"Feketepiaci" repülőgépekkel töri át a zárlatot Teherán

Az amerikai pénzügyminisztérium által meghirdetett kíméletlen gazdasági offenzíva hetek óta a legmélyebb bizonytalanságban tartja a közel-keleti légi közlekedést. Washington ultimátuma nyomán, amely a teljes iráni polgári légiflotta globális leállítását célozta, a szomszédos államok repülőterei súlyos dilemma elé kerültek. A másodlagos szankcióktól való félelem azonnali törléshullámot indított el Azerbajdzsánban, Grúziában, Irakban, Ománban és az Egyesült Arab Emírségekben, ahol a földi kiszolgálást végző multinacionális vállalatok megtagadták a perzsa gépek tankolását és kiszolgálását. Bár a teheráni nemzetközi repülőtérről a távol-keleti nagyvárosok, köztük Sanghaj felé tartó járatok továbbra is menetrend szerint közlekednek, a regionális forgalom drasztikus szűkülése százezrek utazását vágta el. A látványos pénzügyi blokád mögött azonban évtizedek óta működik egy olyan globális feketepiaci gépezet, amely a legszigorúbb felügyelet ellenére is képes amerikai gyártmányú repülőgépekkel frissíteni az elöregedett iráni légiparkot.

A nemzetközi szankciók kijátszására szakosodott titkos beszerzési mechanizmus működésére a madagaszkári igazságszolgáltatás legújabb lépései világítottak rá. Az afrikai szigetországban harminc magas rangú tisztviselő és befolyásos üzletember ellen indult büntetőeljárás, köztük egy volt miniszter és a polgári légiközlekedési hatóság vezetői ellen. A vádak szerint a tisztségviselők közvetlenül segítették azt a manővert, amelynek eredményeként öt amerikai gyártmányú, korábban a Singapore Airlines kötelékében szolgáló Boeing 777-200ER típusú utasszállító kötött ki iráni repülőtereken. A papíron a malgas Udaan Aviation nevű céghez rendelt gépek három hónapra érvényes ideiglenes lajstromszámot kaptak Antananarivótól azzal a hivatalos feltétellel, hogy kizárólag a szigetország belső határain belül üzemelhetnek.

A repülési tervek szerint a hatalmas szélestörzsű gépeknek Kenyába kellett volna repülniük műszaki felülvizsgálatra, mielőtt megkezdik afrikai szolgálatukat. A valóságban a gépek soha nem léptek be a kenyai légtérbe. Kambodzsai technikai megállók és az afgán légtér átszelése után a konvoj közvetlenül iráni repülőtereken hajtott végre leszállást, ahol azonnal beolvadtak az állami felügyelet alatt álló légitársaságok állományába. Bár a madagaszkári hatóságok utólag az engedélyek meghamisítására hivatkoztak és sietve elhatárolódtak az ügylettől, a bírósági tárgyalás elhalasztása jelzi a politikai összefonódások mélységét. Szakértői elemzések szerint a Boeingek a félkatonai kapcsolatokkal rendelkező Mahan Air flottájában álltak szolgálatba, amely 2011 óta szerepel az amerikai feketelistákon fegyverszállítási és logisztikai vádak miatt.

A madagaszkári útvonal nem egyedi kísérlet, hanem egy évtizedek alatt tökéletesített szankciókerülő szisztéma része. Teherán korábban európai gyártmányú Airbus gépeket szerzett meg hasonló forgatókönyv alapján: a Turkish Airlinestól egy hongkongi magánvállalaton keresztül felvásárolt négy utasszállítót Burkina Fasó-i fantomcégek nevére íratták át, majd dél-afrikai felszállás után, taskenti célállomást hazudva kényszerleszállást színleltek az iráni légtérben. Hasonló incidens zajlott le litvániai raktárbázisokról induló repülőkkel is, amelyek egy gambiai bejegyzésű fedővállalkozás közbeiktatásával a Fülöp-szigetek helyett egyenesen a perzsa fővárosba érkeztek meg. A szankciós hatóságok tehetetlenül nézték végig, ahogyan a nemzetközi lajstromozási kiskapuk és a fiktív tulajdonosi láncolatok révén modern nyugati repülőtechnika kerül az elszigetelt teokrácia kezébe.

A tel-avivi Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete (INSS) stratégiai elemzésében részletesen feltárta az iráni hálózatok működési modelljét. A perzsa állam tudatosan a gyenge állami intézményrendszerrel és laza kereskedelmi átláthatósággal rendelkező afrikai és délkelet-ázsiai országokra támaszkodik. Gambia, Kenya, Namíbia, a Dél-afrikai Köztársaság, valamint Mianmar és Kambodzsa olyan átmeneti állomásokat biztosítanak, ahol a fiktív adásvételek, a gyors tulajdonosváltások és a lajstromszámok manipulálása szinte semmilyen hatósági ellenállásba nem ütközik. A teheráni közvetítők a helyi korrupcióra és a felügyeleti szervek felkészületlenségére építve hetek alatt tüntetik el a gépek valódi eredetét és végső célállomását a nemzetközi radarok elől.

A washingtoni kormányzat válaszul totális gazdasági elszigetelési stratégiát hirdetett meg. A Fehér Ház az energetikai ágazat fojtogatása és a Hormuzi-szorosban bevezetett haditengerészeti ellenőrzések mellett a polgári légiközlekedést vette célba. Az amerikai pénzügyminisztérium valamennyi iráni légitársaságot feketelistára helyezte, megtiltva a dollár alapú nemzetközi elszámolások használatát mindenkinek, aki üzemanyagot, földi kiszolgálást vagy jegyértékesítési rendszert biztosít a perzsa járatoknak. A tengerentúli adminisztráció visszavonta azokat a korábbi különleges felmentéseket is, amelyek engedélyezték a nem amerikai fuvarozók számára az amerikai alkatrészeket tartalmazó gépek iráni berepülését, jogi csapdába csalva a külföldi partnereket.

A globális dollárhatalom fegyverként történő bevetése azonban azonnali ellenállást és pragmatikus kiskapukat szült a térségben. A szomszédos Irak, amely vallási zarándoklatok és gazdasági szálak révén ezer szállal kötődik a perzsa államhoz, saját nemzeti légitársaságának közvetlen bevetésével kerülte meg a külföldi földi kiszolgálók bojkottját, biztosítva a teheráni járatok folytonosságát. Törökországban, Malajziában és Kazahsztánban független teherfuvarozók és jegyügynökségek hálózata alakult ki, amelyek a szankciók ellenére ellátják az iráni gépeket. Bár a perzsa valuta történelmi mélypontra zuhant és a belső gazdaság súlyos terheket nyög, a feketepiaci repülőgép-beszerzések és a diplomáciai manőverek rávilágítanak arra, hogy a globális pénzügyi felügyelet sem képes hermetikusan lezárni a nemzetközi légteret egy túlélésre berendezkedett rezsim előtt.