogy megakadályozza a drágulás tartóssá válását anélkül, hogy szükségtelenül mély gazdasági visszaesést idézne elő.

A következő hónapokban az lesz igazán mérhető, hogy a friss fejleményből mennyi épül be a mindennapi intézményi gyakorlatba. A mostani adatok és döntések ehhez kiindulópontot adnak, de a tartós hatás megítéléséhez további tapasztalatokra, nyilvános adatokra és szakmai értékelésre lesz szükség.

A következő hónapokban az lesz igazán mérhető, hogy a friss fejleményből mennyi épül be a mindennapi intézményi gyakorlatba. A mostani adatok és döntések ehhez kiindulópontot adnak, de a tartós hatás megítéléséhez további tapasztalatokra, nyilvános adatokra és szakmai értékelésre lesz szükség.